cimszavakban

ma gepeltem egy orat a kindle billentyuzeten, aztan valahol a gmail es a blogspot kozott elveszett. roviden ujra.
-kileptem a munkabol, inkabb fizetek haromezer forintot naponta a tiz ora munka helyett.
-ettem indiai etteremben kezzel. jobb kezzel, mert a bal tradicionalisan a seggtorlo kez, azzal nem eszunk.
-megint uj vegleges utitervem van. harom nap alatt a negyedik: hetfon penang par napra. sziget, tenger, malajzia legjobb kajai, esoerdo. utana vagy langkawi par napra, vagy egybol jakarta. onnan borbodur, onnan ternate, eszak-maluku. es le delre vegig, egeszen a kei szigetekig. ha ezek utan marad penzem, balin megcsinalom a buvarvizsgat. ha meg ezutan is marad, megyek thaifoldre elutazni a maradekot.

merfoldko!

ma este egy ausztral/vietnami lany es egy meleg francia srac hatasara megkostoltam par erdekes dolgot. eloszor jollaktam meduzaval es kagyloval. utana valami nagyon furcsa gyumolcsot is ettunk.
ket oran at nem tudtam abbahagyni a vigyorgast. nincs tobbe akadaly elottem. barmit megeszek. igazi ferfi.
sokkal konnyebben fogok boldogulni, hogy mar nem tartok a tengeri dolgoktol.

harmadik vilag

tagnap kitalaltam, hogy kuldok kepeslapokat. csak belyeg kellett volna, mert meg tajvanrol maradt par elkuldenivalom. gondoltam az ittenieket majd kesobb. megkerdeztem a hostel recepciojan, hogy hol van a legkozelebbi posta. a csaj mondta, hogy itt az utca vegen a piacon van egy. nincs. a piacot bejartam haromszor, es akarhanyszor megkerdeztem vagy fogalmuk sem volt, vagy mondtak,hogy ott a sarok mogott. ezt hat utcan keresztul. a vegen mar masfel kilometerre a piactol megtalaltam az orszagos postakozpontot, ami akkora mint egy sportcsarnok. hogy bejussak be kellett masznom egy kordonon,keresztul az ossze-issza parkolo autokon es robogokon. bejutottam. a csomageloszto-kozpontba. mindezt kb egy ora bolyongas utan harmincot fokban sulyos paratartalom mellett, folyamatos penesz es szarszagban. akkor mar hangosan szidtam az egesz rohadt kurva orszagot.
feladtam, hazajottem.
ma ujra megprobaltam. talaltam az egyik terkepen egy postat pont a buszpalyaudvar mellett. buszpalyaudvarra pedig azert mentem,hogy buszt nezzek penang fele. ott van tenger.
a buszpalyaudvar kulturalt, legkondicionalt, hatszintes komplexum. informacion megprobaltam menetrendet kerni, de a no csak felkuldott a penztarakhoz a masodikra. mar amikor a lepcson mentem fel, kiabaltak a jegyuzerek. nem erre szamitottam. odarohantak,es kezdtek vezetni a sajat busztarsasaguk ablaka fele. kaosz. nincs egy menetrend. harminc penztar mindenki, uvoltozik ki az ablakokon, a jegyuzerek probalnak beszervezni teljes kaosz. mindegy,legalabb nem lesz nehez buszt talalnom. csak ne valami fos romhalmazt fogjak ki,ami akkor indul, amikor megtelik.
visszamentem az informaciora hatha a no tudja merre van a posta. mert a terkepek hasznalhatatlanok. egymas hegyen hatan mennek az utak. keptelenseg terkeppel kovetni. a no eloszor el akart kuldeni a kozponti postara. kirohogtem. erre gondolkozott egy kicsit, felirta a buszpalyaudvar nevet egy papirra, es elkuldott a metrohoz. a buszpalyaudvar nevet. ahol epp voltunk. nincs ilyen metromegallo. fogalmam sincs mi a francot akart. otthagytam. setaltam egy kort,hatha megtalalom a postat. nem.
ugy dontottem nem fogok egy kepeslapot sem kuldeni kuala lumpurbol. kurvara merges vagyok. a szervezetlen fos varosra, a faszokra akik akkor is valaszolnak, ha a kerdest sem erik, a huszonnegy oras forgalmi dugora. komolyan fontolgatom, hogy penang utan vissza sem jovok erre a szemetdombra.

KL elso het

az eredeti tervem szerint kuala lumpurba csak az indonez vizum megszerzese miatt jottem volna. aztan a hostelben ahol megszalltam lattam kiirva,hogy szallasert es kajaert lehet dolgozni. ugy dontottem maradok egy honapot, es a szabadidomben korulnezek malajziaban es ujra atgondolom hogy merre megyek ezutan. tegnap volt az elso munkanapom. pincer es mindenes lettem. a kollegak kozott azt hiszem egy malajziai sincs. a mixer Akkila Limabol jott, a pincerek tobbsege sri lankai, bangladesi. a hostelek tulajdonosa termeszetesen kinai. a foszakacs neve Panir. a munka legviccesebb resze az amikor ejfel utan miutan bezar az etterem felmegyek a tetore az fenti barba ahonnan szep a kilatas a petronas tornyokra es a kl towerre. a feladatom fent az, hogy igyam meg a soreimet es dumaljak a vendegekkel. mert a raggae mansionben senki nincs egyedul. nyilvan amugy is ezt csinalnam, szoval eddig teljesen elegedett vagyok.
tegnap atvettem az indinez vizumomat, mar semmi akadalya hogy utazzak kedvem szerint. viszont taipeiben a hostelben egy svajci srac azt mondta, hogy elso hatizsakos turanak indonezianal jobb otletnek tatja a delkelet azsiai felsziget bejarasat. volt mar mindenfele, es indoneziaval szemben ezekben az orszagokban vannak hostelek, lehet turistakkal talalkozni, bulizni. es ez kezd vonzobba valni, mert tajvanon es klban is eleg unalmas volt egydul nezelodni. es ugye egy hostelbol tudok egyedul menni amerre akarok, de forditva nem megy. nem lesz tarsasag, ha unatkozom valahol indonezia melyen. ugyanakkor egyelore indoneziarol van konyvem,arra keszultem. viszont thaifold, vietnam, laosz, kambodzsa [ejtsd kambodia] tele van azokkl a fajta turistakkal, akiktol engem is kiraz a hideg. itt kl kis indiaban is annyi a feher turista arc, hogy teljesen rajuk van kihegyezve az egesz varosresz. igy pedig nem annyira erdekes az utazas, inkabb csak idegesito. amennyire a halaszbastya most magyarorszag, annyira malajzia a kornyek. szoval vegig kell gondolnom merre akarok menni, mert nem csak nyugati stilusu barokban vegiginni akarom az utat. de indoneziaban tul sokat szenvedni sem akarok.aztan lehet, hogy erre is meg arra is elmegyek.