A hollandiai életem nem változott semmit az utolsó feljegyzésem óta. Minden a szokásos. Munka, pihenés, sörözés.
Változott viszont az évszak, és a továbbutazásig hátralévő idő.
Ősz lett, és már esélyünk sincs kimenni a partra napozni. A nyár sem volt ideális, átlagosan kb. hetente egy-két alkalommal volt elég jó idő. Viszont már hivatalosan és gyakorlatilag is ősz van. Az időjárás csak szél, eső, felhők változó arányú keverékéből áll. Idén, itt nincs több fürdés a tengerben. Ami nem is akkora baj, mert kisebb a kísértés, hogy az utazástervezéstől vegyek el időt.
Másfél hónap múlva véget ér a munkaviszonyom itt, és indulok világgá.
Az eredeti ausztráliai telet elvetettem, mert nem tudnék ott legálisan munkát vállalni, és drága az élet. Ehelyett Indonéziába megyek. Elég messze van, nagyon sokféle, és nagyon olcsó, így dolgoznom sem kell. Amikor eldöntöttem, hogy Indonéziában fogok utazni rájöttem, hogy végig kell gondolnom, hogy mikor, és hova megyek. Így lett a terv a következő:
Hollandia, London, Tajvan, Malajzia, Indonézia, Európa.
Londonban pár napot töltök barátlátogatással és egy-két dolog beszerzésével és városnézéssel. Úgy sem voltam még ott.
Onnan repülök Taipei-be. Itt jött az első meglepetés. Európában, EU-tagként távoli, és könnyű dolognak ígérkezett a vízumok beszerzése. Hogy magyar állampolgárnak kell-e vízum Tajvanra, és ha igen, milyen, hol lehet igényelni, mi kell hozzá; na ezeket a kérdéseket nem volt egyszerű tisztázni. Írtam a hágai tajvani nagykövetségnek, de nem válaszoltak. Keresgéltem, és bár Tajvan tisztázatlan jogállása eléggé megkavarja a dolgokat, arra jutottam, hogy jogosult vagyok belépésnél vízumot szerezni. Nem kell előre szórakoznom ezzel. Ami jó hír.
Indonéziába magyar állampolgárnak vízum kell. Itt is működik a visa-on-arrival, ami majdnem jó is nekem. Kijelölt határátkelőkön 30 napos vízumot pecsételnek be a útlevélbe. Ha ez lejár egy akár pár órás országelhagyással és újra belépéssel újabb 30 napot nyerhetek. És ezt akár évekig csinálhatnám. Viszont nem akartam feltétlenül havonta kihajózni, behajózni. Ha előre, egy külföldi nagykövetségen igényelek vízumot, hatvan napos tartózkodásra vagyok jogosult, amit akár országon belül hosszabbíthatok kétszer egy hónappal. Ez jobban tetszik. Viszont a londoni nagykövetség állítólag elég vaskalapos, és az oldaluk szerint is csak angol és ír állampolgárokat szolgálnak ki. A Kuala Lumpur-i nagykövetség viszont állítólag nagyon laza, két-három nap alatt megoldják a hatvan napos vízumot. Ha Taipeiben nem tudom elintézni, repülök Malajziába pár napra.
Tajvanban 2-3 hetet tervezek tölteni. Egy volt couchsurfer vendégem, Penny lesz az idegenvezetőm. Meglátom milyen egy ázsiai nagyvárosban hosszabb ideig élni. Ez biztosan nagyon érdekes lesz. Csak remélem, hogy vagy megszeretem a tengeri élőlények ízét, vagy lehet azok nélkül is ott táplálkozni. Egyelőre ez a legnagyobb félelmem.
Az árak miatt is csak addig aggódtam, amíg meg nem láttam a hostelek árait. Úgy gondolom, hogy még a nagyvárosi, munka nélküli élet sem fogja nagyon megterhelni a költségvetésemet. Malajzia illetve Kuala Lumpur még ijesztőbbnek tűnt, de a szállás egy éjszakára egy normális hostelben kevesebb mint tíz dollár. És ha minden jól megy, itt lesz a legdrágább szállásom egész úton.
A vízum megszerzése után repülök Indonéziába. Valamikor november-decemberben érkezem, és ez bőven az esős évszak Indonézia nagy részén. Viszont én pedig szeretnék búvárkodni, vagy legalább pipával és szemüveggel nézelődni, ehhez pedig jobb lenne a száraz évszak. De szerencsémre Indonéziának pont az a része a legmegfelelőbb búvárkodásra ahol az esős évszak elmarad. Észak-Maluku, a fűszer szigetek. Ott kezdek, és meglátom hogy bírom. Az első tervem, hogy amikor nem a tengerben lebegek, akkor olvasok egy függőágyban zenét hallgatva egy szép fehérhomokos parton. Ha ez valamiért nem tetszene vagy megunnám, elkezdek utazgatni Indonéziában. Látnivaló több van mint amit egy élet alatt végig lehet nézni, az indonézek állítólag nagyon kedves emberek, és az ország is iszonyú olcsó.
Egy jó nagy adag hal rizzsel 7000 rúpia körül megállhat. Ami most nagyjából hatvan cent. Vagy kb. százötven forint. Most úgy számolok, hogy átlagosan napi harminc eurót költök majd, ami így máris iszonyú sok pénznek tűnik az árakhoz képest. Ennél valószínűleg sokkal olcsóbban meg fogok élni.
Tavasszal pedig visszarepülök Európába, és keresek valami munkát. Mondjuk legyen a terv egyelőre London vagy Hollandia. De addig még nagyon sok időm van, és rengeteg olyan dolog fog történni amit most még elképzelni sem tudok, majd meglátjuk mit akarok akkor csinálni.
És tanulok Indonézül is. Egészen jó szórakozás.
Még gondolkozom egy külső blog indításán, hogy a facebookon nem regisztrált barátaim is értesüljenek a kalandjaimról, és hogy egy helyen gyűljenek össze az utazós képeim, feljegyzéseim. Egyelőre a címen gondolkozom. mentem.blog.hu? nasigoreng.blog.hu? Ha van bármi ötleted, írd meg! És azt is, hogy szerinted melyik ingyenes blogszolgáltatót használjam. bloghu? postr? Más külföldi?
Ó igen, és maláriagyógyszert is kell íratnom a dokival. :)
*A cím HHH lett volna, ha időben megírom ezt a jegyzetet.
