Engem két évvel ezelőttig még egyátalán nem érdekelt, és nem is nagyon tudtam róla semit. Hogy most ez egy ország Afrikában, Líbia mellett, vagy valami város Szaúd Arábiában? Pff. Mit érdekelt?
Aztán két éve találkoztam egy kuvaitival. Utána gyorsan utánanéztem az országnak, hogy ne tűnjek annyira műveletlennek, ha újra találkozunk.
Érdekességek Kuvaitról:
- Kuvait kb. akkora mint a Dunántúl
- Az Arab félsziget tőlünk távolabbi tövében van
- Szaúd Arábia, Irak és a tenger határolja
- Oroszország olajkitermelése négyszer akkora mint Kuvaité
- Oroszország területe 960-szor akkora mint Kuvaité
- Olajkitermelésben a tizenegyedik, területben a 154-ik
- A világ legerősebb pénzneme a Kuvaiti Dínár
- Az éves középhőmérséklet 24,7 fok, Magyarországon 10 fok
Jelenleg a világ egyik leggazdagabb országa.
Muzulmán ország, az iszlám a szomszédban alakult ki. Mekka, Medina viszonylag közel van. Ahogy az iszlám elterjedt a világon, aztán a nagy birodalmak összeomlottak, ez a terület mindíg is az iszlám bölcsőjéhez közel maradt. A történelem, a mindennapok, a beszéd szerves része a vallás. Ahogy mi azt mondjuk, hogy: az istenért! vagy az isten áldjon meg vagy isten veled, nekik szinte mindenhez van szavuk az isten szóval. Yalla! Yalla! Gyerünk, gyerünk! Ha isten is úgy akarja? Insallah. Isteni szép? Masallah! Nagyrészt lefordíthatatlan egy-egy szóval.
A történelmük két legjelentősebb eseménye az olaj felfedezése, és az iraki megszállás, az öbölháború.
Az olaj előtt egy kis, nem túl jelentős kikötőváros volt, és amíg el nem kezdtek gyöngyöket ipari méretekben növeszteni, a gyöngyhalászatuk is jelentős volt. De alapvetően egy kis kereskedőváros volt, emberi életre szinte alkalmatlan természeti adottságokkal. Az olaj mennyisége és könnyű kitermelhetősége nagyon gyorsan megváltoztatta az ország tárgyalási pozícióit. Ömleni kezdett a pénz egy apró, szinte törzsi kultúrában élő országba.
1991-ben a Szaddam vezette iraki hadsereg két nap alatt, szinte gond nélkül elfoglalta Kuvaitot. Pár hónap tárgyalás és fenyegetőzés után a nagyrészt amerikai haderő kb. egy hónap alatt elpusztította az iraki légierőt, és kiűzte az iraki hadsereget Kuvait területéről. Az iraki hadsereg visszavonulás közben felgyújtotta az összes útjába kerülő olajkutat, hogy ha már az övé nem lehet, akkor másé se lehessen. Itt készültek a híres képek, a lángoló olajkutakról, amiket mindenki látott már.
A kuvaiti lakosság 1991 előtt született része átélte azt, hogy szinte figylemeztetés nélkül lerohanják az országukat, és menekülniük kell.
Az öbölháború után a szinte földig rombolt Kuvait pár év alatt visszatért a szokásos kerékvágásba, és azóta Amerika nagy haderőt állomásoztat Kuvait területén.
Azóta a térségben rengeteg dolog történt, Szaddam, Oszama bin Laden, és még millió kissebb-nagyobb nevet és eseményt lehetne említeni. Az Arab félsziget soha nem volt békés terület.
Jelenleg Kuvait nyugodt, biztonságos országnak számít. Iraknak van elég gondja, és az itt állomásoztatott amerikai haderő értelmetlenné tesz bármilyen próbálkozást Kuvait felé. Szaúd Arábiával nagyjából jó a viszony, de ez kb. az elefánt-egér kétoldalú meg nem támadási és örök barátság szerződéshez hasonló. A kuvaiti lakosság nagy része kétfelől származik: Szaúd Arábiából, vagy Irán felől. Sokan a szaúdi eredetűek közül azon a véleményen vannak, hogy Kuvait Szaúd Arábia része. Természetesen pletykálnak arról, hogy a Szaúd család valamikor a közeljövőben egyszerűen átveszi Kuvait irányítását, de ez valószínüleg csak pletyka amivel az Irán felől származó lakosság riogatja magát.
Kuvait az öbölmenti országok közül szabadabbnak számít, ami azt jelenti, hogy bár rengeteg teljesen lefátyolozott nőt, tradicionális arab viseletben lévő férfit látni az utcán, ugyanúgy jelen vannak azok a nők akik rövid szoknyában járnak, nem takarják a hajukat, és persze a férfiak ugyanúgy hordanak farmert vagy sortot is.
A jelenlegi kultúra, mindennapi élet kettőssége nyilvánvaló. A tradicionális arab és muzulmán hagyományok keverednek az amerikai fogyasztói társadalommal. Az amerikai reklámok filmek befolyásolják a mindennapi gondolkodást. A tradicionális arab viseletben szupersportkocsit vezető férfiak, vagy a teljesen letakart, szelfizgető nők mindennaposak.
A klíma miatt nagyjából lehetetlen bármit is csinálni kint, mindenki vagy otthon, vagy plázákban tölti a szabadidejét. A férfiak és a nők nem nagyon vegyülnek, az ellenkező nemek közötti érintés szinte tabu, megszólítani egy ellenkező nemű embert az utcán szokatlan, felháborító. A közösségi terek így a plázák, ahol beszélgetés helyett inkább magamutogatás megy. Persze megvannak a fiatalok stiklijei, hogy hogyan tudják kijátszani a szigorú családi és hagyományos szabályokat, de erről nem beszélnek. A felszínen mindneki szép, ápolt és jólnevelt.
Milyenek a kuvaitiak? Természetesen olyanok mint mindenki más a világon: a helyi kultúrában felnőnek, és ahhoz képest emberek maradnak. Akikkel én beszéltem, nagyrészt nyitott fiatalok, akik kedvesek, kiváncsiak, utaznak, szeretnek beszélgetni. A problémáik leginkább a társadalom merevségéről, a hagyományos családi szerepekről szólnak. Miért ne járhatnának kézenfogva, ha nem házasok? Hol ismerkedhetnének meg korukbeli fiatalokkal? Miért baj, ha szerelmes házasság előtt?
A nők jogai, elvileg, törvény szerint szinte azonosak a férfiakéval, de nőként bármit is elintézni sokkal nehezebb. Az egyik legszélsőségesebb példa, hogy egy nő nem mehet férjhez. Egy nőt egy férfi ad feleségül. Általában a nő apja. Ha az apa nem él, akkor más, közeli férfi rokon. Tesvér, nagybácsi, stb. Ha senki nincs, akkor egy férfi szomszéd. De egy nő nem megy férjhez, egy nőt egy férfi ad férjhez. Ezeket a szabályokat sokan már csak bürokratikus tradícióknak tartják, de vannak akik még komlyan veszik. Nem sok az ennyire szélsőséges helyzet, de nőként itt nem egyenrangú partner az ember.
Sok a női vállalkozó, és sokan próbálnak kitörni a másodrendű ember skatulyából. Ők sok lehetőséget találhatnak, és hallathatják a hangjukat. Ez mindenképp jó irány. Az internetet szinte nem cenzúrázzák, a személyes vélemények nagyrészt szabadok. Az uralkodó családot nyilvánosság előtt szidni, bírálni nem tanácsos, ebből állítólag lehetnek problémák.
Nemrég voltam egy start-up inkubátorban, ahol vállalkozókat segítenek ötletekkel, személyes tanácsadással, workshopokkal. Az előadás témája az önálló vállalkozás indítása volt. Az előadó egy kuvaiti nő volt, és a csoport nagyjából fele szintén nőkből állt, köztük olyanokkal akik már több céget alapítottak, és a saját vállalkozásaikból élnek.
A társadalom lassan változik, és az emberek minden nappal egy picit nyitottabbá válnak. Sok, rengeteg még a behoznivaló, de van fejlődés.
Ó, és persze szigetek! Kuvaithoz tartozik néhány apró sziget. Ezek közül a leghíresebb Failaka. Ez egy nyaralósziget volt, tele nyaralókkal, néhányezer lakossal. Az iraki megszállás alatt a lakosság elmenekült, a házakat kifosztották, lerombolták. Az irakiak elkergetése után a lakosság nem költözött vissza, a sziget nagyjából érintetlenül áll. Szétlőtt tankok, szétlőtt nyaralók, szögesdrót a homokban. Nyomasztó élmény körbejárni a szigetet.
És valami vidámabb a végére: a kuvaiti, akivel két éve találkoztam? Azóta összeházasodtunk, és most Kuvaitban élünk.