megjottem Tajvanra. az uton a londoni 111es busz volt a legsulyosabb. masfel ora acsorgas a teletomott buszon. a repulout furcsa nyomot hagyott, mert este kilenckor indultam, repultem majdnem tizenharom orat, es fel het korul szalltam le. kozben konkretan egy nap eltelt. lattam napfelkeltet, es naplementet is. furcsa, mert a reggelit delutan adtak a gepen. mondjuk az alvassal nem lesz gond, mert a gepen nem nagyon ment. szoval a jetlag eddig csak az reggeli furcsa idejeben jelentkezett. Tajvanon a vizumot a hataratkelonel kiallitottak barmi gond nelkul kilencven napra. itt minden automata elmeseli, hogy mire valo, csak sajnos kinaiul. de legalabb valami angol verziot is kiirnak. az pedig a klassszik engrish bunti. nem feltetlenul segit. de nem is veszelyes, csak fura.
amikor kiertem a repterrol, nagyon komoly blade runner flashem volt, es meg mindig nem mult el. ejszaka, szakado eso, neonfeny, villogo szines kinai reklamok mindenen. nagyon elvezem. a buszut itt is vagy masfel ora volt, amit az tett furabba, hogy Taipei terkepe gyakorlatilag egy negyzetracs, es nekem minden egyforma volt. mintha a busz korbe korbe jart volna. nehol tobb fogorvos volt, nehol tobb bank.
a vendeglatom Penny szuperaranyos, es szupersegitokesz. metroberlettel, e programokkal vart, megetetett-itatott, kaptam sajat szobat, szamitogepet, tiszta ruhat, szoval jobb nem nagyon lehetne. csak a rettenet kemeny agyat kell ujra megszoknom. mintha egy deszkan aludnek.
ugy nez ki egy hetig most esni fog, ugyhogy mar csak a nappalokat kell ataludnom, es marad a blade runner feeling is. :)