A világ legmagasabb épületei

Ma rájöttem, hogy Taipei-ben fel tudok majd menni a Taipei 101-re. Aztán eszembe jutott, hogy Kuala Lumpurban, amíg a vízumomat intézik, a Petronas ikertoronyra is.(edit: na arra mégsem. Decemberig zárva tart.) Tavaly szeptemberben voltam a Burj Khalifán. Idén, év elején pedig az Eiffel tornyon.

Egészen meglepődtem magamon, hogy mennyi mindenre felmászom.

Viszont az látszik, hogy városi gyerek vagyok, mert azt nem tudom, hogy hegyen hol voltam a legmagasabban. A Gellért-hegyre már mentem fel gyalog, az biztos. Majd megpróbálom nyilvántartani ezt is.

Reggel Vlielandon

Mi ez?

Blog, hogy a facebook-ot nem használó ismerőseim, rokonaim is tudjanak rólam, és egy helyen gyűjtsem össze az utazással kapcsolatos dolgaimat.

Azért szigetek, mert a jelenlegi terveim szerint közel egy évig csak szigeteken fogok lakni: Vlieland, London, Taipei, Indonézia. 

Három és fél hónapja Hollandiában*

(Tuesday, September 13)

A hollandiai életem nem változott semmit az utolsó feljegyzésem óta. Minden a szokásos. Munka, pihenés, sörözés.

Változott viszont az évszak, és a továbbutazásig hátralévő idő.

Ősz lett, és már esélyünk sincs kimenni a partra napozni. A nyár sem volt ideális, átlagosan kb. hetente egy-két alkalommal volt elég jó idő. Viszont már hivatalosan és gyakorlatilag is ősz van. Az időjárás csak szél, eső, felhők változó arányú keverékéből áll. Idén, itt nincs több fürdés a tengerben. Ami nem is akkora baj, mert kisebb a kísértés, hogy az utazástervezéstől vegyek el időt.

Másfél hónap múlva véget ér a munkaviszonyom itt, és indulok világgá. 

Az eredeti ausztráliai telet elvetettem, mert nem tudnék ott legálisan munkát vállalni, és drága az élet. Ehelyett Indonéziába megyek. Elég messze van, nagyon sokféle, és nagyon olcsó, így dolgoznom sem kell. Amikor eldöntöttem, hogy Indonéziában fogok utazni rájöttem, hogy végig kell gondolnom, hogy mikor, és hova megyek. Így lett a terv a következő:

Hollandia, London, Tajvan, Malajzia, Indonézia, Európa. 

Londonban pár napot töltök barátlátogatással és egy-két dolog beszerzésével és városnézéssel. Úgy sem voltam még ott.

Onnan repülök Taipei-be. Itt jött az első meglepetés. Európában, EU-tagként távoli, és könnyű dolognak ígérkezett a vízumok beszerzése. Hogy magyar állampolgárnak kell-e vízum Tajvanra, és ha igen, milyen, hol lehet igényelni, mi kell hozzá; na ezeket a kérdéseket nem volt egyszerű tisztázni. Írtam a hágai tajvani nagykövetségnek, de nem válaszoltak. Keresgéltem, és bár Tajvan tisztázatlan jogállása eléggé megkavarja a dolgokat, arra jutottam, hogy jogosult vagyok belépésnél vízumot szerezni. Nem kell előre szórakoznom ezzel. Ami jó hír. 

Indonéziába magyar állampolgárnak vízum kell. Itt is működik a visa-on-arrival, ami majdnem jó is nekem. Kijelölt határátkelőkön 30 napos vízumot pecsételnek be a útlevélbe. Ha ez lejár egy akár pár órás országelhagyással és újra belépéssel újabb 30 napot nyerhetek. És ezt akár évekig csinálhatnám. Viszont nem akartam feltétlenül havonta kihajózni, behajózni. Ha előre, egy külföldi nagykövetségen igényelek vízumot, hatvan napos tartózkodásra vagyok jogosult, amit akár országon belül hosszabbíthatok kétszer egy hónappal. Ez jobban tetszik. Viszont a londoni nagykövetség állítólag elég vaskalapos, és az oldaluk szerint is csak angol és ír állampolgárokat szolgálnak ki. A Kuala Lumpur-i nagykövetség viszont állítólag nagyon laza, két-három nap alatt megoldják a hatvan napos vízumot. Ha Taipeiben nem tudom elintézni, repülök Malajziába pár napra. 

Tajvanban 2-3 hetet tervezek tölteni. Egy volt couchsurfer vendégem, Penny lesz az idegenvezetőm. Meglátom milyen egy ázsiai nagyvárosban hosszabb ideig élni. Ez biztosan nagyon érdekes lesz. Csak remélem, hogy vagy megszeretem a tengeri élőlények ízét, vagy lehet azok nélkül is ott táplálkozni. Egyelőre ez a legnagyobb félelmem.

Az árak miatt is csak addig aggódtam, amíg meg nem láttam a hostelek árait. Úgy gondolom, hogy még a nagyvárosi, munka nélküli élet sem fogja nagyon megterhelni a költségvetésemet. Malajzia illetve Kuala Lumpur még ijesztőbbnek tűnt, de a szállás egy éjszakára egy normális hostelben kevesebb mint tíz dollár. És ha minden jól megy, itt lesz a legdrágább szállásom egész úton.

A vízum megszerzése után repülök Indonéziába. Valamikor november-decemberben érkezem, és ez bőven az esős évszak Indonézia nagy részén. Viszont én pedig szeretnék búvárkodni, vagy legalább pipával és szemüveggel nézelődni, ehhez pedig jobb lenne a száraz évszak. De szerencsémre Indonéziának pont az a része a legmegfelelőbb búvárkodásra ahol az esős évszak elmarad. Észak-Maluku, a fűszer szigetek. Ott kezdek, és meglátom hogy bírom. Az első tervem, hogy amikor nem a tengerben lebegek, akkor olvasok egy függőágyban zenét hallgatva egy szép fehérhomokos parton. Ha ez valamiért nem tetszene vagy megunnám, elkezdek utazgatni Indonéziában. Látnivaló több van mint amit egy élet alatt végig lehet nézni, az indonézek állítólag nagyon kedves emberek, és az ország is iszonyú olcsó.

Egy jó nagy adag hal rizzsel 7000 rúpia körül megállhat. Ami most nagyjából hatvan cent. Vagy kb. százötven forint. Most úgy számolok, hogy átlagosan napi harminc eurót költök majd, ami így máris iszonyú sok pénznek tűnik az árakhoz képest. Ennél valószínűleg sokkal olcsóbban meg fogok élni.

Tavasszal pedig visszarepülök Európába, és keresek valami munkát. Mondjuk legyen a terv egyelőre London vagy Hollandia. De addig még nagyon sok időm van, és rengeteg olyan dolog fog történni amit most még elképzelni sem tudok, majd meglátjuk mit akarok akkor csinálni.

És tanulok Indonézül is. Egészen jó szórakozás. 

Még gondolkozom egy külső blog indításán, hogy a facebookon nem regisztrált barátaim is értesüljenek a kalandjaimról, és hogy egy helyen gyűljenek össze az utazós képeim, feljegyzéseim. Egyelőre a címen gondolkozom. mentem.blog.hu? nasigoreng.blog.hu? Ha van bármi ötleted, írd meg! És azt is, hogy szerinted melyik ingyenes blogszolgáltatót használjam. bloghu? postr? Más külföldi?

Ó igen, és maláriagyógyszert is kell íratnom a dokival. :)

*A cím HHH lett volna, ha időben megírom ezt a jegyzetet. 

Hírek két hónap után

(Monday, August 8, 2011)

András megérkezett! 

Mielőtt jöttem, megbeszéltük, hogy ha lesz biztos hely, és én azt mondom, hogy ok, akkor jön. Az elején semmi esély nem volt rá, utána az otthoni munka nézett ki jónak. Aztán elkezdte a közvetítőirodát hívogatni, én pedig a főnökömet kérdezgetni. Hetente, rendszeresen. Amikor nyílt egy pozíció, a főnököm egyből megkeresett, hogy ha tud jönni, szóljak Andrásnak, azonnal kezdhet. Kevesebb mint egy hét múlva már sört bontottunk a kikötőben. 

Azóta is azt gondolom, hogy elterveztünk valamit, kitartóan foglalkoztunk vele, és meg is csináltuk. Nagy sikerélmény ez nekem. Hogy ő hogy érzi magát, majd megírja ha akarja.

Autó eladva!

Végre sikerült eladni az autómat! Amíg otthon volt, András intézte, sajnos nem volt megfelelő vevőjelölt. Az utolsó napokban, a pakolás, készülődés mellett még arra is volt ideje, hogy megkérje Csabit hogy vegye át a dolgot. És sikerült! Ma elvitték az autómat, és mindenki boldog. Nagyon örülök, hogy mindent gond nélkül sikerült elintézni, és hogy olyan barátaim vannak, akik ezt bármiféle bökkenő nélkül intézik. 

A munka már valóban rutinná vált. 

Így még jobb dolgozni. Két hónap után is minden nap élvezem, hogy a nyolc órás munkaidőből szinte hét és fél órát hatékony, értéket teremtő munkával tudok eltölteni. Amióta dolgozom még nem volt ilyen. Remek érzés. 

És megszerettem Vlielandot. 

Sétáltam az erdőben, a tengerparton, beszélgettem néhány helyivel, és úgy érzem, hogy miután körbeutaztam a földet, akár vissza is jönnék ide letelepedni. Ha nem találok valami még jobb helyet az úton. Egyelőre boldog vagyok itt, és úgy érzem, hogy jó helyen vagyok, jó dolgokat csinálok. Meglátjuk novembertől hogy tudom alakítani az életem. 

Hírek negyven nap után

(Sunday, July 10, 2011)

Eszembe jutott, hogy írni kéne, mert elfelejt mindenki. Címszavakba rendezve, az össze-vissza eszembe jutó dolgok.

Élet: 

Megfáztam a tengerparton, mert hűvös volt a naplemente, és mezítláb ültem a homokban. Két nap férfinátha(halál), után ma már kezdek jobban lenni. Viszont gyógyszert nem szabad az eladóra bízva választani. Még itt sem. Kértem valamit lázra, gyulladásra, fájdalomra. Erre adott valamit, amit nyelv alá kell önteni, és egyből jobb lesz. Megvettem, hazahoztam. Megnéztem neten, hogy miféle gyógyszer, hogy kell adagolni, ilyenek. Egy csomót olvastam a homeopátiás szerekről, a placebó-hatásról. És közben egyre szomorúbb lettem, hogy rám sózott az eladó hat gramm cukrot közel tíz euróért. A felét elajándékoztam egy szintén beteg kollégámnak, még mielőtt utánaolvastam volna, hogy mi is ez. Mivel nem szeretem a gyógyszereket, vettem mellé mézet és citromot is kiegészítésnek. Az jó. 

Munka: 

Kaptam fizetést már, hurrá! A napokban nézegettem, hogy mennyit költöttem az öt hét alatt, és elég keveset. kb. 150 eurót, és ebben benne volt egy út és éjszaka Amszterdamban. Ez összesen mondjuk negyvenezer forint. Ez nagyjából napi ezer forint. Utazással, sörözésekkel(2 eur/pohár sör), A rohadt tíz eurós homeopátiás cukorral, mindennel együtt. Ez nagyjából semmi.

Kb. három hete jött egy csaj housekeepingre, és nem tud angolul. Eredetileg szlovák, de annyira faluból jött, hogy a többi szlovák kolléga sem érti meg mindíg. Ami már inkább vicces. Kézzel-lábbal mutogatják el neki, hogy porszívózza fel a folyosót. Por-szí-vó. Fo-lyo-só. Éérted?

Nem telik el nap anélkül, hogy ne jutna eszembe az otthoni munkahelyem. És a mai napig minden nap ugyanúgy érzem, hogy jól döntöttem.

Utazás: 

Lassan-lassan tervezgetem a Tajvan-Ausztrália utat. Ma kiderítettem, hogy Tajvanba is kell vízum, nem csak Ausztráliába. Magyar állampolgárként, Hollandiában még nem tudom hogy fogom elintézni, de legalább a cél megvan. 

Sokat gondolkozom, hogy mit kell eldobnom, és mit kell vennem a továbbutazáshoz. Egy jó bakancs mindenképp kell, és egy-két nadrág is, mert a farmerjaim szabása nem jó utazáshoz, sok gyalogláshoz. A travel towel megvásárlása az elmúlt évek legjobb vétele volt. Kicsi, könnyű, hamar szárad, hamar szárít. Boldogság. Ami furcsa, hogy hetente durván elkezd büdösödni, és nem lehet ellógni a mosását "na majd holnap", aztán még egy pár napig sem, mint a frottírnál.

Erősen gondolkozom a számítógépem lecserélésén. A nyilvánvaló hülyeség mellett(1.: gyakorlatilag pénzkidobás, 2.: lenovot akarok, ami drága), praktikusabb okaim is vannak. A mostani sony inkább asztali laptop, nem hurcolásra lett kitalálva. Nagy. (még numerikus billentyűzet is van rajta), 1,5 óra üzemidő. Ellenben a lenovo kicsi(12"), a thinkpad ütésálló háza, rázkódásvédelem, 15 óra üzemidő gyári akksival. Szerettem a lenovomat, amikor az volt. De akármi is legyen, backup vinyóm van, hetente backupolom a dokumentumokat. Ha a gép meghal, legalább a képek és zenék meglesznek.

Vegyek termoszt? Termobögrét? Nehéz, és gyakorlatilag lényegtelen kérdések merülnek fel bennem.

És néha úgy érzem, hogy kezdek felnőtté válni. Talán azért, mert eltűnt a legtöbb eddigi külső behatás az életemből. Jobban magamra vagyok utalva. Furcsa és ijesztő is kicsit. Furcsa, mert lassan huszonkilenc éves leszek, és ijesztő mert nem tudom mi lesz. Milyen leszek.

Holland élmények egy hónap után.

(Saturday, July 2, 2011)

Sok érdekes dolog nem történt az elmúlt két hétben. 

Kezdem megszokni a társaságot, és a társaság is engem. Már nem annyira furcsa érzés, hogy három emberrel tudok magyarul beszélni, angolul pedig a legtöbb emberrel inkább csak jelen idejű tőmondatokban, egyszerű szavakkal. 

Fizetést még nem kaptam, még szórakoznak a bérszámfejtő rendszerrel gondolom. Annyira nem is érdekel, eddig nem volt szükségem pénzre. 

Érdekességek az elmúlt hetekből. Leégtem a parton. Nagyon. Egy hét után elkezdtem hámlani, ma tenyérnyi darabokban húztam le a bőrömet. 

Megvolt az első hét, amikor egymás mellé került a két szabadnapom, szerencsésen együtt azzal hogy egy barátom épp Amszterdamban volt. A találkozás jó volt, öröm, csúnya berúgás. Amszterdam, amikor pár éve voltam nem tetszett, olyan érzés maradt bennem utána, mint a Félelem és Reszketés Las Vegasban-ban amikor beéterezve bemennek a cirkusz-kaszinóba. Minden túlzás, minden sok. Ez az érzés elmúlt, most inkább gagyinak tűnt. Hollandiában tetszik az, hogy odafigyelnek a dizájnra. Amszterdamban a vöröslámpás negyedben és környékén nem annyira. Igénytelen logók, ócska szórakoztatás drágán. Semmi nincs ott amire szükségem lenne. Viszont nagyon jó étteremben voltunk az Amszterdami könyvtár épületében! Olasz étterem, 15-20 féle fogás, és minden frissen készül. A tésztát naponta csinálják, a zöldfűszereket előtted  szedik, a sajt, a hús, a tejszín, minden friss. És az egészet előtted rakja össze a szakács. Jó hely. Az egy méter széles erkélyen a napon ülve ebédelni nagyon jó volt. Ezen kívül csak dolgoztam, pihentem, semmi izgalmas nem történt. Megvagyok. 

Helyzetjelentés két hét után

( Friday, June 17, 2011 )
Ma vagyok Holandiában két hete. Összerakom az eddigi élményeket. Hosszú lett.

Összefoglalva: az itteni élet egysíkú. Jól vagyok, ilyesmire számítottam, gondok nincsenek, illetve minimálisak.

A szigetet láttad. A szállodából a faluba átsétálni, negyed óra-húsz perc. A falu egy darab utcából áll. Van egy-két bolt, és a kikötő. Az a helyzet, hogy a szállodában _minden_ készen vár. Nincs nagyon miért bemenni a faluba. Nem kell (nem is lehet) főzni, mosógép-szárítógép van. Bármikor, amikor akarsz, ehetsz. Van sör az automatában. Van internet. Két perc alatt a tengerparton vagy a szobából. A folyosónk végén az ajtó a tengerpartra vezető ösvényre nyílik. A szobából, kb. 2 perc alatt a tengernél vagyok. Jó hely, csak itt nincs 30 fok, hanem inkább 15-20 maximum. És tényleg mindig fúj a szél. Van aki fürdőruhában van, én inkább melegítőben. Sétálgattam is már a tengerben, de úszáshoz nagyon hideg.

Naponta 6-9 órát kall dolgozni, beosztástól függően. A heti két szabadnap általában nem egymás mellé kerül, egy-egy nappal pedig nehéz bármit kezdeni a szigeten kívül, ha a napból három óra komppal megy el. Komp is naponta 3-4 alkalommal jár, ha nem a reggel hetessel mész, a következő kb. délben indul. A komptól még fél óra a legközelebbi város, Leeuwarden.

A nem-holland kollégák nagy része nem túl jó angolból, nehéz normálisan beszélgetni bárkivel is. A kollégák nagyobb része holland, velük lehetne is beszélni, de elég felületesek, mi pedig a legalja munkát végezzük bevándorlóként. (mondjuk ehhez képest nagyon is jó fejek, el sem tudom képzelni, hogy otthon egy román, vagy szlovák vendégmunkással egyáltalán szóba álljanak, és megjegyezzék a nevét. Szóval jó fejek, tényleg, de mivel nem hollandok vagyunk, felületes a kapcsolat mindenkivel.) A társasági élet, a közös sörözés a kantinban. A teleteletetovált, vigyori szakácsoktól kezdve, a mikrofonsérójú holland tinigyereken át, a susmusoló szlovák csajokig, mindenféle arccal szocializálódunk esténként. Most volt az egyik szlovák csaj születésnapja. A többi csaj egész pofás kis díszítést csinált a kantinba, lufik, konfetti, torták. Mint egy igazi zsúr. Ültünk a kantin másik felében, és nagyon szomorú volt nézni. Összehoznak egy kis bulit, hogy társaság, összejövetel legyen, de lehangoló volt látni, hogy mennyire jól akarják magukat érezni. Mennyire ragaszkodnak a külsőségekhez, a rituálékhoz. A Deákon végigguruló limuzin tetején kilógó részegekre emlékeztetett.

Pozitívabb dolgok: gond nélkül megy az idő, gyűlik a pénz. Tényleg mindent megkapunk a munka mellé, elég egy hátizsákkal kijönni. Törölköző, borotva, fogkefe, egy heti ruha, laptop, és kész. Az ügyintézés, közlekedés, bürökrácia tényleg elképesztő. A héten sorbanállással együtt nettó 5 perc alatt átvettem a BSN(adó)számomat, és bankszámlát nyitottam. Kocsival mentünk be a faluba, és a kollégának is kellett valamit intéznie a bankban. Így fordultunk meg fél óra alatt. Másnap emailben értesítettek a bankszámlám elkészültéről, és hogy mikor lesz kész a bankkártyám. Hihetetlen.

A munka egyszerű, csinálni kell folyamatosan, gyorsan. Szobatakarítás, ágyhúzás, mosodai munka, kantinban kajaosztás, ilyenek. Nem bonyolult, csak sokféle dolog. Én még sokszor keveredek bele, hogy melyik szobában mivel kell port törölni, melyikben kell újrahúzni az ágyat, melyikben csak beágyazni. Meg hogy a területek meddig tartanak. Ha azt mondják porszívózzam fel a recepciót, abba még beletartozik kétszer fél emelet. De alapvetően, ha az ember dolgozik, nagy baj nincs. Van egy kopasz, csak frufru-hajú housekeeper nő. 20 éve itt van a szállodában, mindent 2 perc alatt megcsinál, és egy csomóan félnek tőle. Velem meg tök jól elvan, vigyorgunk, beszélgetünk(persze nem munkaidőben, akkor olyan hajtás van, hogy levegőt is alig tudok venni).

A kaja profi. Viszatérő motívum a marhaszték, és a hal, koktélrák, ráksaláta. Saláta mindig van. Ingyen, friss gyümölcs a gyümölcskosárban, folyamatosan. Tej amennyit akarsz, tea filteres, amennyit akarsz. Kávé szintén. Munka után két pohár bármire a szálloda vendége vagy. sör-bor-üdítő. Kultúrális sokk: az egérszart(a kis csoki díszítő kis rudakat, amit zacskóban lehet kapni. Mindenki egérszarnak hívja, ugye?) ezek margarinos kenyérre szórják, és úgy eszik meg. Ez a tálalási javaslat. Illetve láttam amikor az egyik csaj az epret felszeletelte, beletette egy margarinos zsömlébe, rakott rá egy szelet sajtot, és megette. Újabb sokk, a mustárleves. Na az nem ízlett.

A bizalomról, és biztonságról elmondja a lényeget, hogy két hét után lett kulcsom a saját szobánkhoz, eddig még be sem volt zárva az ajtó. Ezután sem hiszem hogy sokszor lesz. Laptop, telefon: mindenkié előlhagyva. Teljes nyugalom.

Ami hiányzik: a társaság, a barátok, a bringázás, közös főzések. Jó lenne elmenni a Győrben az Anna presszóba egy fröccsre, vagy elbringázni Pesten valami helyre a Deákra, de csak a társaságotok miatt. Az unalmas semmittevés a cégnél egyáltalán nem hiányzik, és nem volt olyan nap, hogy ne jutott volna eszembe, hogy mennyire jól döntöttem, hogy eljöttem. Nem hiányzik, hogy panaszkodjon nekem bárki is. Hogy a kormányról beszéljenek nekem. Hogy a fizetéséről panaszkodjon bárki. Hogy bunkó legyen egy felszolgáló. Hogy órákig álljak sorba valamiért, és aztán átküldjenek máshova. Az a helyzet, hogy a rossz dolgok nagyon gyorsan halványulnak. Megértem aki haza akar menni mert honvágya van. Mert nem emlékszik milyen felszállni egy metróra. Nem emlékszik a keleti pályaudvar szagára. Milyen kínos üdülési csekkel fizetni, miközben mögötted passzív agresszív morgás, toporgás megy. Bármit bármilyen hivatalban intézni. Egy pincérrel beszélni.

Felszabadító belegondolni, hogy bármit megtehetek. Úgy döntöttem, hogy itt maradok a szezon végéig, aztán elindulok. Mert megtehetem, nincs semmi ami visszatartana. Nincs lakás, család, gyerek, hitel, karrier, semmi. A szabadság furcsa is egy kicsit, mert nincs olyan út amit követnem kéne. Tényleg én döntöm el, hogy mit csinálok. Nincs bejáratott út, évszázados tapasztalat, társadalmi elvárás, ami segít irányt tartani. Elvagyok, dolgozom, keresem a pénzt, ősztől-téltől meg Ausztrália, vagy Új-zéland, vagy más. Taiwan. Hong-kong. Kalifornia. Nem tudom még. Jó lesz utazni azután, hogy öt hónapig ki sem mozdulok a szállodából. Mondjuk cserébe ez kb. ötezer félrerakott eurót jelent. Ami elég lesz egy-két év utazáshoz.

Ilyen itt az élet. Ha nyomaszt, hogy nem pörög az élet, kiülök a tengerpartra. Tényleg baromi jó nézni a horizontot, a hullámokat, és hallgatni a fehérzajt.

Ügyintézés Hollandiában

(Monday, June 6, 2011) 
Bejelentett holland lakcím és adószám. Ennyi kell a bankszámla nyitáshoz, és ez a három együtt a munkavállaláshoz. Az első kettőt 5 perc alatt igényeltem meg, három lap kitöltésével, olyan adatok megadásával, amikhez nem kellett púposra tömött irattartó-bugyinyi iratot végigböngésznem. Nevek, dátumok, címek. Egy hét múlva megkapom a számom, a szigetlakó-kártyámat(bónusz: félárú utazás, ingyen bringaszállítás a kompon), és abban a pillanatban nyithatom is a holland bankszámlámat. Az a helyzet, hogy nem vagyok teljesen elhülve, lenyűgözve. Természetesnek tűnt. A hölgy mosolygott, és amikor nagyon szépen megköszöntem a segítségét, nagyon elmosolyodott.

Hogyan jutottam el Hollandiába. 24 óra.

(Sunday, June 5, 2011)

Csütörtökön amikor pesten bejelentkeztem neten a repülőjegyem érvényestéséhez, jöttem rá, hogy nem szombaton, hanem péntek hajnalban repülök. Gyors, ideges pakolás, mit hagyok otthon, miből lesz elég, miből nem lesz elég. Útvonaltervezés több időpontra, vajon mikor érek ki a reptérről. papírra felírogattam.

Csütörtök este még találkozó, búcsú barátaimtól, de nem sokáig, reggel korán kelek. Nem úgy sikerül. Tizenegy után hazaértem, alvás. Kutya az ágyon, nem hagy aludni. Hajnalban fél négykor kelés. Irány a repülőtér. Kocsival eltévedtünk odafelé. Fél órával a tervezett érkezés után értünk oda. Gyors búcsú apától. Idegesség. Becsekkolás, várakozás. Dutyfree kinyit, cigi, pálinka. Cigit eladni, pálinkával kapcsolatot építeni. Repülés, éhség, repülős szendvicset veszek. 3 euró. Forintban is fizethetek, 1200 lesz. Azigen. Mindegy, leszállás. Eindhovenben trágyaszag, a reptér akkora mint egy kissebb ABC. A buszra várok, a kerités csöveire támaszkodom. Nézelődök, a csőben valami csillog. Egy majdnem üres kis füves zacsi. oké. Hollandiában vagyok. A korábban megtervezett útvonalon elindultam. Elbuszoztam egy szomszéd faluba, onnan elvonatoztam eindhovenbe. A falusi vasútállomáson nincs szmélyzet, csak automaták. Az egyik nem fogad el csak OV kártyát(közlekedős pénzkártya), a másik elfogad bankkártyát. Nem az enyémet. A harmadik elfogad aprót. Amiből nincs. Néni, segítség, pénzváltás, mosolygás, köszönöm. Vonatra fel, épp időben. Gyanús volt, hogy eindhoven reptérről van közvetlen busz is eindhoven vasútállomásra, nem kellene a szomszéd faluból bevonatoznom. Tanulság: eindhovenben információs pult, segítség, leeuwardenbe szeretnék eljutni. Hölgy kedves, pötyög fél percet, és konyomtatja az útitervemet. Vettem jegyet.(eindhoven-leeuwarden. ennyi.) Ott átszálltam egy intercityre. Az átszállásom Utrechtben, :37-kor. 22-kor megáll a vonat. Táblát nem látok, biztos nem siet negyed órát a vasút. eddig minden másodperc pontos volt. De. Amikor kigurult az állomásról, az ablakból láttam az Utrecht Central táblát. Oké, mély levegő. Nem lesz gáz. Vajon merre megy ez a vonat. A következő megállóban nem tudtam leszállni, mert későn indultam el az ülőhelyről. Az állomásnév: amsterdam amstel. Akkor megyek amsterdamig. Amsterdam central. Információ, leeuwardenbe szeretnék menni. 11b, huszonöt perc múlva, átszállás itt, ekkor, jó utat. Nem értem, írja le. Leírja. Van húsz percem, boltban szendvics, víz. peronon ebéd. Vonat bejön, utazás. Átszállásnál a vonat tíz percet késik. Oké, de kiírják, és pontosan tíz percet késett. Közeben feltűnt, hogy nem galambok vannak, hanem varjak. Jó! Szeretem a varjakat. Vonat be, én fel, utazás. Kis para, hogy az eindhoven-leeuwarden jegyemmel mi lesz, elfogadják-e. Ha van ellenőr. Eddig nem volt. Most igen. Ránéz, mosoly, megy. Remek! Két óra vonatozás, leeuwarden. Vonat(HÉV) a tengerhez fél óra múlva, addig valami sajtos péktermék, a peronon a napon ülve. Jó. Vonat be, én fel. Három rettentő idegesítő hülyegyerek hangoskodik mellettem. Fél óra múlva a tengerparton. Sorbaállok a kompjegyért, ahogy megyek előbbre a sorban, a komp is megy előre. Hopp, ez épp elmegy. Három óra. A következő hatkor, gyorskomp drágábban. Jöhet. Tíz perc múlva Pubi sms-e: fél hétre érek be, a hetessel megyek. Röhögés, jegyet átrakatom, pénzt visszakapok. Négy óra várakozás a kompig.A hülyegyerekeknek is. Szereztek egy csomagos kocsit, és azzal tologatják egymást üvöltözve. Remélem nem látom őket többet(nem látom őket többet). Tengerparton ücsörgés, nézem a tengert. Egy perc alatt elment egy óra. Megfordulok, hogy a falut is nézegessem. Hidak emelkednek, hajók közlekednek, fölöttük autók, gyalogosok, bringások. Izgalmas, és tetszik. De az idő nem halad. Visszafordultam a tenger felé, megint elment egy óra. Pedig semmi nem látszik, csak a víz. Jó lesz ez. Rengeteg sirály (nem tetszenek), rengeteg varjú(tetszenek). Beséltálok a városba, megyek egy kört. Az utcán a kandelláberekből lounge szól. Giccses, de nem zavaró. Leültem a partra, és aludtam egy kicsit. Pubi befut, irány a bolt, vettünk sört, bagettet, sajtkrémeket. Hajóra fel, tetőn székek, sört bontunk, hajó indul, óriási vigyorgás. Utána fedélzetről le, Laptop elő, internet. levelezés, mindenki megnyugtatása. Himbálózik a hajó a tengeren, szédülés a monitorbámulás közben. Beérünk, bebuszozunk, vigyorgás, Acca sörrel kínál. A szoba kicsi, de nincs sok cuccunk, elférünk majd. Este van, kilenc óra múlt, a nap ragyog az égen. Mikor sötétedik? Tíz körül, lesz még jobb is. Vigyorgás. Este kilenckor napozás.A búcsúajándék-pokróccal ki a partra, sörök csipsz nálunk. Sirályetetés csipsszel. Sok sirály sípol, és csapkod körülöttünk. Nagyon nagy szél van, a távolban egy kitesurf-öst látok. Jó érzés. Ezek után be a közös helységbe, mindenki sörözik, kártyázik, áll a füst. Az automatából veszünk pár sört, és leülünk beszélgetni. Szlovák csajokkal. Óra: fél egy. fél négykor keltem, öt óra alvás után, egész nap utaztam. Fáradt vagyok. Alvás.