András megérkezett!
Mielőtt jöttem, megbeszéltük, hogy ha lesz biztos hely, és én azt mondom, hogy ok, akkor jön. Az elején semmi esély nem volt rá, utána az otthoni munka nézett ki jónak. Aztán elkezdte a közvetítőirodát hívogatni, én pedig a főnökömet kérdezgetni. Hetente, rendszeresen. Amikor nyílt egy pozíció, a főnököm egyből megkeresett, hogy ha tud jönni, szóljak Andrásnak, azonnal kezdhet. Kevesebb mint egy hét múlva már sört bontottunk a kikötőben.
Azóta is azt gondolom, hogy elterveztünk valamit, kitartóan foglalkoztunk vele, és meg is csináltuk. Nagy sikerélmény ez nekem. Hogy ő hogy érzi magát, majd megírja ha akarja.
Autó eladva!
Végre sikerült eladni az autómat! Amíg otthon volt, András intézte, sajnos nem volt megfelelő vevőjelölt. Az utolsó napokban, a pakolás, készülődés mellett még arra is volt ideje, hogy megkérje Csabit hogy vegye át a dolgot. És sikerült! Ma elvitték az autómat, és mindenki boldog. Nagyon örülök, hogy mindent gond nélkül sikerült elintézni, és hogy olyan barátaim vannak, akik ezt bármiféle bökkenő nélkül intézik.
A munka már valóban rutinná vált.
Így még jobb dolgozni. Két hónap után is minden nap élvezem, hogy a nyolc órás munkaidőből szinte hét és fél órát hatékony, értéket teremtő munkával tudok eltölteni. Amióta dolgozom még nem volt ilyen. Remek érzés.
És megszerettem Vlielandot.
Sétáltam az erdőben, a tengerparton, beszélgettem néhány helyivel, és úgy érzem, hogy miután körbeutaztam a földet, akár vissza is jönnék ide letelepedni. Ha nem találok valami még jobb helyet az úton. Egyelőre boldog vagyok itt, és úgy érzem, hogy jó helyen vagyok, jó dolgokat csinálok. Meglátjuk novembertől hogy tudom alakítani az életem.
