2011. november 12., szombat

Tajvan, masodik nap

Ma elmentunk Pennyvel az evfolyamtalalkozojara, az egyetemere. Osszefutottunk par volt evfolyamtarsaval, ettunk egyet egy utcai etteremben, aztan ok elmentek evfolyamtalalkozni, engem pedig szabadon engedtek. Az etteremben a fonok, aki megismerte a lanyokat harom ev utan, megorult a kulfoldinek, es hozott valami nagyon tajvani specialitast. Kicsit feltem, de nem volt rossz. Valami vajszeru, halizu dolog, meg valami sotetzold, tojasforma kocsonya megszorva valami fureszporszeru dologgal. Miutan megettuk, elmondtak, hogy ez volt a szaznapos tojas. Kacsatojas. Nem volt rossz, de nem szivesen laknek jol vele. Az egyetem egy nagyon szepen karbantartott egesz izleses parkkal van korulveve. Egeszen biztosan sokkal szebb mint barmi a gyori egyetem korul.
Egyetem


Taipei egy nagyon surun lakott varos, a negyedik legsurubb Azsiaban. Az emberek mindig mennek valahova, es rengeteg a bolt, utcai arus, utcai kajalda. Ez nagyon sok izgalmas, es otletes dolgot termel ki.
Vannak meglepo dolgok. Lattam egy toloszekes arcot, akinek KARMA markaju tolokocsija volt. Nem volt kepem nekiallni fenykepezni, de tenyleg igy volt. Az angry birds nagyon-nagyon meno most itt, mindenhol angry birds plussallatokat, angry birds lufikat, gyerekruhakat lehet kapni. A meno betutipus az angry birds-bol ismeros. A jobb ettermek is siman kirakjak a csalogato lapot, es raknak ra egy merges madarat a hatas kedvert. Erdekes, hogy a tajvaniak, nagyon nem akarnak lebarnulni. A reklamokban is hofeher azsiai nok vannak. A lanyok nekem ezt azzal magyaraztak, hogy akkor ugy neznenek ki mint a thaifoldiek, akik meg a bogarakat is megeszik. Ezert a nok kepesek jo idoben is esernyovel maszkalni. Sot a boltok szaz szazalekik UV-szoros esernyoket arulnak. Legalabbis az elelmesebb. A rovarevest mint rettenetes szokast nem vettem annyira komolyan, majd megkostolom azt is. Itt meg szep, formara lapitott, grillezett, tintahalakat lehet kapni, hurkapalcikan. Hogy szepen formara suljon, a racson, a megfelelo sutesi allapotban meg kell vagdosni olloval. A csapjai szepen szetallnak. A lanyok is nagyon szeretik. En nem probaltam ki. Annyira azert nem voltam kivancsi.
A legmenobb reklamstrategia itt a direkt megkereses. Odajonnek hozzad az utcan, es a kezedbe probalnak nyomni valami szorolapot, es mondjak a betanult szoveget. Akkor is, ha egyertelmuen nem tudod mit beszelnek. Ennek az eggyel sulyosabb formaja, amikor az ugyis keznel levo robogo akkumulatorarol taplaljak a megafont, amivel egy par masodperces meggyozo szoveget vettek fel, es azt uvolti vegtelenitve. Olcsobb, es legalabb olyan hatasos. A megafont altalaban nejlonszatyorba rejtik az eso elol, ettol meg izgalmasabb lesz a hangja.
Taipeiben, a szemetet nem az utcan kontenerekben gyujtik, hanem naponta jar a kukasauto, es viszi az aznapi adagot. A lakok onnan tudjak, hogy eljott az ido, hogy a kukasautok a Fur Elise-t jatsszak borzaszto hangosan a haz elott. Pont ugyanaz az aramkor felelos erte, mint ami otthon a kaputelefonokert. Remiszto.
Ez egy nagyon szeles, szinte neptelen bevasarloutca
Este a vacsorat egy utcai etteremben ettuk. Igazi tavolkelet-erzesem volt megint. Neonfeny, rozsdamentes acelasztalok, kint a sotet utca amin szazszamra robognak a robogok. A menu a falon negy dolgot sorolt fel, ezek nagyon olcsok voltak, es amit kertunk az nagyon finom is. Ettunk disznoversutit, meg tesztalevest. A disznoversuti gyakorlatilag sult ver, szep kockakra vagva. Adtak hozza friss gyombert, ami remek dolog kis mennyisegben.
Ja igen! Ha Tajvanon teat vesz az ember, akkor meg az is negyed cukorral kerje, aki edesen szereti. En uresen szoktam inni, es nem tudtam, hogy itt a cukrot NEM kerni kell. Olyan edes teat kaptam, hogy egesz delutan nem voltam ehes.
 A mosodaban pedig a hasznalati utasitason kulon fel volt tuntetve, hogy cipot, magassarkut, kutyat, macskat, nyulat tilos mosni. Viszont szaz dollarbol kimostam az osszes ruhamat egy ora alatt.
Meg negyven fokon sem
Ha holnap szep ido lesz, megyunk hegyre turazni.

2011. november 11., péntek

Tajvan elso benyomas

megjottem Tajvanra. az uton a londoni 111es busz volt a legsulyosabb. masfel ora acsorgas a teletomott buszon. a repulout furcsa nyomot hagyott, mert este kilenckor indultam, repultem majdnem tizenharom orat, es fel het korul szalltam le. kozben konkretan egy nap eltelt. lattam napfelkeltet, es naplementet is. furcsa, mert a reggelit delutan adtak a gepen. mondjuk az alvassal nem lesz gond, mert a gepen nem nagyon ment. szoval a jetlag eddig csak az reggeli furcsa idejeben jelentkezett. Tajvanon a vizumot a hataratkelonel kiallitottak barmi gond nelkul kilencven napra. itt minden automata elmeseli, hogy mire valo, csak sajnos kinaiul. de legalabb valami angol verziot is kiirnak. az pedig a klassszik engrish bunti. nem feltetlenul segit. de nem is veszelyes, csak fura.
amikor kiertem a repterrol, nagyon komoly blade runner flashem volt, es meg mindig nem mult el. ejszaka, szakado eso, neonfeny, villogo szines kinai reklamok mindenen. nagyon elvezem. a buszut itt is vagy masfel ora volt, amit az tett furabba, hogy Taipei terkepe gyakorlatilag egy negyzetracs, es nekem minden egyforma volt. mintha a busz korbe korbe jart volna. nehol tobb fogorvos volt, nehol tobb bank.
a vendeglatom Penny szuperaranyos, es szupersegitokesz. metroberlettel, e programokkal vart, megetetett-itatott, kaptam sajat szobat, szamitogepet, tiszta ruhat, szoval jobb nem nagyon lehetne. csak a rettenet kemeny agyat kell ujra megszoknom. mintha egy deszkan aludnek.
ugy nez ki egy hetig most esni fog, ugyhogy mar csak a nappalokat kell ataludnom, es marad a blade runner feeling is. :)

2011. november 9., szerda

London

Megpróbálom kicsit összefoglalni Londont, mert eddig még turista időbeosztással, munka, nélkül sem volt időm megállni, és végiggondolni az életemet. Mondjuk ez is jellemző a londoni életre. Annyi minden van, történik, kecsegtet, hogy hű, meg hú. Élet! Elszoktam tőle. Nagyon jó hely. Ugye úgy döntöttem hogy ide jövök majd vissza, és itt próbálok meg majd dolgozni. Mert itt mennek a dolgok. Annyira lehet itt élni, és annyira egyértelmúen jó, hogy elképesztő. Itt tényleg azt csinálsz amit akarsz. És akármilyen is vagy, itt megtalál(hat)od a szubkultúrádat. Tényleg a világ egyik közepe. Ma egy kosztümös nő ült le velem szemben a metrón hazafele, és egy fekete vibram fivefingers volt rajta. Nem tudtam nem vigyorogni végig. Ez egy jó hely.
Ja! és sehol nem dohányoznak! (jó, a nyílt utcán néha, de tényleg ritkán.)
Annyira tarka az egész város, hogy hihetetlen. A multikulti, vagy tolerancia, vagy akármi is, itt annyira működik, ahogy én még nem láttam. Nem tudom mivel lehetne még jobb. A legtradícionálisabbnak tűnő öreg angol pubban egy ébenfekete csaj szolgál ki, és mindenhol öltönyös *bármilyen színű* emberek mennek valahova. Plakátokon reklámozzák a legjobb bollywoodi tévécsatornát. Tényleg annyira természetes, hogy szines a nép, hogy az állad leesik. A city kellős közepén indiainak látszó arc vezeti a RR-ot. És nem mert sofőr. Vagy ötvenéves ősz pasi elképesztően elegáns ruhában, nagyon menő szembelógó hajjal lép le a metróról. Teljesen természetesen. Szóval a mindennapi élet itt olyan mint amiről szerintem annyian álmodoznak Magyarországon. Vagyis inkább London a példakép.
Na! Mégis egész jól összefoglaltam a várost. Ja, és voltunk egy csomó múzeumban is. Mind ingyenes volt, és tök jó. A History Museumban ki van állítva A Technics Lemezjátszó, a wheels of steel. Onnan látni az Apollo 11 kapszulát is, és a első sugárhajtású autót. És egy eredeti V2 rakétát is. (bár a hegye a töve mellett van, mert nem fért el a plafontól, akkora.) 



Ilyen London. Folyamatosan.

Holnap pedig elrepülök Tajvanba. 

2011. november 6., vasárnap

kindle

ha ez sikerul, es kikerul, akkor mukodik a rendszer. az uj amazon
kindlerol irom ezt, egy londoni hevrol. ingyen net a vilagon kb
mindenhol.

ugyanitt laptop elado.