Hajnal ketto korul erkeztem Jakartaba es kb. fel ora taxizas utan megerkeztem a hostelbe. Az ideuton megint film-flashem volt. Teljesen megdobbbento modon Jakartarol az Akira jutott eszembe. Az autopalyan megeloztunk egy egesz nagy csapat, latszolag 10-15 ev koruli gyereket, akik mindenfele hazilag robogobol barkacsolt jarmuveken haladtak. Volt valami gokart-fele es volt valami egeszen elkepeszto gep. Mint egy domsator merevitoi, ugy allt a kormany. Az elso kerek legalabb harom meterre volt a hatsotol, es legalabb ket meter magasra feliveltek a merevitok. Monkey hanger. Es ezen ket 13 ev koruli gyerek utazott. A csapatbol termeszetesen senkin sem volt bukosisak es szinte mindenki cigarettazott mikozben kb. hetvennel robogtak egy kihalt autopalyan. Kozben vidaman beszelgettek egymassal a szornyszulott gepeiket tuluvoltve. Szurrealis volt.
Ma egy couchsurfer lannyal talalkoztam, akirol kiderult hogy matematikus, de mar a harmadik ettermet nyitja. Viszont volt mar tobbek kozott reklamugynoksege is. Elkepeszto karakterekkel talalkoztam eddig. Es van egy erzesem, hogy ez folytatodni is fog.
A kozlekedes tenyleg katasztrofalis. vasarnap, holtidoben alig haladnak a kocsisorok. Az egyetlen megoldas (itt tenyleg nem akarok robogozni) a transjakarta buszhalozat. Ahol mar van vonal, ott az altalaban ketszer negy savos utbol a belsot elvalasztjak, es csak a buszok hasznalhatjak. A buszmegallokat femfolyosok kotik ossze az utak kulso oldalaval es neha az kozeli megallokkal is. Ma negyed orat setaltam egy atszallashoz a dugok felett a teljesen valoszinutlen feluljarorendszeren. Mint egy dzsungeltura.
Jakarta eddig teljesen szurrealis elmeny, de nagyon elvezem.