Eszembe jutott, hogy írni kéne, mert elfelejt mindenki. Címszavakba rendezve, az össze-vissza eszembe jutó dolgok.
Élet:
Megfáztam a tengerparton, mert hűvös volt a naplemente, és mezítláb ültem a homokban. Két nap férfinátha(halál), után ma már kezdek jobban lenni. Viszont gyógyszert nem szabad az eladóra bízva választani. Még itt sem. Kértem valamit lázra, gyulladásra, fájdalomra. Erre adott valamit, amit nyelv alá kell önteni, és egyből jobb lesz. Megvettem, hazahoztam. Megnéztem neten, hogy miféle gyógyszer, hogy kell adagolni, ilyenek. Egy csomót olvastam a homeopátiás szerekről, a placebó-hatásról. És közben egyre szomorúbb lettem, hogy rám sózott az eladó hat gramm cukrot közel tíz euróért. A felét elajándékoztam egy szintén beteg kollégámnak, még mielőtt utánaolvastam volna, hogy mi is ez. Mivel nem szeretem a gyógyszereket, vettem mellé mézet és citromot is kiegészítésnek. Az jó.
Munka:
Kaptam fizetést már, hurrá! A napokban nézegettem, hogy mennyit költöttem az öt hét alatt, és elég keveset. kb. 150 eurót, és ebben benne volt egy út és éjszaka Amszterdamban. Ez összesen mondjuk negyvenezer forint. Ez nagyjából napi ezer forint. Utazással, sörözésekkel(2 eur/pohár sör), A rohadt tíz eurós homeopátiás cukorral, mindennel együtt. Ez nagyjából semmi.
Kb. három hete jött egy csaj housekeepingre, és nem tud angolul. Eredetileg szlovák, de annyira faluból jött, hogy a többi szlovák kolléga sem érti meg mindíg. Ami már inkább vicces. Kézzel-lábbal mutogatják el neki, hogy porszívózza fel a folyosót. Por-szí-vó. Fo-lyo-só. Éérted?
Nem telik el nap anélkül, hogy ne jutna eszembe az otthoni munkahelyem. És a mai napig minden nap ugyanúgy érzem, hogy jól döntöttem.
Utazás:
Lassan-lassan tervezgetem a Tajvan-Ausztrália utat. Ma kiderítettem, hogy Tajvanba is kell vízum, nem csak Ausztráliába. Magyar állampolgárként, Hollandiában még nem tudom hogy fogom elintézni, de legalább a cél megvan.
Sokat gondolkozom, hogy mit kell eldobnom, és mit kell vennem a továbbutazáshoz. Egy jó bakancs mindenképp kell, és egy-két nadrág is, mert a farmerjaim szabása nem jó utazáshoz, sok gyalogláshoz. A travel towel megvásárlása az elmúlt évek legjobb vétele volt. Kicsi, könnyű, hamar szárad, hamar szárít. Boldogság. Ami furcsa, hogy hetente durván elkezd büdösödni, és nem lehet ellógni a mosását "na majd holnap", aztán még egy pár napig sem, mint a frottírnál.
Erősen gondolkozom a számítógépem lecserélésén. A nyilvánvaló hülyeség mellett(1.: gyakorlatilag pénzkidobás, 2.: lenovot akarok, ami drága), praktikusabb okaim is vannak. A mostani sony inkább asztali laptop, nem hurcolásra lett kitalálva. Nagy. (még numerikus billentyűzet is van rajta), 1,5 óra üzemidő. Ellenben a lenovo kicsi(12"), a thinkpad ütésálló háza, rázkódásvédelem, 15 óra üzemidő gyári akksival. Szerettem a lenovomat, amikor az volt. De akármi is legyen, backup vinyóm van, hetente backupolom a dokumentumokat. Ha a gép meghal, legalább a képek és zenék meglesznek.
Vegyek termoszt? Termobögrét? Nehéz, és gyakorlatilag lényegtelen kérdések merülnek fel bennem.
És néha úgy érzem, hogy kezdek felnőtté válni. Talán azért, mert eltűnt a legtöbb eddigi külső behatás az életemből. Jobban magamra vagyok utalva. Furcsa és ijesztő is kicsit. Furcsa, mert lassan huszonkilenc éves leszek, és ijesztő mert nem tudom mi lesz. Milyen leszek.
