Banda, Kei, Jakarta

A bandai Mutiara hotelrol jokat hallottam, es fel is hivtam elore, hogy fizethetek-e utalassal, mert ugy terveztem, hogy kb. egy honapot Bandan toltok, ket nap alatt pedig nem tudtam volna annyi penzt levenni Ambonban. A tulaj, Abba teljesen jo fej volt, belement a dologba, sot mondta, hogy o is azzal a hajoval jon amivel en, akar talalkozhatunk is. Ebbol nem lett semmi, mert a hajo annyira tomott volt, hogy se kedvem se erom nem volt felkutatni. Ambonbol Bandara a hajout het-nyolc ora, amit az ember allva is kibir. Ha a hajo nem este tizenegykor indul. Es nem az elso hajo arrafele karacsony ota. Annyira tele volt, hogy allohelyet is nehez volt talalni. Odalapultam a korlathoz az egyik fedelzeten es ketpercenkent vegigsoport egy hordar valami facsemetevel vagy dobozokkal. Indulas utan legalabb ez megszunt. De ulo vagy fekvohely nem lett. Hajnali negy korul talaltam ket ures lepcsot ket fedelzet kozott, ott letelepedtem, es megprobaltam aludni valamennyit. Talan fel orat sikerult osszesen. Igy agyhalott allapotban erkeztem Bandaneira-ra a Banda szigetek kozpontjara. Eljutottam a hotelbe, kaptam egy kis reggelit, csodalkoztam a hazi papagajon, aki rendkivul kivancsi, es allandoan ehes. Aztan es aludtam estig.
Bandara az emberek azert mennek, hogy snorkelezzenek. Ez a legzopipas uszkalas a tengeren. Erre nincs szep magyar szo, ezert el is neveztem csicskabuvarkodasnak. Ez sem szep, de legalabb nekem tetszik. A csicskabuvarkodas minden forras szerint Bandan a legjobb a vilagon. Mivel eddig egy horvatorszagi betonstrandon kivul nem probaltam, nem volt mihez mernem.

 De valoban elkepeszto ami a viz alatt van ott. Elkepesztoen sok es sokfele hal, es meg ennel is tobbfele korall. Nagyon szines, nagyon mozog, es nagyon tiszta a viz. Csicskabuvarkodni berelt hajoval megy az ember. A tengeren utazni magyar embernek izgalmas elmeny. Ha pedig egy kicsi, latszolag halalan levo csonakkal utazik a ketmeteres hullamok kozott, az mar komolyan felelmetes.

Az Ambonban vett buvarszemuvegem nem passzol teljesen a fejemre, ezert folyamatosan csordogalt a sos viz a szemembe, es par percenkent amikor mar megtelt felbukkantam kionteni belole. Frusztralo volt. De amig lattam, annyira szines volt, hogy nem zavart annyira. Aztan amikor eljottem Bandarol, veletlenul ottfelejtettem a szemuveget es a pipat. Szerencsere Abba megvette, es vlaahogy eljuttatja a penzt nekem. Minden jol alakult.

A bandai let legjobb resze a vacsora a Mutiara hotelben. Abba felesege Dilla olyan jol foz, hogy minden mas hotelbol atjarnak vacsorazni a vendegek. Minden este hatalmas halakat sutott tobbszor ettunk barrakudat is. Tenyleg mindennel jobb dolgokat allitott ossze estere, leves, hal, legalabb hatfele koret es desszert minden este. A kedvenc koretem a citromfuves, kokuszos rizs volt. Dilla foztje utan barmi visszalepes. Raadasul volt egy nap amikor tyukhusleves volt cernametelttel, "Banda style". A Banda style annyit jelent, hogy van benne sok szerecsendio es szegfuszeg. Neha tul sok is. A magyar konyha sem kezdodik valtozatosabban. Pirits hagymat zsiron, nyomd agyon paprikaval.
Elso este Abba a vacsora utan lejatszotta a Spice trail: Nutmeg and Cloves c. remek dokumentumfilmet. Erdemes megnezni, es erdemes elolvasni a Banda szigetek tortenetet. Meglepo, de a vilagtortenelmet sokszor befolyasolta ez a par kis sziget. Mara nyugodt, csendes, szep falvak szep szigeteken.

Csendelet szerecsendioval, korallal, penztarcaval es utlevellel.

Szerencsere a hotelben rajtam kivul is voltak vendegek, raadasul jo fejek. Volt egy alaszkai csalad ahol John a csaladfo mar mindent csinalt eleteben. Biologiatanar, olajvezetek-hegeszto, gyongyhalasz, halasz, hegyimento, most fat es marvanyt esztergal es farag, mellette onkentes tuzolto. Kate a feleseg egesz csendes, jokedvu asszony, de amikor elmeselte a csendes alaszkai elet masik oldalat, amikor a gyumolcsfait medvek teszik tonkre, a gyerek hintajat meg javorszarvasok hasznaljak hatvakaronak es torik ossze, a kocsijaba pedig feszket rakhat egy grizzly, akkor nem birtam ki nevetes nelkul. Ugy meselt ezekrol a dolgokrol, mint mi a hangyakrol a panelhazakban. Kemeny az elet arrafele. John pedig a helyi hegyimento csapat tagja is. Es meselte, hogy eleg sok idiotat kell osszeszedniuk az erdobol, akik esz nelkul mennek ki megvilagosodni az Into the Wild hatasara. Szerencsere mar a vadonban is van terero, csak arra kell figyelni, hogy lehetoleg megtalaljak a felkeszuletlen varosi okostojast mielott lemerul az telefonja. Mindenkepp el akarok latogatni Alaszkaba valamikor, erdekes elet lehet. De ha el is megyek turazni ott, helyi vezetovel es/vagy napelemes telefontoltovel.

Kate es John az alaszkai par.

Bandan talalkoztam masodszor magyarokkal az ut soran. Ancsi es Roland az Ausztraliaba koltozesuket nyujtottak ki utazassa, sot naszutta.
Bandarol biztos emlekzeni fogok a hatalmas pokokra. Tenyernyi szornyetegek lengedeztek a szelben mindenfele amerre az ember nezett. A halojuk tartoszala olyan eros, hogy siman megtartott ketujjnyi vastag faagakat.

Egy pok, es egy cigisdoboz a halojaban viszonyitaskepp.

Botsaska es egy negyvenegyes papucs.

A helyiek szerint a pokok nem veszelyesek, de hogy en nem mentem a kozelukbe, az biztos.
Egyik nap kitalaltuk, hogy a napfelkeltet a szomszedos hegyrol nezzuk. Gunung Api konkretan a vulkan ami kiall a tengerbol. 666 meter magas, es nincs kiepitett osveny a csucsig. Ahol a lava lejott, ott mi felmentunk. Sotetben, almosan, bokaig suppedve a kovek koze, esoerdoben nem nagy elmeny. Foleg amikor a fejlampa egy jo nagy pokot vilagit meg a fejem elott fel meterrel. Onnantol kezdve egy bottal hadonaszva vezettem a sort. Felfele lassan haladtunk, es mindenki azon gondolkozott, hogy kar volt elindulni. A napfelkeltet lekestuk.

Rose a holland lany, es Roland. A hatterben Banda Neira, Banda Besar, alattunk Gunung Api.

Banda Neira annyira kicsi, hogy a repuloter lelog a szigetrol.

 Rossz tura volt. Fent a vulkan krateren teljesen foldontuli latvany fogadott. Mergesgaz szivarog a hegybol, halott az egesz, csak kovek, szemet, minden kovon nevek, hogy ki mikor jart arra.

Holdbeli taj a vulkan tetejen.

A vulkan kratereben.

Fent ugy ereztem megis megerte felmaszni. Aztan lefele megint azt, hogy nem. Ahol nehez volt felmaszni a kavicsos uton, ott lefele nem lehget megallni. Mindenkinek sebes volt a keze mire leertunk. Osszesegeben kihagyhato kaland.
Nagyjabol ket hete voltam Bandan amikor Abba elmondta, hogy az a hajo amivel vissza akartam jutni Ambonba, egyszeruen nem all meg ott. A legkozelebbi elmeletileg egy nappal a vizumom lejarta elott jott volna. Ha nem kesik. A masik lehetoseg az volt, hogy aznap este elmegyek meg messzebbre a vilag vegen a Kei szigetekre, ahol van repter. Onnan vissza Ambonba, onnan pedig mar lehet repulni mindenhova. Kei vonzereje a vilag legfeherebb homoku strandja. Dontottem es pakoltam.
A hajout megint remekul sikerult. Tiz helyett hajnali haromkor erkezett. Osszesen kb. tiz percet aludtam elotte. A fedelzeten akartam jegyet venni. Felverekedtuk magunkat a hajora a tomgen at. Ott viszont nem lehet jegyet venni, csak atvaltani jobb osztalyra a mar meglevot. Hajorol le, jegyvasarlas, hajora vissza. Addigra a tobbiek eltuntek, nekem pedig nem volt meg a telefonszamuk. Gondoltam, majd elalszom a fedelzeten. Az indulas utan tiz perccel elkezdett szakadni az eso. A lentebbi fedelzetek, ahova nem ver be annyira az eso pedig mar tele voltak. Talaltam egy ures negyzetmetert a mozi es jatekterem melletti lepcsohazban. Leultem egy darab kartonra amit a fedelzeten talaltam. Nekidoltem a falnak, es megprobaltam aludni. Kozben mindenki rajtam keresztul kozlekedett, mindenki jol megnezett maganak, es hellomiszter. A falakon, foldon rengeteg csotany rohangalt. A hajo pedig annyira hullamzott hogy neha elcsusztam a faltol. Aztan sikerult elaludnom. Tiz perccel kesobb megszolalt a muezzin. Utana egy kakas kezdett el kukorekolni. Utana par gyerek kezdett el uvolteni. Utana mar reggel volt, es mindenki elkezdett harakolni, cigizni, setalgatni, uvoltozni.  A mellettem alvo arc kartonja alol egy jo otcentis csotany csuszott ki. Felig agyonnyomva, de meg vergodve. Haromszor-negyszer en is ratapostam, de meg utana is mozgatta a csapjait, labait. Igy utazgatok Pelnivel. Persze, ha nem sajnalnam a plusz tiz eurot egy harmadosztalyu jegyert lenne sajat agyam. De ez mar csak tanacs maradt az utanam jovoknek, en tobbet nem kozlekedem Pelnivel. Legalabbis nem most.
Keire igy megint eleg agyhalott allapotban erkeztem, tuzo napsutesben, harmincot fokban. Megtalalni a hotelemet nem nagyon sikerult, kb. egy orat bolyongtam az osszes cuccommal a hatamon. A hotelrol jokat irtak, es mondtak. Az en szobam nem volt annyira jo. Akkora peneszfoltok voltak a plafonon mint egy fel pingpongasztal, a furdoszoba ajtaja be volt torve, a wc-n torott volt a deszka, papir nem volt, zuhanyzo sem. Csak a vodor es a nyeles edeny. A mandi. Es a szag is eleg eros volt. Reggel hatkor(!) a takarito srac kopogott, felsoporte a szobamat, felajanlotta hogy hoz teat, hozott, aztan leult az agyamra es megjegyezte hogy milyen szexi vagyok.
Delelott megvettem a repulojegyet Jakartaba, es atkoltoztem a tengerpartra. Itt kivettem egy hazat olcsobban mint a szoba a varosban. Itt is volt legkondi, csak itt nem mukodott. A szunyoghalo lyukas, a wc-n nem volt deszka, es a zuhanyzas itt is edenybol fejreboritott hidegvizzel ment. Ha volt viznyomas tudtam is engedni vizet a mandiba.
Cserebe a verandarol a legfeherebb tengerpartra lattam.

A hazam a tengerparton.

Terero semmi, civilizacio semmi. A varosbol fel ora volt az ut robogoval a partig, a hazak pedig a falu utan parszaz meterrel voltak. Jo volt ott ucsorogni, olvasni a homokban. De a termeszet nekem mar tul kozel volt. Anny szunyog volt, hogy nem lehetett megmaradni, es egyik este egy akkora saska vart a szobaban a falon, hogy eloszor kifordultam az ajton amikor meglattam. A teste nagyobb mint a huvelykujjam.

Az egy rendes meretu legkondi es egy nem rendes meretu saska.

Valahogy sikerult kigolfoznom a szobabol egy partvissal, de megolni nem tudtam. Reggelre visszatert es ott nyomasztott a verandan az ajto folott. Aztan itteni takaritofiunak is megtetszettem. De neki is csalodast okoztam.
A repulout Jakartaba ugy kezdodott, hogy egy kis, legcsavaros geppel atrepultunk Tualbol Ambonba. Ez volt eletem eddigi legjobb repulese.

Tiz ora utazas utan megerkeztem Jakartaba, az orszag masik felebe. Amikor a hostelnel kiszalltam a taxibol, a tulajdonos ikerpar lanyok a nevemet sikoltozva rohangaltak korulottem. A taxis es a tobbi vendeg csak nezett. Orulok, hogy emlekeznek ram, jol esett vegre varosban lenni, raadasul jo fej emberek kozott. Mire leraktam a hatizsakomat, mer bontottak is nekem egy sort.
Legkondi, internet, jo emberek. Jo vegre civilizacioban.