Kevesebb mint egy hónap múlva már úton leszek. Először London és Robi. London városként most nem is érdekel annyira, mert csak egy megálló a sokkal izgalmasabb dolgok felé. Korábban lett volna izgulás, pakolás, mi lesz, érdekességek, húholalszom, izgalom izgalom hátán. Persze tök jó lesz, tudom. De most inkább csak azon gondolkozom, hogy hol tudom a tervezett cuccokat a leggyorsabban, a legolcsóbban megszerezni. Megyek a Decathlonba 'szkész.
Szelektálni akartam a dolgaimat, hogy mit viszek magammal, és mit nem. Aztán egy farmert, meg pár papírt raktam ki, hogy marad/kuka. Egész ügyesen pakoltam.
Rendeltem névreszóló dögcédulát. Ha iratok nélkül húznak ki valahol valami vízből, vagy csak simán nem tudok magamról, akkor is legyenek rólam infók. És nagyon vagány is! Folyamatosan a nyakamban lesz, talán csak alváshoz fogom levenni. El is kezdtem szoktatni magam hozzá, egyelőre elég furcsa, mert kitépkedi a mellszőreimet és a pihéket a tarkómról, így a legváratlanabb pillanatokban kezdek el grimaszolni, és a pólómmal matatni. Vagy elfogynak a szőreim nyakláncformán, vagy megszokom.
A kényelmes túléléshez szükséges dolgokat nézegetve, a hálózsák+derékalj+sátor kombináción gondolkoztam még, de nem hiszem hogy túl nagy szükségem lenne rá. Inkább a LP-re hallgatva veszek majd helyben egy sarongot(google translate: maláji szoknya. kösz.) És azon fekszem majd a túl mocskos helyeken.
Kaptam sárga csekket Hollandiában! Az holland egészségbiztosító valamiért nem tudta a számlámról a díjamat levonni, ezért küldtek egy csekket. Mehetek postára.
Ó igen, és a világkörüli Kevert-Körte párbajban újabb csapást mértem Robira, bár igaz, hogy ezt a menetet egy madeirai körtével kezdte pár napja, de mostantól keményebb leszek. Mégis csak szigeteken leszek. Azoknak pedig van végtelenül hosszú partjuk.