Jól megjártam Bahreinnel

A kuvaiti állami ünnep miatt kedd-szerda-csütörtök szabadnap volt, igy szabadság nélkül öt nap szabadidőm volt. A feleségem Angliába ment egy konferenciára és nem volt semmi más dolgom, a szaúdi turista vízum szeptember óta online elérhető, és a GCC államok közül egyedül Szaúd-Arábiában nem jártam még, úgyhogy azt találtam ki, hogy autóval elmegyek Bahreinbe meglátogatni az ott élő barátaimat.

Még nem jártam Szaúd-Arábiában, és elég kevés infót találtam az ottani vezetésről, határátkelésekről, úgyhogy megpróbáltam mindenfele papírt beszerezni, hogy biztosítsam magam.

Van ugye a szaúdi vízum, amit online pár perc alatt be lehet szerezni.

A bahreini vízumban nagyon reménykedtem, mert reptéren már legalább tízszer vettem vízumot érkezéskor, de a közúti határátkelőtől kicsit tartottam.

Vettem biztosítást az autómra Bahreinbe, szaúdit nem találtam, azt a határon terveztem megvenni.

Megszereztem az autóm nemzetközi papírjait az autóklubtól.

Szereztem munkáltatói igazolást.

És izgultam.

25-én reggel fél hétkor elindultam. A Kuvait-Szaúd-Arábia határátkelőnél álltam meg először, de ott egyből 2-3 órára. Totális káosz, mindenféle rendszer nélkül tolakodnak az autók, a nőknek külön épületben kell az útlevélellenőrzésen átmenniük, attól függetlenül, hogy takarják-e az arcukat. Ezért állandóan szemben is álltak autók a dugóban, aztán megpróbáltak a sor elejere visszamenni, borzalmas fejetlenség. Amikor sorra kerültem, a határőrnek fogalma sem volt, hogy mit csináljon velem. Angolul nem beszélt, úgyhogy csak rámutatott egy épületre, hogy „officer”, és odaküldött. Ott egy ablakon beadtam a papírokat, és visszaküldtek. Mire visszaértem, ott már vagy öt mérges arab és indiai üvöltözött a határőrnek, akinek fogalma sem volt, hogy mit csináljon velük, engem meg konkrétan figyelmen kívül hagyott, akármit integettem, beszéltem neki. Ez ment olyan fel órát. Egy másik határőrt megkértem, hogy segítsen, ő sem beszélt angolul, ő megint visszaküldött a másik épülethez, ott megint visszaküldtek az első határőrhöz. Eddigre elértem a feleségemet telefonon és megkértem, hogy próbáljon meg segíteni, hátha arabul menni fog. Csoda! Az ürge mosolygott, beültünk az autómba, forgalommal szemben visszamentünk egy, a határátkelő előtti magányos épületbe, ahol soron kívül ujjlenyomatokat vettek és lefényképeztek. A határőrrel utána megint autóba ültünk, vissza az officerhez, megkerülve a dudáló hőbörgő tömeget, az officer adott egy papírt, azzal továbbmehettem. Utána meg vám, vám papír, vámvizsgálat, vámpapír lepecsételése és szaúdi biztosítás beszerzése után beértem Szaúd-Arábiába! Életemben először, egyedül. Juhú!

Az út Bahreinig Szaúd-Arábián keresztül, egy darab autópálya, ami a határtól határig kb. 400km. Ez fél óra után elég unalmassá vált, bár volt pár útszéli teve, fejre állt, elhagyott kiégett autóroncs meg lavórméretű kátyú ami egy kis izgalmat hozott az utazásba.

A szaúdi sofőrökről hallottam már rémhíreket, láttam is néhányat Kuvaitban és Bahreinben. Viszont otthon, az autópályán meglepően kulturált volt a közlekedés. Persze volt egy-ket durva gyorshajtás, meg autók között cikázó őrült, de meglepően kevés az elképzeléseimhez képest.

A négyszáz kilométert egy pisiszünettel levezettem, a nyílegyenes autópálya nem kivant hatalmas koncentrációt. Belőttem a tempomatot 119km/órára, és nézegettem a tevéket, kerülgettem az úthibákat meg a teherautókat és kitértem a gyorshajtók elől.

Szaúd-Arábiát és Bahreint egy kb. 25km hosszú híd, illetve hídrendszer, a King Fahd Causeway köti össze. Nagyjából félúton egy mesterségesen megnövesztett, találóan Middle Island-nek hívott szigeten van az összes határátkelő. A szaúdi kiléptetés nagyon gyors és egyszerű volt, sőt, meglepetésemre az összes határőr nő volt, és mind szépen beszélt angolul, és mind kedves volt. A bahreini belepés is egész simán ment, bar a határőr azért nézegette vagy tíz percig az útlevelemet. A végén azért adott vízumot, viszont nem tudott visszaadni, úgyhogy a határátkelőnél otthagytam az autót, beszaladtam az irodába pénzt felváltani. Ezen kívül teljesen egyszerű és egyértelmű volt a bejutás.  Bár utólag azért eszembe jutott, hogy az ürge simán le akart húzni öt dinárra.

Aznap kezdett el beindulni a koronavírusos fertőzések bejelentése a környéken, úgyhogy már érkezéskor elkezdtem kicsit tartani attól, hogy mi minden történik négy nap alatt amig ott leszek. Vissza tudok-e jutni Kuvaitba, és ha igen, akkor hogyan. De azért próbáltam kerülni a stresszt, látszott, hogy az országok is kapkodnak, óráról órára futnak be a hírek, úgyhogy gondoltam majd akkor izgulok amikor már közel a visszaút.

Bahrein tök jó volt, ettünk, ittunk, ismerősöket látogattunk, egy barátom örökbefogadott egy kiskutyát,  szóval nem unatkoztam.

A Bahreinben elő barátaim akiknél megszálltam, hónapokkal korábban foglaltak jegyeket és programokat egy két hetes thaiföldi útra, amire egy nappal a távozásom után indultak volna, úgyhogy nem csak én izgultam a hétvégi utazás miatt.

Ahogy közeledett a szombati utam, azért egyre jobban követtem a híreket, és egyre jobban izgultam, hogy vajon vissza tudok-e majd jutni Kuvaitba.

Egyre aggasztóbb hírek jöttek arról, hogy Szaúd-Arábia felfüggesztette a turista vízumokat, hogy lezárták a hidat, hogy Kuvait nem enged be senkit, csak a saját állampolgárait. Persze terjedtek a pletykák is, úgyhogy oda kellett figyelni, hogy mit vesz komolyan az ember.

Pénteken felhívtam a szaúdi turizmusért felelős minisztériumot, ahol egy ügyintéző megnyugtatott, hogy a magyar útlevelemmel és turista vízumommal nem lesz gond a belepés. Azért a biztonság kedvéért néztem repülő jegyeket is, egyeztettem a barátaimmal, hogy maradhat az autóm és akar én is pár napot ha valami mégsem jönne össze, és kiterveltem, hogy honnan szerzek autót a munkábajáráshoz ha mégsem engednének be Szaúd-Arábiába. Vagy ha nem engednek vissza Kuvaitba. Vagy mi lesz, ha karanténba küldenek mikor visszaérek. Elég gyorsan változtak a szabályok, úgyhogy inkább felkészültem mindenféle lehetőségre.

Szombat reggel elindultam Bahreinből. A hídpénz megfizetésekor a kezembe nyomtak egy papírt amin nyilatkoznom kellett, hogy jártam-e a felsorolt országokban az elmúlt 14 napban. Ezt a papírt aztán a szaúdi határnál megnézte egy határőr, és ennyi volt az egész. Indulás után egy órával már bőven Szaúd-Arábiában vezettem. Ez volt az eddigi leggyorsabb határátkelésem.

A szaúdi utat megint csak egy pisiszunettel végigvezettem, bár most sokkal gyorsabbnak tűnt az út. Kevesebben voltak az úton és pár óra után már a kuvaiti határnál álltam a dugóban. A szaúdi kilepés simán ment, a kuvaiti belepésnél a határőr letolt, hogy miért nem viselek maszkot, de mondjuk egyedül egy autóban nem tudom minek hordanék maszkot.

Semmi más nyoma nem volt a koronavírusnak, és egy-két óra sorbanállás és dudálás meg tolakodás után mar bent is voltam Kuvaitban, egy órával később pedig már haza is értem.

Par dolog nyilvánvalóvá vált az út után:

A GCC államok közül Kuvaitban a legrosszabbak az utak.

A GCC államok közül messze Kuvaitban a legrosszabb a közlekedési morál. Iszonyú veszélyesen, minden szabályt figyelmen kívül hagyva cikáznak az autók között, indexelni csak véletlenül szoktak, és akkor is gyakran úgy felejtik, állandóan gyorshajtanak. Borzalmas. Életveszélyes és rettenetesen frusztráló volt visszaérni. Rosszabb, mint hétvégén Bahreinben amikor tömve vannak az utak részeg szaúdi sofőrökkel.

A határátkelők közül a kuvaiti a legkaotikusabb. A Kuvaitból Szaúd-Arábiába beleptetésnél is volt fennakadás, de ott arab telefonos segítséggel azonnal megoldottak mindent.

Amennyit láttam Szaúd-Arábiából, nem tűnt rosszabbnak Kuvaitnál, sőt, az utak jobbak voltak.

A visszatérésem utáni napon már GCC állampolgárokat sem engedtek Mekkába, a szaúdi belepés is egyre nehezebb, úgyhogy még pont időben értem vissza.

Ajtótól ajtóig 488.1km volt egy irányba az út, odafelé 5.8l visszafelé 4.8l volt a fogyasztásom. Az odaút kilenc, a visszaút szinte percre pontosan hat óra volt. A három óra, és egy liter különbséget a Kuvait-Szaudi határon hoztam össze.

A költségeimet összeszámolva olyan száztíz dinár körül lehetett az út, ebből majdnem negyven volt az autóm nemzetközi papírja amire egyáltalán semmi szükségem nem volt. A szaúdi vízum szintén kb. negyven dinár volt és az egy évig érvényes (ha a koronavírus miatt még utazhatunk az elkövetkező egy évben, akkor legközelebb már erre sem kell költenem). A többi benzin, hídpénz, kaja az útra, biztosítások. Egy retúr repülőjegy, nem csúcsidőben negyven dinár körül kezdődik, a nemzeti ünnep körül száz dinár volt.

Ha a határátkelés gyorsabb és kényelmesebb lett volna, akkor mindkét irányban gyorsabb lett volna az út mint repülővel, reptérrel, taxikkal, csomagokkal vegigbumlizni. Igy csak a visszaút volt sokkal kényelmesebb és közel ugyanannyi idő.

Ha nem egyedül mentem volna, akkor már az első út is olcsóbb lett volna, mint repülővel menni.

Most a koronavírus-járvány idején még nem igazán tervezek semmilyen utazást, de amint a újra járható lesz az út, megpróbálom a feleségemet rávenni, hogy menjünk és kalandozzunk együtt.

A hosszú autópályázás viszon olyan unalmas volt, hogy elkezdtem beszélni a telefonomba. Ebből vágtam össze ezt a videót.

Benzinfogyasztas

Majus nagy reszet Nemetorszagban toltottuk. Harom hotelben szalltunk meg, harom kulonbozo regioban. Az elso egy repterkozeli hotel volt, es egy ejszakat toltottunk ott az erkezesunk utan. A masodik egy falusi apartman volt, a harmadik pedig egy toparti kis hotel. Mindket hely szep es kellemes volt, de nem azert utaztunk, hogy a hotelben ucsorogjunk egy-egy hetig. Autot bereltunk a repteren es bejartuk a videkeket; kastelyokat es fuggohidakat meg autogyarakat nezegettunk.
A berauto egy uj, osszekerekes BMW 540i kombi volt, tele mindenfele meno extraval. Akkora szines kijelzot vetitett a szelvedore mint egy tablet. Minden kenyelmes, puha es meno volt. Hogy 120-al vagy 200-al haladunk az autopalyan szinte mindegy volt, kicsit hangosabb volt a susogas, es gyakrabban kellett lassitani a belso savban a lassabban haladok miatt.
Ket het alatt kicsit tobb mint 3600km-t vezettem es 10.5 literes atlagfogyasztas jott ki a vegen. Ez a nemet benzinarakkal(csak 95 folotti benzin!) kb. 180-200ezer forint volt.
Jo kirandulas volt, bar szerintem tobb idot toltottunk az autoban mint a hotelekben, de lattunk jo sok erdekes es nem annyira erdekes dolgot.

BMW kompozicio

Vissza Kuvaitba.

A priusomat januar vegen vettem, leginkabb munkabajarasra hasznalom. Napi 20-25km. Junius ota minden nap 40 fok folott van a homerseklet napkozben, es ejjel sem gyakran megy le 38 ala. Tehat a legkondi megy.
Mult heten, julius elejen ertem el a 3500km-t a priusszal, es az atlagfogyasztas most 5.1l/100km.
Az az itteni uzemanyagarakkal szamolval kicsit kevesebb mint huszezer forintnyi uzemanyagot jelent.

50 fok celsius

Hat ennyit szamit hogy hol es mennyit tankolsz. Meg hogy mennyit vezetsz.

Mondjuk ha itt lenne hasonlo BMW-m, akkor a legkondi miatt 20-30%-al novelt fogyasztassal 45-50 ezer lett volna az uzemanyagkoltsegem, a prius nemet autopalyazassal meg mondjuk 120-130ezer, szoval inkabb az uzemanyagarakrol es a vezetett tavolsagorol szol ez mint a fogyasztasokrol.
De ha mar valsazthatsz, akkor inkabb kevesebbet tankolj mint tobbet.
Eljen a fold.

Hogy lettem autos hipszter Kuvaitban?

Kuvaitban nehez auto nelkul elni. A tomegkozlekedes iszonyatosan büdös emberekkel teletomott, rettenetesen lerobbant buszokbol all. Nincsenek jardak, tehat a hazak es az utak kozott csak parkolohelyek vannak. Az idojaras kibirhatatlan, biciklizni ongyilkossag az idojaras, az utak minosege es az autosok miatt. Taxibol eleg sok van, de altalaban mocskosak es mindig mindenkit at akarnak verni. Tehát: auto kell.

Az elmúlt években a család egy-egy nem használt autójaval kozlekedtem. Osszesen ot autonk volt: a felesegem mercedes cls-e amit tavaly lecserelt egy audi a5-re, az anyosom lexus rx350-je, a sogorom honda crv-je, egy hetuleses kia egyteru amivel a sofor fuvarozza a vak sogornomet vagy a gyerekeket, es volt egy land cruiser amit senki nem hasznalt miota megvolt az egyteru. Eloszor a land cruiser kulcsat kaptam meg, de amikor a sogorom rajott hogy mukodik elkezdte azt hasznalni a sajatja helyett, mert az nagyobb es menobb. Legalabb odaadta a sajat hondajat, hogy azzal maszkaljak. Igy kozlekedteunk 1-2 evig.
Viszont par honapja eladta a hondajat, ugyhogy auto nelkul maradtam. Ez nagyjabol egybeesett azzal, hogy lett hivatalos munkahelyem es kellett valami megbizhato modszer a munkabajarashoz. A sofor reggel-delelott a gyerkekkel, sogornommel foglalkozik, a land cruiser kulcsat nem kaptam meg(bar a sogorom nem hasznalja miota lemerult benne az akksi, es csak ott rozsdasodik a haz elott, o pedig az anyosom lexusat hasznalja ha kimozdul), az anyosom es a felesegem autoja altalaban foglalt, munkabajarashoz sajat auto kellett.

Eloszor arra vartunk, hogy a felesegem eloleptetese vegre bejojjon, mert akkor kap egy ceges autot amit tudnék hasznalni. De az eloleptetes mar evek ota csak igeret, a munkahelyemre viszont el kellett jutnom, ugyhogy eloszor autokat bereltunk egy-egy honapokra amig a ceges auto megerkezik. Viszont az autoberlesre elment a fizetesem fele. Ez nem volt tarthato.

Nezegettuk a lehetosegeket: hasznalt vagy uj autot venni esetleg lizingelni.
Eloszor a hasznalt auto tunt a legjobb megoldasnak, hiszen az ertekvesztest mar megette az elso tulaj, de az autoszerelokkel meg ott is nehezen boldogultam ahol egy nyelvet beszeltunk, itt pedig semmi eselyem ertelmes kommunikaciora. Egyiptomi, szir, indiai vagy pakisztani autoszerelokkel akik nem tudnak angolul, nem tudok mit kezdeni.
Az uj auto draga, hitelt kell felvennem es az elso ket-harom evben elvesztem az auto ertekenek nagy reszet. Nem tetszett az otlet.

A lizingek erdekes lehetosegek voltak: egy, ket  vagy harom ev, fix reszletek(kb. feleannyiba kerulne havonta mint az autoberles). A karbantartas, biztositasok beepitve az arba, adnak csereautot ha megis valami gond lenne.
Ugy dontottunk legyen eloszor egy egy eves lizongszerzodes, aztan ha kozben megjon az eloleptetes, akkor nem bukunk tul sokat, legfeljebb fel evig eggyel tobb auto all a haz elott. Elmentunk a bank bemutatotermebe, kivalasztottuk az autot, egy jol felszerelt mitsubishi eclipse cross-t, alairtunk mindent, beszereztuk a papirokat a banktol, a munkahelyemrol,a felesegem munkahelyerol, a felesegem bankjatol. Meg par latogatas es sok papir alairasa utan kifizettunk mindent elore egy evre. Masfel het mulva mehettem is az autoert a Mitsubishi szalonba.
Közben osszetortem a kolcsonzos autot, amin nem volt biztositas, ugyhogy meg az is ott logott a levegoben, hogy kb. fel evnyi fizetesemet kifizettetik velem.
Eljott a nap, elmentem a lizingelt autoert. Persze rossz helyre kuldtek, ugyhogy a taxizas utan meg setalhattam is negyed orat egy ipari negyedben az uttesten. Nagy nehezen vegigmentem a Mitsubishi szalon burokraciajan, megkaptam az autot. Ami nem az volt amit kivalasztottunk a szalonban. A szalonban egy eleg jol felszerelt modellt raktak ki, aztan egy teljesen fapados modellt akartak odaadni. Ezt nem vettem at, es elkezdtunk harcolni a bankkal, hogy bontsak fel a szerzodest es adjak vissza a penzt. Mint kesobb kiderult, itt az volt a gond, hogy tobb felszereltsegi szintu auto is ki volt allitva, de a lizingelheto modell valahol a kiallitoterem legvegen volt elrejtve egy terepjaro mogott, amit meg megtalaltunk az egy megveheto auto volt. A bank ugyintezoje meg nem volt velunk megmutatni az autot, csak az irodajabol mutatta, hogy arra van a modell, nezzuk meg, ugyanaz a felszereltseg mint a kiallitott auto. Megneztuk(a rossz modellt), es abban a hitben alairtunk, hogy azt kapom majd. Hat nem.
Ekkor mar 4-5 honapja kolcsonoztem autokat amire elment a fizetesem fele es iszonyu sok idot toltottunk az autokeresessel. Miutan ez a lizinguzlet is kutba esett, elegge elkeserdtem. Fizetem a kolcson autokat, azok javitasat, jo sok idot es energiat toltok azzal, hogy a legkevesbe fajdalmas megoldast valasszam, es ott tartok, hogy se auto, se penz, se terv, hogy mi legyen.
Ekkor talaltam meg a toyota hirdeteset.
Itt ugye nagyon olcso a benzin, az idojaras viszont hihetetlenul forro. Az elektromos, hibrid autokat egyatalan nem veszik mert dragabbak mint a benzinesek, az uzemanyagkoltsegek elhanyagolhatoak, raadasul felnek az akkumulatorok megbizhatosagatol, hogy kigyulladnak, felrobbannak a konstans 40-45 fokos idoben. Nyaranta rendszeresen latni kiegett autokat az autopalyak szelen, bar azok nem hibridek, hanem rettenetesen lepukkant husz evesnek kinezo ot eves  amerikai szornyetegek, de a felelem ertheto.
A helyi toyota forgalmazo viszont rendelt par priust tavaly, hatha.
Egyet sem tudtak eladni.
A lizingugy vege korul lattam a hirdetest, hogy a tavalyi prius modelleket atvittek az uj auto bemutatoterembol a hasznaltauto szalonba, es kb. felaron elvihetoek. Ot ev garancia, het ev garancia az akkucsomagra. Szinte full felszereltseg. Az ulesfutesen es a napfenyteton kivul minden elerheto extra benne volt annyi penzert, amiert egy felig felszerelt suzukit vehettem volna.
Megbeszeltuk a felesegemmel, a megtakaritasainkbol kifizettunk egy masfel evet raktarban toltott, 3km-t futott garancialis toyota priust.
Az orszag szerintem egyetlen priusaval furikazom mar par honapja. Eddig kb 2000 km-t vezettem, az uzemanyagkoltsegem eddig kb tizezer forint volt. Az auto az enyem, az ertekvesztest gyakorlatilag atvette a toyota hogy megszabaduljon a helyieknek eladhatatlan keszletetol.
Az osszetort kolcsonzos autot megusztam eleg olcson, es a bank is visszaadta a teljes kifizetett osszeget.
Eddig happy end.
Ami kicsit rizikos, hogy a priust lehetetlen lesz itt eladni ha arra kerul a sor, szoval erdemes lesz biztositast kotnom ra es ha nagyon nem tudok megszabadulni tole, akkor belevezetem egy arokba, a biztosito meg kifizeti az arat. Vagy elszallittatom(vagy atvezetek szaud arabian ha tudok) jordaniaba ahol viszont nagyon mennek a hibridek. Mar csak az kell, hogy szerezhessek vizumot szaud arabiaba. De ezt majd akkor.
Vagy tenyleg kigyullad nyaron, es kezdhetem elolrol az egeszet.

Parfümök, illatok

Illatokat leírni? Nem nem. Illatokkal, parfümökkel kapcsolatos szokások? Igen igen.

Kuvait?!

Ki mit tud Kuvaitról? Hol van? Egyátalán ez egy ország vagy város? Terroristák? Olaj? Öbölháború?

Engem két évvel ezelőttig még egyátalán nem érdekelt, és nem is nagyon tudtam róla semit. Hogy most ez egy ország Afrikában, Líbia mellett, vagy valami város Szaúd Arábiában? Pff. Mit érdekelt? 

Aztán két éve találkoztam egy kuvaitival. Utána gyorsan utánanéztem az országnak, hogy ne tűnjek annyira műveletlennek, ha újra találkozunk.

Elmúltnégyév!

mióta leszálltam a repülőgépről Londonban, (na jó, három év és majdnem kilenc hónap)

Hogy mi történt azóta?

• Egyszer munkát kerestem és találtam Londonban
• Négyszer kerestem és találtam új szállást 
• Vettem két biciklit
• Három ágyat építettem
• Három barátomnak segítettem letelepedni Londonban
• Ötször-hatszor voltam Magyarországon
• Kétszer Olaszországban
• Kétszer Spanyolországban
• Egyszer Németországban
• Egyszer Hollandiában
• Kétszer Törökországban
• Egyszer Máltán
• Kétszer Dubaiban
• Kétszer Kuvaitban
• Egyszer házasodtam
• Egyszer egy hétig biciklis futár voltam Budapesten
• Megismertem rengeteg új embert
• Szereztem néhány új barátot
• Elfelejtettem néhány embert
• Megittam kb. ötszáz liter sört
• Tekertem kb. 4000km-t
• Tanultam online: filozófiát, vállalkozási ismereteket, programozást, statisztikát 
• Tanultam offline: fúrni, fűrészelni, reszelni, építeni
• Megtanultam másokat még jobban elfogadni

és még rengeteg dolgot.

Hogy miért írok újra?
Majd meglátjátok.

Jakarta, London, Amazon

Mikor Jakartába menet szállást foglaltam a kedvenc hostelemben, nem beszéltük meg, hogy hány éjszakát maradok. Nem is gondoltam, hogy gond lehet. Aztán mégis az lett. A sok jó értékelés miatt egyre több turista foglalt ott szállást, és az első éjszakát kivéve teljesen tele voltak. Így megszálltam a közös helységben a kanapén, a közös helységben a másik kanapén és a közös helységben a babzsákon. Cserébe a  végén azokat az éjszakákat ingyen töltöttem el Jakarta legjobb hostelében. Az ottlétem alatt megismerkedtem egy kedves amerikai nyugdíjas hölggyel aki amikor nyugdíjba ment, vett egy házat a Panamában, mert ott olcsóbb az élet, és azóta ott él. Most 74 éves korában kitalálta, hogy unalmas a nyugdíjas élet, ezért elkezdett utazni. Mivel Indonéziáról fogalma sem volt, ezért egy délután alatt segítettem neki megtervezni egy mérsékelten kalandos utat Balira Jáván keresztül. Így összebarátkozunk és elmondta, hogy szabadidejében szeret füvet szívni. És azt hiszem szilikonmellei voltak, de nem volt bátorságom megkérdezni tőle. Elképesztő emberekkel lehet megismerkedni utazás közben.

Jakartából február másodikán hajnal fél egykor indult a gépem. A hostelből egy aranyos, fiatal belga párral indultunk, az út feléig, Doháig együtt utaztunk. Nem volt rossz ötlet a Qatar Airwaysnél jegyet foglalni. Kaptam összehajtható fogkefét, alvós szemtakarót, repülős zoknit, meg egy csomó apróságot és egész jól főztek. Február másodikán délben megérkeztem Londonba, ahol pulóvert kellett felvennem. Ezzel hivatalosan is véget ért az utazás trópusi része. 

Fagyott dolgok Londonban

Nagyon London

Cicaman a múzeumban

Kb. tíz perccel azután, hogy kiértem a Heathrow-ról, felszálltam egy buszra és ahogy leültem betört a zsebemben a kindle kijelzője. Kibírta Tajvant, Malajziát, Indonéziát. Esőt, homokot, hőséget, napot, repülőutakat, vonatokat, buszokat, robogókat, majd tíz perccel azután hogy megérkezem Londonba, széttöröm. Pár nappal később megpróbáltam elérni az Amazont, hogy kiderítsem mennyibe kerülne megjavítani. Figyelem, egy hihetetlen történet következik: az Amazon oldalán megadtam egy telefonszámot, amin visszahívnak, és tényleg visszahívtak. Elmondtam, hogy baj van a kindle-ömmel. Az ügyintéző megkérdezte, hogy érte-e víz a gépet, illetve, hogy vigyáztam-e rá. Ezután megkérdezte a címemet, és közölte, hogy egy-két napon belül megérkezik az új kindle, feltöltve rá az addig vásárolt könyveimmel. A hibás egységet csomagoljam be a dobozába, és a futárszolgálatnak adjam meg interneten, hogy mikor, hol vehetik fel. Másnap délelőtt megérkezett az új készülék, pár nap múlva jött a futár a hibásért. Egy fillérbe nem került a csere. Hihetetlen de így történt.

Két hete vagyok Londonban. Múzeumok, néhány buli, munkakeresés. Jól érzem magam itt. Meglátjuk mikor megyek tovább.

Banda, Kei, Jakarta

A bandai Mutiara hotelrol jokat hallottam, es fel is hivtam elore, hogy fizethetek-e utalassal, mert ugy terveztem, hogy kb. egy honapot Bandan toltok, ket nap alatt pedig nem tudtam volna annyi penzt levenni Ambonban. A tulaj, Abba teljesen jo fej volt, belement a dologba, sot mondta, hogy o is azzal a hajoval jon amivel en, akar talalkozhatunk is. Ebbol nem lett semmi, mert a hajo annyira tomott volt, hogy se kedvem se erom nem volt felkutatni. Ambonbol Bandara a hajout het-nyolc ora, amit az ember allva is kibir. Ha a hajo nem este tizenegykor indul. Es nem az elso hajo arrafele karacsony ota. Annyira tele volt, hogy allohelyet is nehez volt talalni. Odalapultam a korlathoz az egyik fedelzeten es ketpercenkent vegigsoport egy hordar valami facsemetevel vagy dobozokkal. Indulas utan legalabb ez megszunt. De ulo vagy fekvohely nem lett. Hajnali negy korul talaltam ket ures lepcsot ket fedelzet kozott, ott letelepedtem, es megprobaltam aludni valamennyit. Talan fel orat sikerult osszesen. Igy agyhalott allapotban erkeztem Bandaneira-ra a Banda szigetek kozpontjara. Eljutottam a hotelbe, kaptam egy kis reggelit, csodalkoztam a hazi papagajon, aki rendkivul kivancsi, es allandoan ehes. Aztan es aludtam estig.
Bandara az emberek azert mennek, hogy snorkelezzenek. Ez a legzopipas uszkalas a tengeren. Erre nincs szep magyar szo, ezert el is neveztem csicskabuvarkodasnak. Ez sem szep, de legalabb nekem tetszik. A csicskabuvarkodas minden forras szerint Bandan a legjobb a vilagon. Mivel eddig egy horvatorszagi betonstrandon kivul nem probaltam, nem volt mihez mernem.

 De valoban elkepeszto ami a viz alatt van ott. Elkepesztoen sok es sokfele hal, es meg ennel is tobbfele korall. Nagyon szines, nagyon mozog, es nagyon tiszta a viz. Csicskabuvarkodni berelt hajoval megy az ember. A tengeren utazni magyar embernek izgalmas elmeny. Ha pedig egy kicsi, latszolag halalan levo csonakkal utazik a ketmeteres hullamok kozott, az mar komolyan felelmetes.

Az Ambonban vett buvarszemuvegem nem passzol teljesen a fejemre, ezert folyamatosan csordogalt a sos viz a szemembe, es par percenkent amikor mar megtelt felbukkantam kionteni belole. Frusztralo volt. De amig lattam, annyira szines volt, hogy nem zavart annyira. Aztan amikor eljottem Bandarol, veletlenul ottfelejtettem a szemuveget es a pipat. Szerencsere Abba megvette, es vlaahogy eljuttatja a penzt nekem. Minden jol alakult.

A bandai let legjobb resze a vacsora a Mutiara hotelben. Abba felesege Dilla olyan jol foz, hogy minden mas hotelbol atjarnak vacsorazni a vendegek. Minden este hatalmas halakat sutott tobbszor ettunk barrakudat is. Tenyleg mindennel jobb dolgokat allitott ossze estere, leves, hal, legalabb hatfele koret es desszert minden este. A kedvenc koretem a citromfuves, kokuszos rizs volt. Dilla foztje utan barmi visszalepes. Raadasul volt egy nap amikor tyukhusleves volt cernametelttel, "Banda style". A Banda style annyit jelent, hogy van benne sok szerecsendio es szegfuszeg. Neha tul sok is. A magyar konyha sem kezdodik valtozatosabban. Pirits hagymat zsiron, nyomd agyon paprikaval.
Elso este Abba a vacsora utan lejatszotta a Spice trail: Nutmeg and Cloves c. remek dokumentumfilmet. Erdemes megnezni, es erdemes elolvasni a Banda szigetek tortenetet. Meglepo, de a vilagtortenelmet sokszor befolyasolta ez a par kis sziget. Mara nyugodt, csendes, szep falvak szep szigeteken.

Csendelet szerecsendioval, korallal, penztarcaval es utlevellel.

Szerencsere a hotelben rajtam kivul is voltak vendegek, raadasul jo fejek. Volt egy alaszkai csalad ahol John a csaladfo mar mindent csinalt eleteben. Biologiatanar, olajvezetek-hegeszto, gyongyhalasz, halasz, hegyimento, most fat es marvanyt esztergal es farag, mellette onkentes tuzolto. Kate a feleseg egesz csendes, jokedvu asszony, de amikor elmeselte a csendes alaszkai elet masik oldalat, amikor a gyumolcsfait medvek teszik tonkre, a gyerek hintajat meg javorszarvasok hasznaljak hatvakaronak es torik ossze, a kocsijaba pedig feszket rakhat egy grizzly, akkor nem birtam ki nevetes nelkul. Ugy meselt ezekrol a dolgokrol, mint mi a hangyakrol a panelhazakban. Kemeny az elet arrafele. John pedig a helyi hegyimento csapat tagja is. Es meselte, hogy eleg sok idiotat kell osszeszedniuk az erdobol, akik esz nelkul mennek ki megvilagosodni az Into the Wild hatasara. Szerencsere mar a vadonban is van terero, csak arra kell figyelni, hogy lehetoleg megtalaljak a felkeszuletlen varosi okostojast mielott lemerul az telefonja. Mindenkepp el akarok latogatni Alaszkaba valamikor, erdekes elet lehet. De ha el is megyek turazni ott, helyi vezetovel es/vagy napelemes telefontoltovel.

Kate es John az alaszkai par.

Bandan talalkoztam masodszor magyarokkal az ut soran. Ancsi es Roland az Ausztraliaba koltozesuket nyujtottak ki utazassa, sot naszutta.
Bandarol biztos emlekzeni fogok a hatalmas pokokra. Tenyernyi szornyetegek lengedeztek a szelben mindenfele amerre az ember nezett. A halojuk tartoszala olyan eros, hogy siman megtartott ketujjnyi vastag faagakat.

Egy pok, es egy cigisdoboz a halojaban viszonyitaskepp.

Botsaska es egy negyvenegyes papucs.

A helyiek szerint a pokok nem veszelyesek, de hogy en nem mentem a kozelukbe, az biztos.
Egyik nap kitalaltuk, hogy a napfelkeltet a szomszedos hegyrol nezzuk. Gunung Api konkretan a vulkan ami kiall a tengerbol. 666 meter magas, es nincs kiepitett osveny a csucsig. Ahol a lava lejott, ott mi felmentunk. Sotetben, almosan, bokaig suppedve a kovek koze, esoerdoben nem nagy elmeny. Foleg amikor a fejlampa egy jo nagy pokot vilagit meg a fejem elott fel meterrel. Onnantol kezdve egy bottal hadonaszva vezettem a sort. Felfele lassan haladtunk, es mindenki azon gondolkozott, hogy kar volt elindulni. A napfelkeltet lekestuk.

Rose a holland lany, es Roland. A hatterben Banda Neira, Banda Besar, alattunk Gunung Api.

Banda Neira annyira kicsi, hogy a repuloter lelog a szigetrol.

 Rossz tura volt. Fent a vulkan krateren teljesen foldontuli latvany fogadott. Mergesgaz szivarog a hegybol, halott az egesz, csak kovek, szemet, minden kovon nevek, hogy ki mikor jart arra.

Holdbeli taj a vulkan tetejen.

A vulkan kratereben.

Fent ugy ereztem megis megerte felmaszni. Aztan lefele megint azt, hogy nem. Ahol nehez volt felmaszni a kavicsos uton, ott lefele nem lehget megallni. Mindenkinek sebes volt a keze mire leertunk. Osszesegeben kihagyhato kaland.
Nagyjabol ket hete voltam Bandan amikor Abba elmondta, hogy az a hajo amivel vissza akartam jutni Ambonba, egyszeruen nem all meg ott. A legkozelebbi elmeletileg egy nappal a vizumom lejarta elott jott volna. Ha nem kesik. A masik lehetoseg az volt, hogy aznap este elmegyek meg messzebbre a vilag vegen a Kei szigetekre, ahol van repter. Onnan vissza Ambonba, onnan pedig mar lehet repulni mindenhova. Kei vonzereje a vilag legfeherebb homoku strandja. Dontottem es pakoltam.
A hajout megint remekul sikerult. Tiz helyett hajnali haromkor erkezett. Osszesen kb. tiz percet aludtam elotte. A fedelzeten akartam jegyet venni. Felverekedtuk magunkat a hajora a tomgen at. Ott viszont nem lehet jegyet venni, csak atvaltani jobb osztalyra a mar meglevot. Hajorol le, jegyvasarlas, hajora vissza. Addigra a tobbiek eltuntek, nekem pedig nem volt meg a telefonszamuk. Gondoltam, majd elalszom a fedelzeten. Az indulas utan tiz perccel elkezdett szakadni az eso. A lentebbi fedelzetek, ahova nem ver be annyira az eso pedig mar tele voltak. Talaltam egy ures negyzetmetert a mozi es jatekterem melletti lepcsohazban. Leultem egy darab kartonra amit a fedelzeten talaltam. Nekidoltem a falnak, es megprobaltam aludni. Kozben mindenki rajtam keresztul kozlekedett, mindenki jol megnezett maganak, es hellomiszter. A falakon, foldon rengeteg csotany rohangalt. A hajo pedig annyira hullamzott hogy neha elcsusztam a faltol. Aztan sikerult elaludnom. Tiz perccel kesobb megszolalt a muezzin. Utana egy kakas kezdett el kukorekolni. Utana par gyerek kezdett el uvolteni. Utana mar reggel volt, es mindenki elkezdett harakolni, cigizni, setalgatni, uvoltozni.  A mellettem alvo arc kartonja alol egy jo otcentis csotany csuszott ki. Felig agyonnyomva, de meg vergodve. Haromszor-negyszer en is ratapostam, de meg utana is mozgatta a csapjait, labait. Igy utazgatok Pelnivel. Persze, ha nem sajnalnam a plusz tiz eurot egy harmadosztalyu jegyert lenne sajat agyam. De ez mar csak tanacs maradt az utanam jovoknek, en tobbet nem kozlekedem Pelnivel. Legalabbis nem most.
Keire igy megint eleg agyhalott allapotban erkeztem, tuzo napsutesben, harmincot fokban. Megtalalni a hotelemet nem nagyon sikerult, kb. egy orat bolyongtam az osszes cuccommal a hatamon. A hotelrol jokat irtak, es mondtak. Az en szobam nem volt annyira jo. Akkora peneszfoltok voltak a plafonon mint egy fel pingpongasztal, a furdoszoba ajtaja be volt torve, a wc-n torott volt a deszka, papir nem volt, zuhanyzo sem. Csak a vodor es a nyeles edeny. A mandi. Es a szag is eleg eros volt. Reggel hatkor(!) a takarito srac kopogott, felsoporte a szobamat, felajanlotta hogy hoz teat, hozott, aztan leult az agyamra es megjegyezte hogy milyen szexi vagyok.
Delelott megvettem a repulojegyet Jakartaba, es atkoltoztem a tengerpartra. Itt kivettem egy hazat olcsobban mint a szoba a varosban. Itt is volt legkondi, csak itt nem mukodott. A szunyoghalo lyukas, a wc-n nem volt deszka, es a zuhanyzas itt is edenybol fejreboritott hidegvizzel ment. Ha volt viznyomas tudtam is engedni vizet a mandiba.
Cserebe a verandarol a legfeherebb tengerpartra lattam.

A hazam a tengerparton.

Terero semmi, civilizacio semmi. A varosbol fel ora volt az ut robogoval a partig, a hazak pedig a falu utan parszaz meterrel voltak. Jo volt ott ucsorogni, olvasni a homokban. De a termeszet nekem mar tul kozel volt. Anny szunyog volt, hogy nem lehetett megmaradni, es egyik este egy akkora saska vart a szobaban a falon, hogy eloszor kifordultam az ajton amikor meglattam. A teste nagyobb mint a huvelykujjam.

Az egy rendes meretu legkondi es egy nem rendes meretu saska.

Valahogy sikerult kigolfoznom a szobabol egy partvissal, de megolni nem tudtam. Reggelre visszatert es ott nyomasztott a verandan az ajto folott. Aztan itteni takaritofiunak is megtetszettem. De neki is csalodast okoztam.
A repulout Jakartaba ugy kezdodott, hogy egy kis, legcsavaros geppel atrepultunk Tualbol Ambonba. Ez volt eletem eddigi legjobb repulese.

Tiz ora utazas utan megerkeztem Jakartaba, az orszag masik felebe. Amikor a hostelnel kiszalltam a taxibol, a tulajdonos ikerpar lanyok a nevemet sikoltozva rohangaltak korulottem. A taxis es a tobbi vendeg csak nezett. Orulok, hogy emlekeznek ram, jol esett vegre varosban lenni, raadasul jo fej emberek kozott. Mire leraktam a hatizsakomat, mer bontottak is nekem egy sort.
Legkondi, internet, jo emberek. Jo vegre civilizacioban.

vagy internet nincs, vagy idom

Ezert nem irtam mostanaban. Nemsokara Jakartaban leszek, ott majd feltoltom a kepeket, videokat. Megirom mi a csicskabuvarkodas, miert nem koltozom Alaszkaba, hogy milyen ize van a barrakudanak, milyen csotanyok kozott aludni es milyen a vilag legszebb tengerpartjan lakni.
Szoval megvagyok, de mar hianyzik a civilizacio.

Ternate happy end, Ambon, irany Banda

Ternate a vegen megis jo lett. Egy srac akinek couchsurfingen irtam, smsben megkeresett, hogy bar o nincs a varosban, de a haverja meg a novere raernek, es szivesen talalkoznanak velem. Muszaj volt mar tarsasagot szereznem, mert teljesen befordultam. A srac novere, Laela egyetemi tanar, epp a Phd fokozataert kuzd ket gyerek mellett. Es nagyon jo fej. A srac haverja Ibnu mosolygos srac, tiz testverrel es fejlodokepes angollal. Na ok ketten fogtak es ket napig el sem engedtek, csak vittek-vittek mindenhova, etettek, beszeltek, szorakoztattak. Ettem duriant. A durian delkelet-azsia emblematikus gyumolcse. Vagy zoldsege. Ugy nez ki mint egy sundiszno, es a terfogatanak kb 10%-a eheto. A szaga sargadinnye es hagyma kevereke, az ize is nagyjbol. Rengeteg helyrol kitiltottak, mert a szagat honapok utan is erezni. Szingapurban allitolag csak feketen lehet kapni. Tomegkozlekedesen tilos szallitani. Es itt mindenki szereti. Azt mondjak az ember vagy rajong erte, vagy gyuloli. En megettem de nem lettem fuggo. A szagat szeretem, az izet nem annyira. Vettem durianos napolyit, na azt meghagytam. Laelaekkal voltunk egy etteremben, ahonnan pont az a kilatas mint ami az ezerrupias hatoldalan van. Tidore szigete. Onnan neztuk a naplementet es grillezett banant ettunk csiliszosszal. Voltunk Tarnate erodjeiben is, es rajottem, hogy az erodok bar unalmasak, de altalaban olyan helyre epitettek oket, ahonnan belatni a kornyeket. Tehat jo a kilatas. A tanulsag, hogy az erodokbe el kell menni ezutan.

Ternaterol Ambonba hajoval mentem, a Pelni, az indonez mahart Lambelu nevu hajojan. Jo nagy. Mivel kalandkedvelo vagyok, ekonomi jegyet vettem, ami azzal jar, hogy nagy kozos halotermekben vagyunk elszallasolva. Ez ugy nez ki mint egy menekulttabor, mindenki ossze-vissza fekszik, mindenki dohanyzik, es altalaban mindenki bombolteti a telefonjat es/vagy a gyerekeit. Kozben ketpercenkent a hangosbemondon kozolnek valamit, amit nem ertek. A hajo hangosan zug, himbalozik, es soha nem kapcsoljak le a villanyt. Amikor imadkozni kell, akkor a hangosbemondon a muezzin uvolt. Napfelkeltekor eloszor. Kalandos na. A szerencsem, hogy Ibnu egyik novere, ket gyereke, meg meg par csaladtagja ugyanezzel a hajoval jott, igy osszesimertettek minket, es a hatizsakomat nyugodtan otthagyhattam, setalgathattam, alhattam kedvemre. Az ut nagyjabol huszonnegy ora volt, es a legkondi nem tul eros. A fedelzeten arnyekban jobb volt a levego, mert lent folyamatosan cigizett meg izzadt mindenki. A hajnali imara hivo enekre felebredtem, es felmentem a fedelzetre. A nyilt tengeren napfelkeltet nezni nagy elmeny. Feluton megalltunk Namalea-n, ahol a hajo elmeletileg negy orat allt, ezert meghivott ebedre a csalad azon resze aki ott szallt le. Ojekre szalltunk, robogtunk. A csalad ott is nagy volt, aztan majdnem lekestuk a hajot, mert be akartak hozni a harom oras kesest amivel Ternaterol indultunk. Szerencsere elertuk. Ambonba este tizenegy korul erkeztunk, iszonyu tomegbe. Ibnu novere mondta, hogy a ferje rendor, es majd elvisz a szallasomra, amit a varoson kivul a tengerparton foglaltam. Nagynehezen lejutottunk a hajorol (haromezer ember egy lepcson, csomagokkal, kartondobozokkal, hordarokkal. Nem ket perc, turelem kell oda meg jokedv.) kozben eltunt a hordar a csalad csomagjaival. Egy ranezesre otven koruli arcra rapakoltak hat teli kartondobozt, meg egy akkora romanszatyrot hogy meg nezni is rossz volt. Amig a ferj az elveszett hordart kereste mi a feleseggel meg a ket gyerekkel kint bamultuk a poklot. Amikor tobbezer ember akar egyszerre taxit fogni, buszra szallni, robogora ulni, vagy ezeket a szolgaltatasokat kinalni. Kozben egy ficko pont elottunk kotott bele egy katonaba. Szerencsere nem lett belole semmi eroszak, de azert jol indult Ambon. Ambonban par eve meg lincselesek, utcai harcok meg templomegetesek mentek. A keresztenyek es a muzulmanok (ma mar)a sziget ket feleben elnek.

A rendor ferj elokerult, es meggyoztek, hogy ne akarjak kimenni a hotelba aznap ejjel, mert bemo(kisbusz) mar nem jar, a robogo meg nagyon draga lenne, meg az ut is rossz. Szalljak meg valami olcso szalloban egy ejszakara. Talaltunk egy hotelt eleg kozel, kivettem egy szobat, feljott velem, dumaltunk fel orat. Mondta, hogy Ambon mar bekes, senki nem akar balhet csak a politikusok. Az emberek nyugiban akarnak elni, de ha barmi lenne, akkor csak menekuljek egy kereszteny negyedbe. Ugye kereszteny vagyok. Amugy teljesen nyugi van, nem lesz gaz, de jo hogy itt talaltunk hotelt, mert pont mellette van a varos legnagyobb katonai bazisa, ha barmi tortenne. Es igy tovabb. Ambonban akarkivel beszeltem ket mondatnal tobbet az rakerdezett a vallasomra, csak ugy. Itt lattam a legtobb templomot es mecsetet, es a legtob katonat eletemben. Az allando feszultseg es keszenlet jo penzt jelenthet par embernek. Es altalaban mindenki nagyon vallasos. Nem jo a hangulat. Viszont vegre varos. Erre akkor jottem ra, amikor megerkeztunk a hotelba. A tulaj kinai, a szobaban van bollywoodi tevecsatorna, egesz ejjel valami utepites ment az ablak alatt, reggel pedig egy cedearus kezdte el uvoltetni a borzalmas popzenejet. Es persze dugo van az utakon. Folyamatosan.

Masnap a hotel tulajaval beszelgettem, es egybol leszervezte a fuvaromat, hogy vehessek buvarszemuveget meg pipat, ajanlott egy hotelt Banda-n, es dumaltunk egy jot. Vegre varosban. Irtam egy lanynak couchsurfing-en, es ra is ert, talatkoztunk. Jol beszel angolul, vidam, segitokesz. Eljott velem a tengerparti hotelbe, elvitt eterembe, kijott velem a strandra, megbeszeltuk, hogy masnap elvisz a sziget legjobb strandjara. Eljen.

El is jott ertem masnap robogoval, es a sziget legtavolabbi sarkaban levo, am tenyleg nagyon jo strandra robogtunk kb. masfel ora alatt. Masfel ora egy robogo hatuljan harmincot fokban tuzo napon erdekes elmeny. A strandra erve talaltunk kb. 30 tizeves gyereket, es a legkekebb, legszebb tengert amit eletemben lattam. A gyerekek addig nem nyugodtak amig nem csinaltunk par kozos kepet, es el nem ismeteltek nekem az ossze angoltudasukat. Ezutan viszont buvarszemuveggel es pipaval lebegtem es uszkaltam amig csak birtam. Szines halak, tiszta viz, korallok. Tenyleg nagyon szep. 

Utana meg szorakoztunk a gyerekekkel, aztan amikor mar kezdett nagyon idegesito lenni atmentunk a szomszed strandra. Ott mar lehetett enni-inni, volt bananhajokazas, fottkukorica meg kolcsonozheto autobelso. Nagy elet. Ettem fott kukoricat, es az eddigi egyik legmeglepobb dolgot eletemben. Gyumolcssalata olyan gyumolcsokbol amiket fel sem ismerek(nagyreszt. De volt benne csillaggyumolcs, guava, uborka, mango is.) osszekeverve helyben keszitett szosszal. A szosz: csilipaprika, koktelparadicsom, piritott foldimogyoro, cukor es meg par dolog. Amilyen furan hangzik a csilis-mogyoros-cukros gyomolcssalata, annyira jo volt. Aztan haza.

Masnap a jegyvasarlassal telt. Bebemoztam a varosba(fel ora a tengerparti uton egy puttonyos auto hatuljaban korulbelul haromszor annyiran mint amennyien legalisan vagy akar esszeruen lehetnenk. Szoval remek szorakozas. Mindenki vegig vigyorog). Megkerestem a Pelni irodat, utana visszsetaltam husz percet az elso bankautomataig, levettem penzt, es visszajutottam. A jegyvasarlas menete itt ugy nezett ki, hogy egy papirdarabra fel kellett irni par adatot(tippeltem mit, de valahogy segitettek), ezt a papirlapot ra kellett tuzni egy szegre, es varakozni, hogy mikor szolitanak. A helysegben nem volt legkondi, viszont volt tomeg es negyven fok. Kb. masfel ora izzadas utan szolitottak, fizettem, tunes. Ezek utan mar nem volt kedvem a varosban setalgatni, felultem az elso bemora, es visszahuztam a szallodaba. Delutan felhivtam a bandai hotelt, ahol a tulajjal beszelgettem kicsit es megegyeztunk, hogy utalassal is fizethetek. A szigeten nincs ATM, es tovabb akarok maradni, mint amennyi penzt le tudok venni az egy-ket Ambonban toltott nap alatt. Igy le is foglaltam a szallasom Bandan. 

A semmitteves egesz jol megy mar, napokat tudok eltolteni olvasassal, este a plafonon rohangalo gekkok nezegetesevel, nappal pedig a tengerparton a rakok megfigyelesevel. Egeszen szorakoztato ahogy fejvesztve elrohannak amikor meglatjak hogy valami kozeledik, majd ha ket percig nem mozdulok, mondjuk olvasok, elfelejtik az egeszet, es ujra elojonnek, es korulottem setalgatnak csipegetik a dolgaikat. Ha megmozdulok ujra esz nelkul menekulnek. Ket perc utan ismet elojonnek. Ezt nagyjabol a vegtelensegig lehet jatszani veluk. Es ezek a rakok viccesen setalnak. Es egesz nagyra megnonek.

Ha minden jol megy, majdnem egy honapot eltoltok Bandan. Erdekes lesz, a lonely planet szerint az egyik kavezot SMS corner-nek hivjak, mert egyedul ott van terero a szigeten. A nepesseg a legnagyobb szigeten kb. hatezer fo. Szoval falu a javabol, de allitolag ott lehet a legszebb dolgokat latni a viz alatt. Es van sor, meg tengerpart. Meg par turista. Onnan viszont mar repulovel jovok vissza, mert a hajok havonta es pontatlanul jarnak, es a kovetkezo visszfele tarto jaratig mar nem ervenyes a vizumom. Banda-Ambon-Jakarta-London. Valamikor februar elejen.

Utana pedig munkat kell talalnom valahol.

Falusi turizmus

Ternatebol egy het sokkal tobb mint amit epeszu ember el tud viselni. Az, hogy nem talaltam egyetlen embert sem akivel szot lehet erteni, tonkretette az egeszet. Ehhez jott az eso ami szinte vegig esik, es a hellomiszter.
Az angolul nem tudo idegenvezetom bar nagyon lelkesen bologatott barmire amit mondtam, csak hatraltatott barminek az elintezeseben. A vegen fel napot ucsorogtem a napon jegyre varva, mire nagynehezen sikerult kiszednem belole, hogy nem lesz aznap jegy. Nagyon nehez ugy beszelgetni, ha mindenre igen a valasz, fuggetlenul attol, hogy megertette-e a kerdest. Es altalaban nem ertette meg. Rajta kivul senkivel nem talalkoztam aki egyaltalan a hellomiszternel tobbel probalkozott volna. Az eso pedig szinte folyamatosan esett.
A hellomiszter pedig a lonelyplanet szerinte eredmenyezhet kedves baratsagoakt, vagy idegesseget, hozzaallastol fuggoen. Egy het utan biztos hogy iszonyu frusztraciot es duhot okoz.
Ha kiteszem a labam az utcara, az elso ember aki meglat, hellomiszter! Es vigyorog. En is vigyorgok, integetek. A masodik szinten. A harmadik es negyedik is. Az osszes szaguldozo robogo, kisbusz, auto vezetoje ramdudal. Teljesen mindegy, hogy tudok vagy akarok-e reagalni. Szoval a populacio 95%-a hellomiszterezik. Ami egesz vicces lenne, ha lenne valami haszna, folytatasa. De ennel tobbet senki nem tud beszelni. Neha egy-egy haoarju meg verjufrom meg megy, de a valaszt nem ertik meg. Es amikor az embernek semmi kedve a nyolcvanadik vigyorgo helyinek visszavigyorogni, akkor sem valtozik semmi. Illetve annyi, hogy miutan elmesz mellettuk, tovabb uvoltoznek es rohognek. Kozbenmindenki nyomkodja a dudat melletted elszaguldva. Persze kozben vagy szakad az eso, vagy epp nem, de inkabb. Es kozben harmincot fok van.
Van persze jo oldala is a dolognak. Reg nem olvstam ennyit. Harom nap alatt vegeztem az alapitvany trilogiaval. Illetve sikerult egy normalis napon eljutnom a strandra. A strand lehangolo volt. Tele van szemettel, es akkora hullamok mint a kornyeken legeleszo kecskek. De a strand utan talaltam egy kis oblot, ahol feher homok, korall es csendes viz volt. Az a nap jol sikerult.

Megneztem Ternatet is, nem tetszik, megyek innen ahogy csak tudok. Ha Ambon is ilyen, akkor onnan elrelpulok valami turistaparadicsomba ahol beszelnek angolul es szivesen koltom el a penzem. Dragabb es kommerszebb, de ez az elszigeteltseg teljesen megorjiti az embert.

ternate

jakartabol ternatera eljutni egesz napos tura volt. mondjuk gyor debrecen is az lenne tomegkozlekedessel. jakarta-surabaya surabaya-manado manado-ternate. vegig ugyanazzal a geppel, haromszor vegighalllgatni a biztonsagi eloirasokat indonezul, aztan szornyu angolul. a repulos etkeztetes szamomra eddig ismeretlen teruletevel ismerkedtem meg. az indonez belfoldi fapadosal. vegul mindent megettem.
ternaten a repteren a taxis szazezerert akart bevinni a varosba,parszaz meterrel odebb a busz haromezerbe kerul. addig nem juttam el. a robogos arcok eleg allhatatosak voltak de sajnos nem tudtak elmondani mennyit akarnak a fuvarert. aztan az egyik arc megsajnalt es ingyen elhozott a varos szeleig. ott pedig alkudott helyettem egy robogossal. tenyleg kedves emberek. aztan a hotelt keresve harommeterenkent gyerekek rohantak ki a hazakbol. hellomiszter hellomiszter. az egyikhang mogottem eleg kitarto volt. igy lett egy onkentes helyi idegenvezetom: Anna. Anna nagyon lelkes,mosni akar ram,robogot szerez, kajat valogat, turat szervez. angolul nem nagyon beszel,de probal. a mai strandatogatast valoszinuleg kihagyom mert folyamatosan vagy szakad az eso, vagy epp sut a nap de mindjart szakad az eso. inkabb megyek varost nezni. vegre kis szigeten vagyok.

Budapest-Gyor, Jakarta-Ternate

Ez Indonezia:


View Indonezia in a larger map

Eleg nagy. Malajziatol Papua Uj-Guineaig tart. A terkepen alatta Ausztralia. Szoval nagy orszag. Most Jakartaban vagyok, a fovarosban. Ez a bal oldali kek jelolo a terkepen.

Jakartaban kilenc es fel millio ember lakik. Ez annyi mint Magyarorszag lakossaga. Az agglomeracioval egyutt huszonnyolc millio. Az kb harom Magyarorszag. Ez egy varos. Innen megyek Malukura, Ternate szigetere. Ternate-t a jobb oldali kek jelolo jeloli.
Ez Magyarorszagon kb. Budapest-Gyor. A fovarosbol egy hatarhoz kozeli megyeszekhelyre. Ternate innen nezve a vilag vege. Jobban megnezve egy szazezres varos. Majdnem mint Gyor.
Csak amikor Gyorbol Pestre megyek, nem kelek at az egyenliton.

Szeretek neha megallni es csak csodalkozni.

Jakarta, masodik felvonas

Visszatertem Jakartaba, hogy innen menjek at Malukura. Sikerult is jegyet vennem, viszonylag olcson, interneten, Raadasul tudtam a bankkartyammal fizetni. Ez eleg nagy teljesitmeny a helyi legitarsasagoknal.
Ket repulout, ket buszut, egy vonatut utan belattam, hogy nem tudok aludni mozgo jarmuvon, de ha megis, az sem tul pihenteto. Pedig ejszaka utazni elsore jo otletnek tunt, mert a szallason is sporolok, es reggel erkezem valamennyire kipihenve. Na ez nem mukodik. Igy a Yogyakartabol visszautat okosabban a reggel indulo vonattal inteztem. Es jol is jott ki. Lattam a tajat, olvastam, zenet hallgattam. Jo utazas volt.
Jakartaban egy egesz uj, hat hete nyitott hostelben szalltam meg. Harom nap utan messzebb is mentem mint a szemben levo etterem, hogy felfedezzem a Jalan Jaksa nevu turistanegyedet. Mivel sporolni akartam gyalogoltam. Ez nem volt jo otlet. Fel ora alatt atazott az ingem, nadragom, folyt rolam a viz. Odaertem es a Jaksa utca egy ures, nyomorult sikator. Ejszaka nyit par bar, de nappal egy halott semmi. Hazahozattam magam egy robogoval, es megnyugodtam, hogy mar nem is marad semmi ami meg akarnek nezni itt, igy teljes nyugalomban toltom el a maradek par napot a hostelbol szinte ki sem lepve. Igy is sporolok Malukura. Harmincadikan repulok, az ujevet szinte mindentol jo messze toltom majd.

Konyvajanlo

Meglepo egybeeses, hogy Ervin konyve most jelent meg, amikor en epp Indoneziaban vagyok. En mar letoltottem, erdekes lesz egy tiz evvel ezelotti utazasrol olvasni nagyjabol ugyanott.

A konyvrol, elerhetosegerol:

http://photoblog.hu/jalanjalan/


http://kispad.hu/konyv/201112/e-book-elkeszult-az-utikonyvem.html

Nem volt még ilyen

Van az érzés, amikor enyhén bizsereg az ember gyomra és sokkal
könnyebben mosolyodik el. Ezt nem szokott sokáig tartani. Mint amikor
megtudod hogy megérkezett a fizetésed. Vagy valaki akiben bízol, a
szemedbe néz és mosolyog. Pár pillanat boldogság.
Most pedig, két hónapja szinte minden nap. Órákon át. Most is csak
ülök a vonaton, és másfél órája érzem, hogy ennél nem nagyon
érezhetném jobban magam.
Az utazás a legjobb dolog amit életemben eddig csináltam.

Nyugalmas nap

Szeretnem megosztani a mai nap eddigi torteneseit, es a terveimet.

• Reggel felkeltem, megreggeliztem. A hostel nagyon hangulatos, es a reggeli is teljesen szuper. A tej markaja Frisian Flag.
• Olvasgattam egy keveset a bambuszbol keszult asztalnal az emeleten.
• Amikor megeheztem, megborotvalkoztam es biciklire ultem azzal a szandekkal, hogy ebedet szerzek, es keresek egy postat feladni a kepeslapokat. A masodik adag Tajvani kepeslapot sem adtam meg fel. Tobb mint egy honapja hordom magammal oket.
• Betekertem az egyik foutig, bealltam a rajba, elveztem a kozlekedest es talaltam egy postat. Vettem egy halom belyeget, mindet felnyalaztam a kepeslapokra (2*11db belyeg. fuj), aztan kerstem valami szimpatikus helyet ahol lehet enni.
• Megalltam, vettem egy adag soto-t, ami egy leves rizzsel, tesztaval, csiraval, marhahussal, es ittam hozza egy korso teat jeggel. (7000Rp)

Este itt ettem

• Visszafele megalltam egy zoldsegesnel, vettem par gyumolcsot, amirol fogalmam sincs micsoda. Talan papaya az egyik es mango a masik, de nem vagyok biztos benne. A zoldseges adott egy marek meg valamit bonusz. Az sem tudom mi. (7000Rp)
• Beugrottam meg egy utazasi irodaba, hogy jegyet foglaljak holnapra vissza Jakartaba. Segitokeszek voltak, de nem nagyon tudtak segiteni, csak elmondtak, hogy merre van az allomas.
• Hazaertem, megirtam ezt.
• Ma delutan meg megkerem a hostel tulajat, hogy foglaljon nekem jegyet, ill. meg ki kell mennem penzt felvenni, hogy ki tudjam fizetni.
• Valamikor utananezek, hogy milyen gyumolcsokat vettem. Elotte vagy utana meg is eszem oket.

A kis grapefruit/lime izu valamik voltak a legjobbak.

• Olvasgatok, este pedig megiszok egy sort.
• Ja, es mar kene par rendes ivocimbora, mert fel liter palinkat es egy liter beefeater gint setaltatok mar egy ideje, aztan minek, ha nincs kivel.

Ilyen az utazas.

Yogyakarta

Rajottem, hogy az ejszakai utakkal sporolni a szallason nem annyira jo otlet. Ha hostelworldrol nezek szallast, az altalaban a varos szelen van, es tiz euro. Ami itt sok. A varos szele pedig sokba kerul. Foleg ha az ember hajnalban, kialvatlanul erkezik es felugrik az elso becakra, ami biciklis triksa amit a vallalkozo ember hatul teker. Szoval az utas egyben legzsak is. Szoval ilyenkor nem nagyon tudok alkudozni, meg ugye fogalmam sincs az arakrol. Jol le is vett negyvenezer rupiara, ami kicsit tobb mint harom euro. Az emelkedokon nem nagyon birta, ott inkabb tolta a gepet. Furcsa erzes volt. Marmint hogy vitetem magam egy kiskocsiban.
Yogyakarta egy kisvaros, megis nagy a hire, mert ez a javai ontudat kozpontja, meg Java szive. Ebbol elsore az latszik, hogy olyan mint egy magyar kisvaros vagy falu, csak felmillioan laknak benne.

Elso nap bringaztam egy sort, ami igazan tanulsagos volt. Rajottem, hogy azsiaban kozlekedni olyan mint egy halrajban uszni. Bar meg nem usztam halrajjal, de ilyennek kepzelem. Egyutt aramlik a sok egyed, latszolag szabalyok nelkul es megsem ernek ossze. Fel ora utan mar en is siman nekiindultam a forgalommal szembe, hogy aztan atcsuszva a robogorajon, bealljak a kocsik es robogok koze. Fura, de ha raerez az ember, teljesen logikus. Ja igen, es igaz amit a dudalasrol mondanak. Itt a dudalas jelzes, hogy itt vagyok es/vagy szia es/vagy vigyazz.

Ma egy indiai lannyal es egy japan sraccal bereltunk egy kisbuszt sofirrel, es elmentunk Prambananba, fel a vulkanra aztan el Borobudurba.

Kis kitero. A tortenet szerint nehany angolt tanulo csoportnak kiadta az oktato, hogy beszelgessenek turistakkal angolul(ami jo otlet), es kozos fenykeppel kell bizonyisak. Ebbol lett az, hogy csak megkerdezik, hogy csinalhatunk-e egy kozos kepet. Aztan ebbol lett az, hogy amint az elso feher embert meglatjak, csapatostul somfordalnak fele, es elkezdik vihogva kerdezgetni, hogy 'kszjuzmi miszter. kenvi tek a foto tugedor? Es mar allnak is korbe vihogva. De mindezt annyira aranyosan mosolyogva, hogy az ember nem mond nemet nekik. Es amikor megallsz az elso kepert, akkor elkezdik cserelgetni egymas telefonjait, meg, hogy beallnak minden lehetseges pozban kored, cserelgetik a fenykepeszt, hogy minden lehetseges permutacioban rajtra legyen a kepen mindenki. Ekozben a kovetkezo csoport akik mar nem annyira batrak, hogy egyenesen leszolitsanak, odajonnek, es beallnak melled. Es folytatodik a dolog. Ha nem mondasz nemet, azon veszed eszre magad, hogy mindenki azt hiszi valami hiresseg vagy, es mar a sorhasu indioneziai tahok is olelgetnek, meg fenykepezkednek veled. Remiszto.

Prambanan igy telt, leginkabb bujkaltam a kislanyok elol, vagy fenykepezkedtem veluk. A vulkanturan, par leegett fatorzson kivul semmit nem lattunk ami a vulkansagra utalna, mert a vulkan persze felhoben van. Es akar ha kitort is, ket mulva az emberek visszakoltoznek, es minden megy a szokasos modon. Szoval normalis elet az elozo kitores nyomaival. Az esoerdo pedig mindent ellep.

Borobudurt es Prembanant pedig mar parszor lerombolta foldrenges, most is epp ujjaepitik az egeszet. Teljesen furcsa az ossze-vissza csuszkalt kohalmokat, szobrokat nezegetni. De azert eleg massziv mindeketto. De sajnos Borobudurban is hiressegge valtam. Mivel az indiai csaj csak rohogott rajtam, egyfolytaban magam melle allitottam. Tiz perc fenykepezes utan nem volt annyira oszinte a mosolya.

 Elkeserito viszont, hogy Borobudurbol, vagy barmilyen indonez latvanyossagbol kijonni azt jelenti, hogy beterelnek valami szuvenirgettoba. Legalabb egy kilometert kellett kanyarogni a satrak kozott hogy kijussunk a parkolohoz.

Visszajottunk a hostelbe, aztan kitalaltuk hogy nezzuk meg a hires javai arnyjatekot. Ez eleg viccesen sikerult, mert negyed oran at a rossz oldalrol neztuk az eloadast. Amikor mondtam a tobbieknek, hogy at kene menni a vaszon masik oldalara, csak neztek hulyen. Aztan amikor atmentunk, nem tudtak abbahagyni a vihogast, hogy mennyire hulyek voltak. Utana meg azon, hogy mindenki alszik a kozonsegben. Es tenyleg, az eloadas vegen jott a jegyszedo, es szepen sorban felebresztette a nezoket. Tehat ha barki erre jar, az arnyjatek kihagyhato szorakozas.
Yogyakarta utcai pedig elkepesztoek. A fouton egesz keso estig allnak a fiatalok, dumalnak, gitaroznak, cigiznek. Yogya tele van egesz egyedi graffitikkel, sot mintha sajat stlusa lenne a varosnak. Pedig az egesz olyan mint Gyorujfalu, vagy mondjuk Jaszarokszallas. Csak itt ugyanazon az utcan sok a lovaskocsi es a fixis gyerek. Teljesen furcsa.

Jakarta elso nap

Kuala Lumpurbol kicsit nehezen tudtam elszabadulni, kozel ket orat kesett a gepem. Viszont mar a repteren osszebaratkoztam egy indonez sraccal.
Hajnal ketto korul erkeztem Jakartaba es kb. fel ora taxizas utan megerkeztem a hostelbe. Az ideuton megint film-flashem volt. Teljesen megdobbbento modon Jakartarol az Akira jutott eszembe. Az autopalyan megeloztunk egy egesz nagy csapat, latszolag 10-15 ev koruli gyereket, akik mindenfele hazilag robogobol barkacsolt jarmuveken haladtak. Volt valami gokart-fele es volt valami egeszen elkepeszto gep. Mint egy domsator merevitoi, ugy allt a kormany. Az elso kerek legalabb harom meterre volt a hatsotol, es legalabb ket meter magasra feliveltek a merevitok. Monkey hanger. Es ezen ket 13 ev koruli gyerek utazott. A csapatbol termeszetesen senkin sem volt bukosisak es szinte mindenki cigarettazott mikozben kb. hetvennel robogtak egy kihalt autopalyan. Kozben vidaman beszelgettek egymassal a szornyszulott gepeiket tuluvoltve. Szurrealis volt.
Ma egy couchsurfer lannyal talalkoztam, akirol kiderult hogy matematikus, de mar a harmadik ettermet nyitja. Viszont volt mar tobbek kozott reklamugynoksege is. Elkepeszto karakterekkel talalkoztam eddig. Es van egy erzesem, hogy ez folytatodni is fog.

A kozlekedes tenyleg katasztrofalis. vasarnap, holtidoben alig haladnak a kocsisorok. Az egyetlen megoldas (itt tenyleg nem akarok robogozni) a transjakarta buszhalozat. Ahol mar van vonal, ott az altalaban ketszer negy savos utbol a belsot elvalasztjak, es csak a buszok hasznalhatjak. A buszmegallokat femfolyosok kotik ossze az utak kulso oldalaval es neha az kozeli megallokkal is. Ma negyed orat setaltam egy atszallashoz a dugok felett a teljesen valoszinutlen feluljarorendszeren. Mint egy dzsungeltura.

Az indonezek tenyleg egyfolytaban vigyorognak, es tenyleg lepten-nyomon leszolitjak az embert. Altalaban hello sir, hello mister, how are you, mennek. Akar meg ijeszto is lehetett volna, de inkabb csak szorakoztato, amikor ma epp egy feluljaron setalva egy csapat tizeneves utcagyerek egyszerre kezdett el ram vigyorogni, amint setaltam felejuk. Aztan csak zaporoztak a kerdesek, hogy hogy vagyok, minden oke-e, es igy tovabb. Mutogattam a huvelykujjam, vigyorogtam, es valaszolgattam. Mindenki boldogan vigyorgott ram, es en is vissza.
Jakarta eddig teljesen szurrealis elmeny, de nagyon elvezem.

Videok!

Sikerult feltoltenem par videot.
http://www.youtube.com/user/goldenEWSD