Ternaterol Ambonba hajoval mentem, a Pelni, az indonez mahart Lambelu nevu hajojan. Jo nagy. Mivel kalandkedvelo vagyok, ekonomi jegyet vettem, ami azzal jar, hogy nagy kozos halotermekben vagyunk elszallasolva. Ez ugy nez ki mint egy menekulttabor, mindenki ossze-vissza fekszik, mindenki dohanyzik, es altalaban mindenki bombolteti a telefonjat es/vagy a gyerekeit. Kozben ketpercenkent a hangosbemondon kozolnek valamit, amit nem ertek. A hajo hangosan zug, himbalozik, es soha nem kapcsoljak le a villanyt. Amikor imadkozni kell, akkor a hangosbemondon a muezzin uvolt. Napfelkeltekor eloszor. Kalandos na. A szerencsem, hogy Ibnu egyik novere, ket gyereke, meg meg par csaladtagja ugyanezzel a hajoval jott, igy osszesimertettek minket, es a hatizsakomat nyugodtan otthagyhattam, setalgathattam, alhattam kedvemre. Az ut nagyjabol huszonnegy ora volt, es a legkondi nem tul eros. A fedelzeten arnyekban jobb volt a levego, mert lent folyamatosan cigizett meg izzadt mindenki. A hajnali imara hivo enekre felebredtem, es felmentem a fedelzetre. A nyilt tengeren napfelkeltet nezni nagy elmeny. Feluton megalltunk Namalea-n, ahol a hajo elmeletileg negy orat allt, ezert meghivott ebedre a csalad azon resze aki ott szallt le. Ojekre szalltunk, robogtunk. A csalad ott is nagy volt, aztan majdnem lekestuk a hajot, mert be akartak hozni a harom oras kesest amivel Ternaterol indultunk. Szerencsere elertuk. Ambonba este tizenegy korul erkeztunk, iszonyu tomegbe. Ibnu novere mondta, hogy a ferje rendor, es majd elvisz a szallasomra, amit a varoson kivul a tengerparton foglaltam. Nagynehezen lejutottunk a hajorol (haromezer ember egy lepcson, csomagokkal, kartondobozokkal, hordarokkal. Nem ket perc, turelem kell oda meg jokedv.) kozben eltunt a hordar a csalad csomagjaival. Egy ranezesre otven koruli arcra rapakoltak hat teli kartondobozt, meg egy akkora romanszatyrot hogy meg nezni is rossz volt. Amig a ferj az elveszett hordart kereste mi a feleseggel meg a ket gyerekkel kint bamultuk a poklot. Amikor tobbezer ember akar egyszerre taxit fogni, buszra szallni, robogora ulni, vagy ezeket a szolgaltatasokat kinalni. Kozben egy ficko pont elottunk kotott bele egy katonaba. Szerencsere nem lett belole semmi eroszak, de azert jol indult Ambon. Ambonban par eve meg lincselesek, utcai harcok meg templomegetesek mentek. A keresztenyek es a muzulmanok (ma mar)a sziget ket feleben elnek.
A rendor ferj elokerult, es meggyoztek, hogy ne akarjak kimenni a hotelba aznap ejjel, mert bemo(kisbusz) mar nem jar, a robogo meg nagyon draga lenne, meg az ut is rossz. Szalljak meg valami olcso szalloban egy ejszakara. Talaltunk egy hotelt eleg kozel, kivettem egy szobat, feljott velem, dumaltunk fel orat. Mondta, hogy Ambon mar bekes, senki nem akar balhet csak a politikusok. Az emberek nyugiban akarnak elni, de ha barmi lenne, akkor csak menekuljek egy kereszteny negyedbe. Ugye kereszteny vagyok. Amugy teljesen nyugi van, nem lesz gaz, de jo hogy itt talaltunk hotelt, mert pont mellette van a varos legnagyobb katonai bazisa, ha barmi tortenne. Es igy tovabb. Ambonban akarkivel beszeltem ket mondatnal tobbet az rakerdezett a vallasomra, csak ugy. Itt lattam a legtobb templomot es mecsetet, es a legtob katonat eletemben. Az allando feszultseg es keszenlet jo penzt jelenthet par embernek. Es altalaban mindenki nagyon vallasos. Nem jo a hangulat. Viszont vegre varos. Erre akkor jottem ra, amikor megerkeztunk a hotelba. A tulaj kinai, a szobaban van bollywoodi tevecsatorna, egesz ejjel valami utepites ment az ablak alatt, reggel pedig egy cedearus kezdte el uvoltetni a borzalmas popzenejet. Es persze dugo van az utakon. Folyamatosan.
Masnap a hotel tulajaval beszelgettem, es egybol leszervezte a fuvaromat, hogy vehessek buvarszemuveget meg pipat, ajanlott egy hotelt Banda-n, es dumaltunk egy jot. Vegre varosban. Irtam egy lanynak couchsurfing-en, es ra is ert, talatkoztunk. Jol beszel angolul, vidam, segitokesz. Eljott velem a tengerparti hotelbe, elvitt eterembe, kijott velem a strandra, megbeszeltuk, hogy masnap elvisz a sziget legjobb strandjara. Eljen.
El is jott ertem masnap robogoval, es a sziget legtavolabbi sarkaban levo, am tenyleg nagyon jo strandra robogtunk kb. masfel ora alatt. Masfel ora egy robogo hatuljan harmincot fokban tuzo napon erdekes elmeny. A strandra erve talaltunk kb. 30 tizeves gyereket, es a legkekebb, legszebb tengert amit eletemben lattam. A gyerekek addig nem nyugodtak amig nem csinaltunk par kozos kepet, es el nem ismeteltek nekem az ossze angoltudasukat. Ezutan viszont buvarszemuveggel es pipaval lebegtem es uszkaltam amig csak birtam. Szines halak, tiszta viz, korallok. Tenyleg nagyon szep.
Utana meg szorakoztunk a gyerekekkel, aztan amikor mar kezdett nagyon idegesito lenni atmentunk a szomszed strandra. Ott mar lehetett enni-inni, volt bananhajokazas, fottkukorica meg kolcsonozheto autobelso. Nagy elet. Ettem fott kukoricat, es az eddigi egyik legmeglepobb dolgot eletemben. Gyumolcssalata olyan gyumolcsokbol amiket fel sem ismerek(nagyreszt. De volt benne csillaggyumolcs, guava, uborka, mango is.) osszekeverve helyben keszitett szosszal. A szosz: csilipaprika, koktelparadicsom, piritott foldimogyoro, cukor es meg par dolog. Amilyen furan hangzik a csilis-mogyoros-cukros gyomolcssalata, annyira jo volt. Aztan haza.
Masnap a jegyvasarlassal telt. Bebemoztam a varosba(fel ora a tengerparti uton egy puttonyos auto hatuljaban korulbelul haromszor annyiran mint amennyien legalisan vagy akar esszeruen lehetnenk. Szoval remek szorakozas. Mindenki vegig vigyorog). Megkerestem a Pelni irodat, utana visszsetaltam husz percet az elso bankautomataig, levettem penzt, es visszajutottam. A jegyvasarlas menete itt ugy nezett ki, hogy egy papirdarabra fel kellett irni par adatot(tippeltem mit, de valahogy segitettek), ezt a papirlapot ra kellett tuzni egy szegre, es varakozni, hogy mikor szolitanak. A helysegben nem volt legkondi, viszont volt tomeg es negyven fok. Kb. masfel ora izzadas utan szolitottak, fizettem, tunes. Ezek utan mar nem volt kedvem a varosban setalgatni, felultem az elso bemora, es visszahuztam a szallodaba. Delutan felhivtam a bandai hotelt, ahol a tulajjal beszelgettem kicsit es megegyeztunk, hogy utalassal is fizethetek. A szigeten nincs ATM, es tovabb akarok maradni, mint amennyi penzt le tudok venni az egy-ket Ambonban toltott nap alatt. Igy le is foglaltam a szallasom Bandan.
A semmitteves egesz jol megy mar, napokat tudok eltolteni olvasassal, este a plafonon rohangalo gekkok nezegetesevel, nappal pedig a tengerparton a rakok megfigyelesevel. Egeszen szorakoztato ahogy fejvesztve elrohannak amikor meglatjak hogy valami kozeledik, majd ha ket percig nem mozdulok, mondjuk olvasok, elfelejtik az egeszet, es ujra elojonnek, es korulottem setalgatnak csipegetik a dolgaikat. Ha megmozdulok ujra esz nelkul menekulnek. Ket perc utan ismet elojonnek. Ezt nagyjabol a vegtelensegig lehet jatszani veluk. Es ezek a rakok viccesen setalnak. Es egesz nagyra megnonek.
Ha minden jol megy, majdnem egy honapot eltoltok Bandan. Erdekes lesz, a lonely planet szerint az egyik kavezot SMS corner-nek hivjak, mert egyedul ott van terero a szigeten. A nepesseg a legnagyobb szigeten kb. hatezer fo. Szoval falu a javabol, de allitolag ott lehet a legszebb dolgokat latni a viz alatt. Es van sor, meg tengerpart. Meg par turista. Onnan viszont mar repulovel jovok vissza, mert a hajok havonta es pontatlanul jarnak, es a kovetkezo visszfele tarto jaratig mar nem ervenyes a vizumom. Banda-Ambon-Jakarta-London. Valamikor februar elejen.
Utana pedig munkat kell talalnom valahol.