az eredeti tervem szerint kuala lumpurba csak az indonez vizum megszerzese miatt jottem volna. aztan a hostelben ahol megszalltam lattam kiirva,hogy szallasert es kajaert lehet dolgozni. ugy dontottem maradok egy honapot, es a szabadidomben korulnezek malajziaban es ujra atgondolom hogy merre megyek ezutan. tegnap volt az elso munkanapom. pincer es mindenes lettem. a kollegak kozott azt hiszem egy malajziai sincs. a mixer Akkila Limabol jott, a pincerek tobbsege sri lankai, bangladesi. a hostelek tulajdonosa termeszetesen kinai. a foszakacs neve Panir. a munka legviccesebb resze az amikor ejfel utan miutan bezar az etterem felmegyek a tetore az fenti barba ahonnan szep a kilatas a petronas tornyokra es a kl towerre. a feladatom fent az, hogy igyam meg a soreimet es dumaljak a vendegekkel. mert a raggae mansionben senki nincs egyedul. nyilvan amugy is ezt csinalnam, szoval eddig teljesen elegedett vagyok.
tegnap atvettem az indinez vizumomat, mar semmi akadalya hogy utazzak kedvem szerint. viszont taipeiben a hostelben egy svajci srac azt mondta, hogy elso hatizsakos turanak indonezianal jobb otletnek tatja a delkelet azsiai felsziget bejarasat. volt mar mindenfele, es indoneziaval szemben ezekben az orszagokban vannak hostelek, lehet turistakkal talalkozni, bulizni. es ez kezd vonzobba valni, mert tajvanon es klban is eleg unalmas volt egydul nezelodni. es ugye egy hostelbol tudok egyedul menni amerre akarok, de forditva nem megy. nem lesz tarsasag, ha unatkozom valahol indonezia melyen. ugyanakkor egyelore indoneziarol van konyvem,arra keszultem. viszont thaifold, vietnam, laosz, kambodzsa [ejtsd kambodia] tele van azokkl a fajta turistakkal, akiktol engem is kiraz a hideg. itt kl kis indiaban is annyi a feher turista arc, hogy teljesen rajuk van kihegyezve az egesz varosresz. igy pedig nem annyira erdekes az utazas, inkabb csak idegesito. amennyire a halaszbastya most magyarorszag, annyira malajzia a kornyek. szoval vegig kell gondolnom merre akarok menni, mert nem csak nyugati stilusu barokban vegiginni akarom az utat. de indoneziaban tul sokat szenvedni sem akarok.aztan lehet, hogy erre is meg arra is elmegyek.