Mikor Jakartába menet szállást foglaltam a kedvenc hostelemben, nem beszéltük meg, hogy hány éjszakát maradok. Nem is gondoltam, hogy gond lehet. Aztán mégis az lett. A sok jó értékelés miatt egyre több turista foglalt ott szállást, és az első éjszakát kivéve teljesen tele voltak. Így megszálltam a közös helységben a kanapén, a közös helységben a másik kanapén és a közös helységben a babzsákon. Cserébe a végén azokat az éjszakákat ingyen töltöttem el Jakarta legjobb hostelében. Az ottlétem alatt megismerkedtem egy kedves amerikai nyugdíjas hölggyel aki amikor nyugdíjba ment, vett egy házat a Panamában, mert ott olcsóbb az élet, és azóta ott él. Most 74 éves korában kitalálta, hogy unalmas a nyugdíjas élet, ezért elkezdett utazni. Mivel Indonéziáról fogalma sem volt, ezért egy délután alatt segítettem neki megtervezni egy mérsékelten kalandos utat Balira Jáván keresztül. Így összebarátkozunk és elmondta, hogy szabadidejében szeret füvet szívni. És azt hiszem szilikonmellei voltak, de nem volt bátorságom megkérdezni tőle. Elképesztő emberekkel lehet megismerkedni utazás közben.
Jakartából február másodikán hajnal fél egykor indult a gépem. A hostelből egy aranyos, fiatal belga párral indultunk, az út feléig, Doháig együtt utaztunk. Nem volt rossz ötlet a Qatar Airwaysnél jegyet foglalni. Kaptam összehajtható fogkefét, alvós szemtakarót, repülős zoknit, meg egy csomó apróságot és egész jól főztek. Február másodikán délben megérkeztem Londonba, ahol pulóvert kellett felvennem. Ezzel hivatalosan is véget ért az utazás trópusi része.
Fagyott dolgok Londonban
Nagyon London
Cicaman a múzeumban
Kb. tíz perccel azután, hogy kiértem a Heathrow-ról, felszálltam egy buszra és ahogy leültem betört a zsebemben a kindle kijelzője. Kibírta Tajvant, Malajziát, Indonéziát. Esőt, homokot, hőséget, napot, repülőutakat, vonatokat, buszokat, robogókat, majd tíz perccel azután hogy megérkezem Londonba, széttöröm. Pár nappal később megpróbáltam elérni az Amazont, hogy kiderítsem mennyibe kerülne megjavítani. Figyelem, egy hihetetlen történet következik: az Amazon oldalán megadtam egy telefonszámot, amin visszahívnak, és tényleg visszahívtak. Elmondtam, hogy baj van a kindle-ömmel. Az ügyintéző megkérdezte, hogy érte-e víz a gépet, illetve, hogy vigyáztam-e rá. Ezután megkérdezte a címemet, és közölte, hogy egy-két napon belül megérkezik az új kindle, feltöltve rá az addig vásárolt könyveimmel. A hibás egységet csomagoljam be a dobozába, és a futárszolgálatnak adjam meg interneten, hogy mikor, hol vehetik fel. Másnap délelőtt megérkezett az új készülék, pár nap múlva jött a futár a hibásért. Egy fillérbe nem került a csere. Hihetetlen de így történt.
Két hete vagyok Londonban. Múzeumok, néhány buli, munkakeresés. Jól érzem magam itt. Meglátjuk mikor megyek tovább.
A bandai Mutiara hotelrol jokat hallottam, es fel is hivtam elore, hogy fizethetek-e utalassal, mert ugy terveztem, hogy kb. egy honapot Bandan toltok, ket nap alatt pedig nem tudtam volna annyi penzt levenni Ambonban. A tulaj, Abba teljesen jo fej volt, belement a dologba, sot mondta, hogy o is azzal a hajoval jon amivel en, akar talalkozhatunk is. Ebbol nem lett semmi, mert a hajo annyira tomott volt, hogy se kedvem se erom nem volt felkutatni. Ambonbol Bandara a hajout het-nyolc ora, amit az ember allva is kibir. Ha a hajo nem este tizenegykor indul. Es nem az elso hajo arrafele karacsony ota. Annyira tele volt, hogy allohelyet is nehez volt talalni. Odalapultam a korlathoz az egyik fedelzeten es ketpercenkent vegigsoport egy hordar valami facsemetevel vagy dobozokkal. Indulas utan legalabb ez megszunt. De ulo vagy fekvohely nem lett. Hajnali negy korul talaltam ket ures lepcsot ket fedelzet kozott, ott letelepedtem, es megprobaltam aludni valamennyit. Talan fel orat sikerult osszesen. Igy agyhalott allapotban erkeztem Bandaneira-ra a Banda szigetek kozpontjara. Eljutottam a hotelbe, kaptam egy kis reggelit, csodalkoztam a hazi papagajon, aki rendkivul kivancsi, es allandoan ehes. Aztan es aludtam estig.
Bandara az emberek azert mennek, hogy snorkelezzenek. Ez a legzopipas uszkalas a tengeren. Erre nincs szep magyar szo, ezert el is neveztem csicskabuvarkodasnak. Ez sem szep, de legalabb nekem tetszik. A csicskabuvarkodas minden forras szerint Bandan a legjobb a vilagon. Mivel eddig egy horvatorszagi betonstrandon kivul nem probaltam, nem volt mihez mernem.
De valoban elkepeszto ami a viz alatt van ott. Elkepesztoen sok es sokfele hal, es meg ennel is tobbfele korall. Nagyon szines, nagyon mozog, es nagyon tiszta a viz. Csicskabuvarkodni berelt hajoval megy az ember. A tengeren utazni magyar embernek izgalmas elmeny. Ha pedig egy kicsi, latszolag halalan levo csonakkal utazik a ketmeteres hullamok kozott, az mar komolyan felelmetes.
Az Ambonban vett buvarszemuvegem nem passzol teljesen a fejemre, ezert folyamatosan csordogalt a sos viz a szemembe, es par percenkent amikor mar megtelt felbukkantam kionteni belole. Frusztralo volt. De amig lattam, annyira szines volt, hogy nem zavart annyira. Aztan amikor eljottem Bandarol, veletlenul ottfelejtettem a szemuveget es a pipat. Szerencsere Abba megvette, es vlaahogy eljuttatja a penzt nekem. Minden jol alakult.
A bandai let legjobb resze a vacsora a Mutiara hotelben. Abba felesege Dilla olyan jol foz, hogy minden mas hotelbol atjarnak vacsorazni a vendegek. Minden este hatalmas halakat sutott tobbszor ettunk barrakudat is. Tenyleg mindennel jobb dolgokat allitott ossze estere, leves, hal, legalabb hatfele koret es desszert minden este. A kedvenc koretem a citromfuves, kokuszos rizs volt. Dilla foztje utan barmi visszalepes. Raadasul volt egy nap amikor tyukhusleves volt cernametelttel, "Banda style". A Banda style annyit jelent, hogy van benne sok szerecsendio es szegfuszeg. Neha tul sok is. A magyar konyha sem kezdodik valtozatosabban. Pirits hagymat zsiron, nyomd agyon paprikaval.
Elso este Abba a vacsora utan lejatszotta a Spice trail: Nutmeg and Cloves c. remek dokumentumfilmet. Erdemes megnezni, es erdemes elolvasni a Banda szigetek tortenetet. Meglepo, de a vilagtortenelmet sokszor befolyasolta ez a par kis sziget. Mara nyugodt, csendes, szep falvak szep szigeteken.
Csendelet szerecsendioval, korallal, penztarcaval es utlevellel.
Szerencsere a hotelben rajtam kivul is voltak vendegek, raadasul jo fejek. Volt egy alaszkai csalad ahol John a csaladfo mar mindent csinalt eleteben. Biologiatanar, olajvezetek-hegeszto, gyongyhalasz, halasz, hegyimento, most fat es marvanyt esztergal es farag, mellette onkentes tuzolto. Kate a feleseg egesz csendes, jokedvu asszony, de amikor elmeselte a csendes alaszkai elet masik oldalat, amikor a gyumolcsfait medvek teszik tonkre, a gyerek hintajat meg javorszarvasok hasznaljak hatvakaronak es torik ossze, a kocsijaba pedig feszket rakhat egy grizzly, akkor nem birtam ki nevetes nelkul. Ugy meselt ezekrol a dolgokrol, mint mi a hangyakrol a panelhazakban. Kemeny az elet arrafele. John pedig a helyi hegyimento csapat tagja is. Es meselte, hogy eleg sok idiotat kell osszeszedniuk az erdobol, akik esz nelkul mennek ki megvilagosodni az Into the Wild hatasara. Szerencsere mar a vadonban is van terero, csak arra kell figyelni, hogy lehetoleg megtalaljak a felkeszuletlen varosi okostojast mielott lemerul az telefonja. Mindenkepp el akarok latogatni Alaszkaba valamikor, erdekes elet lehet. De ha el is megyek turazni ott, helyi vezetovel es/vagy napelemes telefontoltovel.
Kate es John az alaszkai par.
Bandan talalkoztam masodszor magyarokkal az ut soran. Ancsi es Roland az Ausztraliaba koltozesuket nyujtottak ki utazassa, sot naszutta.
Bandarol biztos emlekzeni fogok a hatalmas pokokra. Tenyernyi szornyetegek lengedeztek a szelben mindenfele amerre az ember nezett. A halojuk tartoszala olyan eros, hogy siman megtartott ketujjnyi vastag faagakat.
Egy pok, es egy cigisdoboz a halojaban viszonyitaskepp.
Botsaska es egy negyvenegyes papucs.
A helyiek szerint a pokok nem veszelyesek, de hogy en nem mentem a kozelukbe, az biztos.
Egyik nap kitalaltuk, hogy a napfelkeltet a szomszedos hegyrol nezzuk. Gunung Api konkretan a vulkan ami kiall a tengerbol. 666 meter magas, es nincs kiepitett osveny a csucsig. Ahol a lava lejott, ott mi felmentunk. Sotetben, almosan, bokaig suppedve a kovek koze, esoerdoben nem nagy elmeny. Foleg amikor a fejlampa egy jo nagy pokot vilagit meg a fejem elott fel meterrel. Onnantol kezdve egy bottal hadonaszva vezettem a sort. Felfele lassan haladtunk, es mindenki azon gondolkozott, hogy kar volt elindulni. A napfelkeltet lekestuk.
Rose a holland lany, es Roland. A hatterben Banda Neira, Banda Besar, alattunk Gunung Api.
Banda Neira annyira kicsi, hogy a repuloter lelog a szigetrol.
Rossz tura volt. Fent a vulkan krateren teljesen foldontuli latvany fogadott. Mergesgaz szivarog a hegybol, halott az egesz, csak kovek, szemet, minden kovon nevek, hogy ki mikor jart arra.
Holdbeli taj a vulkan tetejen.
A vulkan kratereben.
Fent ugy ereztem megis megerte felmaszni. Aztan lefele megint azt, hogy nem. Ahol nehez volt felmaszni a kavicsos uton, ott lefele nem lehget megallni. Mindenkinek sebes volt a keze mire leertunk. Osszesegeben kihagyhato kaland.
Nagyjabol ket hete voltam Bandan amikor Abba elmondta, hogy az a hajo amivel vissza akartam jutni Ambonba, egyszeruen nem all meg ott. A legkozelebbi elmeletileg egy nappal a vizumom lejarta elott jott volna. Ha nem kesik. A masik lehetoseg az volt, hogy aznap este elmegyek meg messzebbre a vilag vegen a Kei szigetekre, ahol van repter. Onnan vissza Ambonba, onnan pedig mar lehet repulni mindenhova. Kei vonzereje a vilag legfeherebb homoku strandja. Dontottem es pakoltam.
A hajout megint remekul sikerult. Tiz helyett hajnali haromkor erkezett. Osszesen kb. tiz percet aludtam elotte. A fedelzeten akartam jegyet venni. Felverekedtuk magunkat a hajora a tomgen at. Ott viszont nem lehet jegyet venni, csak atvaltani jobb osztalyra a mar meglevot. Hajorol le, jegyvasarlas, hajora vissza. Addigra a tobbiek eltuntek, nekem pedig nem volt meg a telefonszamuk. Gondoltam, majd elalszom a fedelzeten. Az indulas utan tiz perccel elkezdett szakadni az eso. A lentebbi fedelzetek, ahova nem ver be annyira az eso pedig mar tele voltak. Talaltam egy ures negyzetmetert a mozi es jatekterem melletti lepcsohazban. Leultem egy darab kartonra amit a fedelzeten talaltam. Nekidoltem a falnak, es megprobaltam aludni. Kozben mindenki rajtam keresztul kozlekedett, mindenki jol megnezett maganak, es hellomiszter. A falakon, foldon rengeteg csotany rohangalt. A hajo pedig annyira hullamzott hogy neha elcsusztam a faltol. Aztan sikerult elaludnom. Tiz perccel kesobb megszolalt a muezzin. Utana egy kakas kezdett el kukorekolni. Utana par gyerek kezdett el uvolteni. Utana mar reggel volt, es mindenki elkezdett harakolni, cigizni, setalgatni, uvoltozni. A mellettem alvo arc kartonja alol egy jo otcentis csotany csuszott ki. Felig agyonnyomva, de meg vergodve. Haromszor-negyszer en is ratapostam, de meg utana is mozgatta a csapjait, labait. Igy utazgatok Pelnivel. Persze, ha nem sajnalnam a plusz tiz eurot egy harmadosztalyu jegyert lenne sajat agyam. De ez mar csak tanacs maradt az utanam jovoknek, en tobbet nem kozlekedem Pelnivel. Legalabbis nem most.
Keire igy megint eleg agyhalott allapotban erkeztem, tuzo napsutesben, harmincot fokban. Megtalalni a hotelemet nem nagyon sikerult, kb. egy orat bolyongtam az osszes cuccommal a hatamon. A hotelrol jokat irtak, es mondtak. Az en szobam nem volt annyira jo. Akkora peneszfoltok voltak a plafonon mint egy fel pingpongasztal, a furdoszoba ajtaja be volt torve, a wc-n torott volt a deszka, papir nem volt, zuhanyzo sem. Csak a vodor es a nyeles edeny. A mandi. Es a szag is eleg eros volt. Reggel hatkor(!) a takarito srac kopogott, felsoporte a szobamat, felajanlotta hogy hoz teat, hozott, aztan leult az agyamra es megjegyezte hogy milyen szexi vagyok.
Delelott megvettem a repulojegyet Jakartaba, es atkoltoztem a tengerpartra. Itt kivettem egy hazat olcsobban mint a szoba a varosban. Itt is volt legkondi, csak itt nem mukodott. A szunyoghalo lyukas, a wc-n nem volt deszka, es a zuhanyzas itt is edenybol fejreboritott hidegvizzel ment. Ha volt viznyomas tudtam is engedni vizet a mandiba.
Cserebe a verandarol a legfeherebb tengerpartra lattam.
A hazam a tengerparton.
Terero semmi, civilizacio semmi. A varosbol fel ora volt az ut robogoval a partig, a hazak pedig a falu utan parszaz meterrel voltak. Jo volt ott ucsorogni, olvasni a homokban. De a termeszet nekem mar tul kozel volt. Anny szunyog volt, hogy nem lehetett megmaradni, es egyik este egy akkora saska vart a szobaban a falon, hogy eloszor kifordultam az ajton amikor meglattam. A teste nagyobb mint a huvelykujjam.
Az egy rendes meretu legkondi es egy nem rendes meretu saska.
Valahogy sikerult kigolfoznom a szobabol egy partvissal, de megolni nem tudtam. Reggelre visszatert es ott nyomasztott a verandan az ajto folott. Aztan itteni takaritofiunak is megtetszettem. De neki is csalodast okoztam.
A repulout Jakartaba ugy kezdodott, hogy egy kis, legcsavaros geppel atrepultunk Tualbol Ambonba. Ez volt eletem eddigi legjobb repulese.
Tiz ora utazas utan megerkeztem Jakartaba, az orszag masik felebe. Amikor a hostelnel kiszalltam a taxibol, a tulajdonos ikerpar lanyok a nevemet sikoltozva rohangaltak korulottem. A taxis es a tobbi vendeg csak nezett. Orulok, hogy emlekeznek ram, jol esett vegre varosban lenni, raadasul jo fej emberek kozott. Mire leraktam a hatizsakomat, mer bontottak is nekem egy sort.
Legkondi, internet, jo emberek. Jo vegre civilizacioban.
Ezert nem irtam mostanaban. Nemsokara Jakartaban leszek, ott majd feltoltom a kepeket, videokat. Megirom mi a csicskabuvarkodas, miert nem koltozom Alaszkaba, hogy milyen ize van a barrakudanak, milyen csotanyok kozott aludni es milyen a vilag legszebb tengerpartjan lakni.
Szoval megvagyok, de mar hianyzik a civilizacio.
Ternate a vegen megis jo lett. Egy srac akinek couchsurfingen irtam, smsben megkeresett, hogy bar o nincs a varosban, de a haverja meg a novere raernek, es szivesen talalkoznanak velem. Muszaj volt mar tarsasagot szereznem, mert teljesen befordultam. A srac novere, Laela egyetemi tanar, epp a Phd fokozataert kuzd ket gyerek mellett. Es nagyon jo fej. A srac haverja Ibnu mosolygos srac, tiz testverrel es fejlodokepes angollal. Na ok ketten fogtak es ket napig el sem engedtek, csak vittek-vittek mindenhova, etettek, beszeltek, szorakoztattak. Ettem duriant. A durian delkelet-azsia emblematikus gyumolcse. Vagy zoldsege. Ugy nez ki mint egy sundiszno, es a terfogatanak kb 10%-a eheto. A szaga sargadinnye es hagyma kevereke, az ize is nagyjbol. Rengeteg helyrol kitiltottak, mert a szagat honapok utan is erezni. Szingapurban allitolag csak feketen lehet kapni. Tomegkozlekedesen tilos szallitani. Es itt mindenki szereti. Azt mondjak az ember vagy rajong erte, vagy gyuloli. En megettem de nem lettem fuggo. A szagat szeretem, az izet nem annyira. Vettem durianos napolyit, na azt meghagytam. Laelaekkal voltunk egy etteremben, ahonnan pont az a kilatas mint ami az ezerrupias hatoldalan van. Tidore szigete. Onnan neztuk a naplementet es grillezett banant ettunk csiliszosszal. Voltunk Tarnate erodjeiben is, es rajottem, hogy az erodok bar unalmasak, de altalaban olyan helyre epitettek oket, ahonnan belatni a kornyeket. Tehat jo a kilatas. A tanulsag, hogy az erodokbe el kell menni ezutan.
Ternaterol Ambonba hajoval mentem, a Pelni, az indonez mahart Lambelu nevu hajojan. Jo nagy. Mivel kalandkedvelo vagyok, ekonomi jegyet vettem, ami azzal jar, hogy nagy kozos halotermekben vagyunk elszallasolva. Ez ugy nez ki mint egy menekulttabor, mindenki ossze-vissza fekszik, mindenki dohanyzik, es altalaban mindenki bombolteti a telefonjat es/vagy a gyerekeit. Kozben ketpercenkent a hangosbemondon kozolnek valamit, amit nem ertek. A hajo hangosan zug, himbalozik, es soha nem kapcsoljak le a villanyt. Amikor imadkozni kell, akkor a hangosbemondon a muezzin uvolt. Napfelkeltekor eloszor. Kalandos na. A szerencsem, hogy Ibnu egyik novere, ket gyereke, meg meg par csaladtagja ugyanezzel a hajoval jott, igy osszesimertettek minket, es a hatizsakomat nyugodtan otthagyhattam, setalgathattam, alhattam kedvemre. Az ut nagyjabol huszonnegy ora volt, es a legkondi nem tul eros. A fedelzeten arnyekban jobb volt a levego, mert lent folyamatosan cigizett meg izzadt mindenki. A hajnali imara hivo enekre felebredtem, es felmentem a fedelzetre. A nyilt tengeren napfelkeltet nezni nagy elmeny. Feluton megalltunk Namalea-n, ahol a hajo elmeletileg negy orat allt, ezert meghivott ebedre a csalad azon resze aki ott szallt le. Ojekre szalltunk, robogtunk. A csalad ott is nagy volt, aztan majdnem lekestuk a hajot, mert be akartak hozni a harom oras kesest amivel Ternaterol indultunk. Szerencsere elertuk. Ambonba este tizenegy korul erkeztunk, iszonyu tomegbe. Ibnu novere mondta, hogy a ferje rendor, es majd elvisz a szallasomra, amit a varoson kivul a tengerparton foglaltam. Nagynehezen lejutottunk a hajorol (haromezer ember egy lepcson, csomagokkal, kartondobozokkal, hordarokkal. Nem ket perc, turelem kell oda meg jokedv.) kozben eltunt a hordar a csalad csomagjaival. Egy ranezesre otven koruli arcra rapakoltak hat teli kartondobozt, meg egy akkora romanszatyrot hogy meg nezni is rossz volt. Amig a ferj az elveszett hordart kereste mi a feleseggel meg a ket gyerekkel kint bamultuk a poklot. Amikor tobbezer ember akar egyszerre taxit fogni, buszra szallni, robogora ulni, vagy ezeket a szolgaltatasokat kinalni. Kozben egy ficko pont elottunk kotott bele egy katonaba. Szerencsere nem lett belole semmi eroszak, de azert jol indult Ambon. Ambonban par eve meg lincselesek, utcai harcok meg templomegetesek mentek. A keresztenyek es a muzulmanok (ma mar)a sziget ket feleben elnek.
A rendor ferj elokerult, es meggyoztek, hogy ne akarjak kimenni a hotelba aznap ejjel, mert bemo(kisbusz) mar nem jar, a robogo meg nagyon draga lenne, meg az ut is rossz. Szalljak meg valami olcso szalloban egy ejszakara. Talaltunk egy hotelt eleg kozel, kivettem egy szobat, feljott velem, dumaltunk fel orat. Mondta, hogy Ambon mar bekes, senki nem akar balhet csak a politikusok. Az emberek nyugiban akarnak elni, de ha barmi lenne, akkor csak menekuljek egy kereszteny negyedbe. Ugye kereszteny vagyok. Amugy teljesen nyugi van, nem lesz gaz, de jo hogy itt talaltunk hotelt, mert pont mellette van a varos legnagyobb katonai bazisa, ha barmi tortenne. Es igy tovabb. Ambonban akarkivel beszeltem ket mondatnal tobbet az rakerdezett a vallasomra, csak ugy. Itt lattam a legtobb templomot es mecsetet, es a legtob katonat eletemben. Az allando feszultseg es keszenlet jo penzt jelenthet par embernek. Es altalaban mindenki nagyon vallasos. Nem jo a hangulat. Viszont vegre varos. Erre akkor jottem ra, amikor megerkeztunk a hotelba. A tulaj kinai, a szobaban van bollywoodi tevecsatorna, egesz ejjel valami utepites ment az ablak alatt, reggel pedig egy cedearus kezdte el uvoltetni a borzalmas popzenejet. Es persze dugo van az utakon. Folyamatosan.
Masnap a hotel tulajaval beszelgettem, es egybol leszervezte a fuvaromat, hogy vehessek buvarszemuveget meg pipat, ajanlott egy hotelt Banda-n, es dumaltunk egy jot. Vegre varosban. Irtam egy lanynak couchsurfing-en, es ra is ert, talatkoztunk. Jol beszel angolul, vidam, segitokesz. Eljott velem a tengerparti hotelbe, elvitt eterembe, kijott velem a strandra, megbeszeltuk, hogy masnap elvisz a sziget legjobb strandjara. Eljen.
El is jott ertem masnap robogoval, es a sziget legtavolabbi sarkaban levo, am tenyleg nagyon jo strandra robogtunk kb. masfel ora alatt. Masfel ora egy robogo hatuljan harmincot fokban tuzo napon erdekes elmeny. A strandra erve talaltunk kb. 30 tizeves gyereket, es a legkekebb, legszebb tengert amit eletemben lattam. A gyerekek addig nem nyugodtak amig nem csinaltunk par kozos kepet, es el nem ismeteltek nekem az ossze angoltudasukat. Ezutan viszont buvarszemuveggel es pipaval lebegtem es uszkaltam amig csak birtam. Szines halak, tiszta viz, korallok. Tenyleg nagyon szep.
Utana meg szorakoztunk a gyerekekkel, aztan amikor mar kezdett nagyon idegesito lenni atmentunk a szomszed strandra. Ott mar lehetett enni-inni, volt bananhajokazas, fottkukorica meg kolcsonozheto autobelso. Nagy elet. Ettem fott kukoricat, es az eddigi egyik legmeglepobb dolgot eletemben. Gyumolcssalata olyan gyumolcsokbol amiket fel sem ismerek(nagyreszt. De volt benne csillaggyumolcs, guava, uborka, mango is.) osszekeverve helyben keszitett szosszal. A szosz: csilipaprika, koktelparadicsom, piritott foldimogyoro, cukor es meg par dolog. Amilyen furan hangzik a csilis-mogyoros-cukros gyomolcssalata, annyira jo volt. Aztan haza.
Masnap a jegyvasarlassal telt. Bebemoztam a varosba(fel ora a tengerparti uton egy puttonyos auto hatuljaban korulbelul haromszor annyiran mint amennyien legalisan vagy akar esszeruen lehetnenk. Szoval remek szorakozas. Mindenki vegig vigyorog). Megkerestem a Pelni irodat, utana visszsetaltam husz percet az elso bankautomataig, levettem penzt, es visszajutottam. A jegyvasarlas menete itt ugy nezett ki, hogy egy papirdarabra fel kellett irni par adatot(tippeltem mit, de valahogy segitettek), ezt a papirlapot ra kellett tuzni egy szegre, es varakozni, hogy mikor szolitanak. A helysegben nem volt legkondi, viszont volt tomeg es negyven fok. Kb. masfel ora izzadas utan szolitottak, fizettem, tunes. Ezek utan mar nem volt kedvem a varosban setalgatni, felultem az elso bemora, es visszahuztam a szallodaba. Delutan felhivtam a bandai hotelt, ahol a tulajjal beszelgettem kicsit es megegyeztunk, hogy utalassal is fizethetek. A szigeten nincs ATM, es tovabb akarok maradni, mint amennyi penzt le tudok venni az egy-ket Ambonban toltott nap alatt. Igy le is foglaltam a szallasom Bandan.
A semmitteves egesz jol megy mar, napokat tudok eltolteni olvasassal, este a plafonon rohangalo gekkok nezegetesevel, nappal pedig a tengerparton a rakok megfigyelesevel. Egeszen szorakoztato ahogy fejvesztve elrohannak amikor meglatjak hogy valami kozeledik, majd ha ket percig nem mozdulok, mondjuk olvasok, elfelejtik az egeszet, es ujra elojonnek, es korulottem setalgatnak csipegetik a dolgaikat. Ha megmozdulok ujra esz nelkul menekulnek. Ket perc utan ismet elojonnek. Ezt nagyjabol a vegtelensegig lehet jatszani veluk. Es ezek a rakok viccesen setalnak. Es egesz nagyra megnonek.
Ha minden jol megy, majdnem egy honapot eltoltok Bandan. Erdekes lesz, a lonely planet szerint az egyik kavezot SMS corner-nek hivjak, mert egyedul ott van terero a szigeten. A nepesseg a legnagyobb szigeten kb. hatezer fo. Szoval falu a javabol, de allitolag ott lehet a legszebb dolgokat latni a viz alatt. Es van sor, meg tengerpart. Meg par turista. Onnan viszont mar repulovel jovok vissza, mert a hajok havonta es pontatlanul jarnak, es a kovetkezo visszfele tarto jaratig mar nem ervenyes a vizumom. Banda-Ambon-Jakarta-London. Valamikor februar elejen.
Ternatebol egy het sokkal tobb mint amit epeszu ember el tud viselni. Az, hogy nem talaltam egyetlen embert sem akivel szot lehet erteni, tonkretette az egeszet. Ehhez jott az eso ami szinte vegig esik, es a hellomiszter.
Az angolul nem tudo idegenvezetom bar nagyon lelkesen bologatott barmire amit mondtam, csak hatraltatott barminek az elintezeseben. A vegen fel napot ucsorogtem a napon jegyre varva, mire nagynehezen sikerult kiszednem belole, hogy nem lesz aznap jegy. Nagyon nehez ugy beszelgetni, ha mindenre igen a valasz, fuggetlenul attol, hogy megertette-e a kerdest. Es altalaban nem ertette meg. Rajta kivul senkivel nem talalkoztam aki egyaltalan a hellomiszternel tobbel probalkozott volna. Az eso pedig szinte folyamatosan esett.
A hellomiszter pedig a lonelyplanet szerinte eredmenyezhet kedves baratsagoakt, vagy idegesseget, hozzaallastol fuggoen. Egy het utan biztos hogy iszonyu frusztraciot es duhot okoz.
Ha kiteszem a labam az utcara, az elso ember aki meglat, hellomiszter! Es vigyorog. En is vigyorgok, integetek. A masodik szinten. A harmadik es negyedik is. Az osszes szaguldozo robogo, kisbusz, auto vezetoje ramdudal. Teljesen mindegy, hogy tudok vagy akarok-e reagalni. Szoval a populacio 95%-a hellomiszterezik. Ami egesz vicces lenne, ha lenne valami haszna, folytatasa. De ennel tobbet senki nem tud beszelni. Neha egy-egy haoarju meg verjufrom meg megy, de a valaszt nem ertik meg. Es amikor az embernek semmi kedve a nyolcvanadik vigyorgo helyinek visszavigyorogni, akkor sem valtozik semmi. Illetve annyi, hogy miutan elmesz mellettuk, tovabb uvoltoznek es rohognek. Kozbenmindenki nyomkodja a dudat melletted elszaguldva. Persze kozben vagy szakad az eso, vagy epp nem, de inkabb. Es kozben harmincot fok van.
Van persze jo oldala is a dolognak. Reg nem olvstam ennyit. Harom nap alatt vegeztem az alapitvany trilogiaval. Illetve sikerult egy normalis napon eljutnom a strandra. A strand lehangolo volt. Tele van szemettel, es akkora hullamok mint a kornyeken legeleszo kecskek. De a strand utan talaltam egy kis oblot, ahol feher homok, korall es csendes viz volt. Az a nap jol sikerult.
Megneztem Ternatet is, nem tetszik, megyek innen ahogy csak tudok. Ha Ambon is ilyen, akkor onnan elrelpulok valami turistaparadicsomba ahol beszelnek angolul es szivesen koltom el a penzem. Dragabb es kommerszebb, de ez az elszigeteltseg teljesen megorjiti az embert.
