Jól megjártam Bahreinnel

A kuvaiti állami ünnep miatt kedd-szerda-csütörtök szabadnap volt, igy szabadság nélkül öt nap szabadidőm volt. A feleségem Angliába ment egy konferenciára és nem volt semmi más dolgom, a szaúdi turista vízum szeptember óta online elérhető, és a GCC államok közül egyedül Szaúd-Arábiában nem jártam még, úgyhogy azt találtam ki, hogy autóval elmegyek Bahreinbe meglátogatni az ott élő barátaimat.

Még nem jártam Szaúd-Arábiában, és elég kevés infót találtam az ottani vezetésről, határátkelésekről, úgyhogy megpróbáltam mindenfele papírt beszerezni, hogy biztosítsam magam.

Van ugye a szaúdi vízum, amit online pár perc alatt be lehet szerezni.

A bahreini vízumban nagyon reménykedtem, mert reptéren már legalább tízszer vettem vízumot érkezéskor, de a közúti határátkelőtől kicsit tartottam.

Vettem biztosítást az autómra Bahreinbe, szaúdit nem találtam, azt a határon terveztem megvenni.

Megszereztem az autóm nemzetközi papírjait az autóklubtól.

Szereztem munkáltatói igazolást.

És izgultam.

25-én reggel fél hétkor elindultam. A Kuvait-Szaúd-Arábia határátkelőnél álltam meg először, de ott egyből 2-3 órára. Totális káosz, mindenféle rendszer nélkül tolakodnak az autók, a nőknek külön épületben kell az útlevélellenőrzésen átmenniük, attól függetlenül, hogy takarják-e az arcukat. Ezért állandóan szemben is álltak autók a dugóban, aztán megpróbáltak a sor elejere visszamenni, borzalmas fejetlenség. Amikor sorra kerültem, a határőrnek fogalma sem volt, hogy mit csináljon velem. Angolul nem beszélt, úgyhogy csak rámutatott egy épületre, hogy „officer”, és odaküldött. Ott egy ablakon beadtam a papírokat, és visszaküldtek. Mire visszaértem, ott már vagy öt mérges arab és indiai üvöltözött a határőrnek, akinek fogalma sem volt, hogy mit csináljon velük, engem meg konkrétan figyelmen kívül hagyott, akármit integettem, beszéltem neki. Ez ment olyan fel órát. Egy másik határőrt megkértem, hogy segítsen, ő sem beszélt angolul, ő megint visszaküldött a másik épülethez, ott megint visszaküldtek az első határőrhöz. Eddigre elértem a feleségemet telefonon és megkértem, hogy próbáljon meg segíteni, hátha arabul menni fog. Csoda! Az ürge mosolygott, beültünk az autómba, forgalommal szemben visszamentünk egy, a határátkelő előtti magányos épületbe, ahol soron kívül ujjlenyomatokat vettek és lefényképeztek. A határőrrel utána megint autóba ültünk, vissza az officerhez, megkerülve a dudáló hőbörgő tömeget, az officer adott egy papírt, azzal továbbmehettem. Utána meg vám, vám papír, vámvizsgálat, vámpapír lepecsételése és szaúdi biztosítás beszerzése után beértem Szaúd-Arábiába! Életemben először, egyedül. Juhú!

Az út Bahreinig Szaúd-Arábián keresztül, egy darab autópálya, ami a határtól határig kb. 400km. Ez fél óra után elég unalmassá vált, bár volt pár útszéli teve, fejre állt, elhagyott kiégett autóroncs meg lavórméretű kátyú ami egy kis izgalmat hozott az utazásba.

A szaúdi sofőrökről hallottam már rémhíreket, láttam is néhányat Kuvaitban és Bahreinben. Viszont otthon, az autópályán meglepően kulturált volt a közlekedés. Persze volt egy-ket durva gyorshajtás, meg autók között cikázó őrült, de meglepően kevés az elképzeléseimhez képest.

A négyszáz kilométert egy pisiszünettel levezettem, a nyílegyenes autópálya nem kivant hatalmas koncentrációt. Belőttem a tempomatot 119km/órára, és nézegettem a tevéket, kerülgettem az úthibákat meg a teherautókat és kitértem a gyorshajtók elől.

Szaúd-Arábiát és Bahreint egy kb. 25km hosszú híd, illetve hídrendszer, a King Fahd Causeway köti össze. Nagyjából félúton egy mesterségesen megnövesztett, találóan Middle Island-nek hívott szigeten van az összes határátkelő. A szaúdi kiléptetés nagyon gyors és egyszerű volt, sőt, meglepetésemre az összes határőr nő volt, és mind szépen beszélt angolul, és mind kedves volt. A bahreini belepés is egész simán ment, bar a határőr azért nézegette vagy tíz percig az útlevelemet. A végén azért adott vízumot, viszont nem tudott visszaadni, úgyhogy a határátkelőnél otthagytam az autót, beszaladtam az irodába pénzt felváltani. Ezen kívül teljesen egyszerű és egyértelmű volt a bejutás.  Bár utólag azért eszembe jutott, hogy az ürge simán le akart húzni öt dinárra.

Aznap kezdett el beindulni a koronavírusos fertőzések bejelentése a környéken, úgyhogy már érkezéskor elkezdtem kicsit tartani attól, hogy mi minden történik négy nap alatt amig ott leszek. Vissza tudok-e jutni Kuvaitba, és ha igen, akkor hogyan. De azért próbáltam kerülni a stresszt, látszott, hogy az országok is kapkodnak, óráról órára futnak be a hírek, úgyhogy gondoltam majd akkor izgulok amikor már közel a visszaút.

Bahrein tök jó volt, ettünk, ittunk, ismerősöket látogattunk, egy barátom örökbefogadott egy kiskutyát,  szóval nem unatkoztam.

A Bahreinben elő barátaim akiknél megszálltam, hónapokkal korábban foglaltak jegyeket és programokat egy két hetes thaiföldi útra, amire egy nappal a távozásom után indultak volna, úgyhogy nem csak én izgultam a hétvégi utazás miatt.

Ahogy közeledett a szombati utam, azért egyre jobban követtem a híreket, és egyre jobban izgultam, hogy vajon vissza tudok-e majd jutni Kuvaitba.

Egyre aggasztóbb hírek jöttek arról, hogy Szaúd-Arábia felfüggesztette a turista vízumokat, hogy lezárták a hidat, hogy Kuvait nem enged be senkit, csak a saját állampolgárait. Persze terjedtek a pletykák is, úgyhogy oda kellett figyelni, hogy mit vesz komolyan az ember.

Pénteken felhívtam a szaúdi turizmusért felelős minisztériumot, ahol egy ügyintéző megnyugtatott, hogy a magyar útlevelemmel és turista vízumommal nem lesz gond a belepés. Azért a biztonság kedvéért néztem repülő jegyeket is, egyeztettem a barátaimmal, hogy maradhat az autóm és akar én is pár napot ha valami mégsem jönne össze, és kiterveltem, hogy honnan szerzek autót a munkábajáráshoz ha mégsem engednének be Szaúd-Arábiába. Vagy ha nem engednek vissza Kuvaitba. Vagy mi lesz, ha karanténba küldenek mikor visszaérek. Elég gyorsan változtak a szabályok, úgyhogy inkább felkészültem mindenféle lehetőségre.

Szombat reggel elindultam Bahreinből. A hídpénz megfizetésekor a kezembe nyomtak egy papírt amin nyilatkoznom kellett, hogy jártam-e a felsorolt országokban az elmúlt 14 napban. Ezt a papírt aztán a szaúdi határnál megnézte egy határőr, és ennyi volt az egész. Indulás után egy órával már bőven Szaúd-Arábiában vezettem. Ez volt az eddigi leggyorsabb határátkelésem.

A szaúdi utat megint csak egy pisiszunettel végigvezettem, bár most sokkal gyorsabbnak tűnt az út. Kevesebben voltak az úton és pár óra után már a kuvaiti határnál álltam a dugóban. A szaúdi kilepés simán ment, a kuvaiti belepésnél a határőr letolt, hogy miért nem viselek maszkot, de mondjuk egyedül egy autóban nem tudom minek hordanék maszkot.

Semmi más nyoma nem volt a koronavírusnak, és egy-két óra sorbanállás és dudálás meg tolakodás után mar bent is voltam Kuvaitban, egy órával később pedig már haza is értem.

Par dolog nyilvánvalóvá vált az út után:

A GCC államok közül Kuvaitban a legrosszabbak az utak.

A GCC államok közül messze Kuvaitban a legrosszabb a közlekedési morál. Iszonyú veszélyesen, minden szabályt figyelmen kívül hagyva cikáznak az autók között, indexelni csak véletlenül szoktak, és akkor is gyakran úgy felejtik, állandóan gyorshajtanak. Borzalmas. Életveszélyes és rettenetesen frusztráló volt visszaérni. Rosszabb, mint hétvégén Bahreinben amikor tömve vannak az utak részeg szaúdi sofőrökkel.

A határátkelők közül a kuvaiti a legkaotikusabb. A Kuvaitból Szaúd-Arábiába beleptetésnél is volt fennakadás, de ott arab telefonos segítséggel azonnal megoldottak mindent.

Amennyit láttam Szaúd-Arábiából, nem tűnt rosszabbnak Kuvaitnál, sőt, az utak jobbak voltak.

A visszatérésem utáni napon már GCC állampolgárokat sem engedtek Mekkába, a szaúdi belepés is egyre nehezebb, úgyhogy még pont időben értem vissza.

Ajtótól ajtóig 488.1km volt egy irányba az út, odafelé 5.8l visszafelé 4.8l volt a fogyasztásom. Az odaút kilenc, a visszaút szinte percre pontosan hat óra volt. A három óra, és egy liter különbséget a Kuvait-Szaudi határon hoztam össze.

A költségeimet összeszámolva olyan száztíz dinár körül lehetett az út, ebből majdnem negyven volt az autóm nemzetközi papírja amire egyáltalán semmi szükségem nem volt. A szaúdi vízum szintén kb. negyven dinár volt és az egy évig érvényes (ha a koronavírus miatt még utazhatunk az elkövetkező egy évben, akkor legközelebb már erre sem kell költenem). A többi benzin, hídpénz, kaja az útra, biztosítások. Egy retúr repülőjegy, nem csúcsidőben negyven dinár körül kezdődik, a nemzeti ünnep körül száz dinár volt.

Ha a határátkelés gyorsabb és kényelmesebb lett volna, akkor mindkét irányban gyorsabb lett volna az út mint repülővel, reptérrel, taxikkal, csomagokkal vegigbumlizni. Igy csak a visszaút volt sokkal kényelmesebb és közel ugyanannyi idő.

Ha nem egyedül mentem volna, akkor már az első út is olcsóbb lett volna, mint repülővel menni.

Most a koronavírus-járvány idején még nem igazán tervezek semmilyen utazást, de amint a újra járható lesz az út, megpróbálom a feleségemet rávenni, hogy menjünk és kalandozzunk együtt.

A hosszú autópályázás viszon olyan unalmas volt, hogy elkezdtem beszélni a telefonomba. Ebből vágtam össze ezt a videót.

Veteranauto-banya

Par hete elugrottam egy elektronikai aruhazba kiprobalni valami telefont. Le is mentem a melygarazsba, amit nagyjabol kettevalasztott a feljarat a foldszintre, a mozgojardaval, lepcsohazzal, lifttel. Igy a parkolo nagyjabol felet lattam amig leparkoltam. De hat ki nez meg jobban egy melygarazst? Felmentem az aruhazba es kiprobaltam amit akartam, aztan visszamentem az automhoz. A foldre festett nyilakat kovetve atkerultem a garazs masik oldalara. Az elso dolog ami feltunt, valami auto meretu, szurke lufi-buborek az egyik parkolohelyen. Bamultam is, gondoltam valami szemfenyveszto csodakezeles lehet a hiszekeny autotulajdonosoknak. Biztos a kvantum beleteszi a nano-ozont a fenyezesbe. De aztan meglattam a kovetkezo lufit, ami viszont mar atlatszo volt, es egy -szerintem- hatvanas evek-beli  -ha jol emlekszem- mustang volt benne. Allt a por a buborekon, es rajottem, hogy ez inkabb valami oldtimer tarolasi megoldas lehet. Klimatizalt, porvedett, ellenorzott paratartalmu, de megis szinte viszonylag mobil garazs. De hogy egy bevasarlokozpont melygarazsaban tarolja valaki a muzealis erteku autojat? Furcsa. Biztos felujitjak a garazsat, vagy valami epitkezes lehet otthon. Aztan a kovetkezo auto bar nem volt buborekban, de az is valami iszonyu draganak kinezo oreg auto lehetett, aztan a kovetkezo is, es igy tovabb. Kozben egy-ket mai auto is allt a parkolohelyeken, gondolom a bevasarlokozpont latogatoi. A melygarazs fele tele volt veteranautokkal, es a rajtuk allo porbol ugy tunt, hogy nem par napja alltak ott (bar ezt kuvaitban nehez megmondani, mert egy szelesebb ejszaka utan reggelre a haz elott hagyott auto ugy nez ki, mint amit evek ota a sivatagban hagytak). Elgurultam egy ranezesre kb. a negyvenes evekbol szarmazo auto mellett, ami a portol sargan fekudt a lapos kerekein. Nem ertek a veteranozashoz, de mar fizettem belepodijat, hogy megnezzek ennel kevesebb, ennel kevesbe impozans oreg autot. Itt meg csak le voltak rakva a tiz-szazmillios gepek. Az orzes, a parkolo kijaratanal a fulkebol parkolasi dijat szedo biztonsagi orbol allt. Mondjuk gondolom azok a veteranok nem mennek sajat labon sehova, ha meg valaki nekiall ott egy trelerrel baszakodni, az csak feltunik az ornek. En meghagynam a szamomat ott, ha mar ott tartok egy vagyont. Ami meg furcsabba tette az egeszet, hogy nem is voltak elkulonitve a tobbi parkolohelytol, ugyhogy ket hatvan eves amerikai old timer kozott egy tiz eves corolla allt. Meghult bennem a ver, amikor elkepzeltem, hogy egy telefonjat nyomkodo suttyo ranyitja a kia optima ajtajat valami nyolcvan eves bmw-re.
Nem tudom, hogy kie lehet a gyujtemeny; lehet hogy a bevasarlokozpont tulajdonosae, vagy valami ismerosee, vagy valaki ugy dontott, hogy olcsobb fizetni a parkolasi dijat mint sajat parkolot fenntartani. Nem tudom, de eleg foldontuli latvany volt.
Amikor legkozelebb arra jarok es nalam lesz az agyam, akkor csinalok fenykepeket is.

Hogy lettem autos hipszter Kuvaitban?

Kuvaitban nehez auto nelkul elni. A tomegkozlekedes iszonyatosan büdös emberekkel teletomott, rettenetesen lerobbant buszokbol all. Nincsenek jardak, tehat a hazak es az utak kozott csak parkolohelyek vannak. Az idojaras kibirhatatlan, biciklizni ongyilkossag az idojaras, az utak minosege es az autosok miatt. Taxibol eleg sok van, de altalaban mocskosak es mindig mindenkit at akarnak verni. Tehát: auto kell.

Az elmúlt években a család egy-egy nem használt autójaval kozlekedtem. Osszesen ot autonk volt: a felesegem mercedes cls-e amit tavaly lecserelt egy audi a5-re, az anyosom lexus rx350-je, a sogorom honda crv-je, egy hetuleses kia egyteru amivel a sofor fuvarozza a vak sogornomet vagy a gyerekeket, es volt egy land cruiser amit senki nem hasznalt miota megvolt az egyteru. Eloszor a land cruiser kulcsat kaptam meg, de amikor a sogorom rajott hogy mukodik elkezdte azt hasznalni a sajatja helyett, mert az nagyobb es menobb. Legalabb odaadta a sajat hondajat, hogy azzal maszkaljak. Igy kozlekedteunk 1-2 evig.
Viszont par honapja eladta a hondajat, ugyhogy auto nelkul maradtam. Ez nagyjabol egybeesett azzal, hogy lett hivatalos munkahelyem es kellett valami megbizhato modszer a munkabajarashoz. A sofor reggel-delelott a gyerkekkel, sogornommel foglalkozik, a land cruiser kulcsat nem kaptam meg(bar a sogorom nem hasznalja miota lemerult benne az akksi, es csak ott rozsdasodik a haz elott, o pedig az anyosom lexusat hasznalja ha kimozdul), az anyosom es a felesegem autoja altalaban foglalt, munkabajarashoz sajat auto kellett.

Eloszor arra vartunk, hogy a felesegem eloleptetese vegre bejojjon, mert akkor kap egy ceges autot amit tudnék hasznalni. De az eloleptetes mar evek ota csak igeret, a munkahelyemre viszont el kellett jutnom, ugyhogy eloszor autokat bereltunk egy-egy honapokra amig a ceges auto megerkezik. Viszont az autoberlesre elment a fizetesem fele. Ez nem volt tarthato.

Nezegettuk a lehetosegeket: hasznalt vagy uj autot venni esetleg lizingelni.
Eloszor a hasznalt auto tunt a legjobb megoldasnak, hiszen az ertekvesztest mar megette az elso tulaj, de az autoszerelokkel meg ott is nehezen boldogultam ahol egy nyelvet beszeltunk, itt pedig semmi eselyem ertelmes kommunikaciora. Egyiptomi, szir, indiai vagy pakisztani autoszerelokkel akik nem tudnak angolul, nem tudok mit kezdeni.
Az uj auto draga, hitelt kell felvennem es az elso ket-harom evben elvesztem az auto ertekenek nagy reszet. Nem tetszett az otlet.

A lizingek erdekes lehetosegek voltak: egy, ket  vagy harom ev, fix reszletek(kb. feleannyiba kerulne havonta mint az autoberles). A karbantartas, biztositasok beepitve az arba, adnak csereautot ha megis valami gond lenne.
Ugy dontottunk legyen eloszor egy egy eves lizongszerzodes, aztan ha kozben megjon az eloleptetes, akkor nem bukunk tul sokat, legfeljebb fel evig eggyel tobb auto all a haz elott. Elmentunk a bank bemutatotermebe, kivalasztottuk az autot, egy jol felszerelt mitsubishi eclipse cross-t, alairtunk mindent, beszereztuk a papirokat a banktol, a munkahelyemrol,a felesegem munkahelyerol, a felesegem bankjatol. Meg par latogatas es sok papir alairasa utan kifizettunk mindent elore egy evre. Masfel het mulva mehettem is az autoert a Mitsubishi szalonba.
Közben osszetortem a kolcsonzos autot, amin nem volt biztositas, ugyhogy meg az is ott logott a levegoben, hogy kb. fel evnyi fizetesemet kifizettetik velem.
Eljott a nap, elmentem a lizingelt autoert. Persze rossz helyre kuldtek, ugyhogy a taxizas utan meg setalhattam is negyed orat egy ipari negyedben az uttesten. Nagy nehezen vegigmentem a Mitsubishi szalon burokraciajan, megkaptam az autot. Ami nem az volt amit kivalasztottunk a szalonban. A szalonban egy eleg jol felszerelt modellt raktak ki, aztan egy teljesen fapados modellt akartak odaadni. Ezt nem vettem at, es elkezdtunk harcolni a bankkal, hogy bontsak fel a szerzodest es adjak vissza a penzt. Mint kesobb kiderult, itt az volt a gond, hogy tobb felszereltsegi szintu auto is ki volt allitva, de a lizingelheto modell valahol a kiallitoterem legvegen volt elrejtve egy terepjaro mogott, amit meg megtalaltunk az egy megveheto auto volt. A bank ugyintezoje meg nem volt velunk megmutatni az autot, csak az irodajabol mutatta, hogy arra van a modell, nezzuk meg, ugyanaz a felszereltseg mint a kiallitott auto. Megneztuk(a rossz modellt), es abban a hitben alairtunk, hogy azt kapom majd. Hat nem.
Ekkor mar 4-5 honapja kolcsonoztem autokat amire elment a fizetesem fele es iszonyu sok idot toltottunk az autokeresessel. Miutan ez a lizinguzlet is kutba esett, elegge elkeserdtem. Fizetem a kolcson autokat, azok javitasat, jo sok idot es energiat toltok azzal, hogy a legkevesbe fajdalmas megoldast valasszam, es ott tartok, hogy se auto, se penz, se terv, hogy mi legyen.
Ekkor talaltam meg a toyota hirdeteset.
Itt ugye nagyon olcso a benzin, az idojaras viszont hihetetlenul forro. Az elektromos, hibrid autokat egyatalan nem veszik mert dragabbak mint a benzinesek, az uzemanyagkoltsegek elhanyagolhatoak, raadasul felnek az akkumulatorok megbizhatosagatol, hogy kigyulladnak, felrobbannak a konstans 40-45 fokos idoben. Nyaranta rendszeresen latni kiegett autokat az autopalyak szelen, bar azok nem hibridek, hanem rettenetesen lepukkant husz evesnek kinezo ot eves  amerikai szornyetegek, de a felelem ertheto.
A helyi toyota forgalmazo viszont rendelt par priust tavaly, hatha.
Egyet sem tudtak eladni.
A lizingugy vege korul lattam a hirdetest, hogy a tavalyi prius modelleket atvittek az uj auto bemutatoterembol a hasznaltauto szalonba, es kb. felaron elvihetoek. Ot ev garancia, het ev garancia az akkucsomagra. Szinte full felszereltseg. Az ulesfutesen es a napfenyteton kivul minden elerheto extra benne volt annyi penzert, amiert egy felig felszerelt suzukit vehettem volna.
Megbeszeltuk a felesegemmel, a megtakaritasainkbol kifizettunk egy masfel evet raktarban toltott, 3km-t futott garancialis toyota priust.
Az orszag szerintem egyetlen priusaval furikazom mar par honapja. Eddig kb 2000 km-t vezettem, az uzemanyagkoltsegem eddig kb tizezer forint volt. Az auto az enyem, az ertekvesztest gyakorlatilag atvette a toyota hogy megszabaduljon a helyieknek eladhatatlan keszletetol.
Az osszetort kolcsonzos autot megusztam eleg olcson, es a bank is visszaadta a teljes kifizetett osszeget.
Eddig happy end.
Ami kicsit rizikos, hogy a priust lehetetlen lesz itt eladni ha arra kerul a sor, szoval erdemes lesz biztositast kotnom ra es ha nagyon nem tudok megszabadulni tole, akkor belevezetem egy arokba, a biztosito meg kifizeti az arat. Vagy elszallittatom(vagy atvezetek szaud arabian ha tudok) jordaniaba ahol viszont nagyon mennek a hibridek. Mar csak az kell, hogy szerezhessek vizumot szaud arabiaba. De ezt majd akkor.
Vagy tenyleg kigyullad nyaron, es kezdhetem elolrol az egeszet.

A komlói arab lakásvásárlások titka

Pár hónapja hír volt, hogy sok lakást vettek Komlón arabok, leginkább kuvaiti állampolgárok. Találgattak is, hogy miért? Letelepedéshez lakás? Ide menekülnek az iszlám állam elől? Bebiztosítják magukat arra az időre amikor elfogy az olaj, és még jobban elszabadul a káosz a Közel-Keleten? Fürdőket akarnak látogatni? Az index.hu megkérdezett néhány érintettet, a cikk ITT olvasható.

Egy dolgot azonnal tisztázhatunk: kuvaiti soha nem fog komlói panellakásba költözni. (ahogy a cikkben írták, magyar sem nagyon)

Mivel kuvaitban élek, megmaradt ez a hír a fejemben. Nem tudtam rájönni, hogy mi lehet az oka a lakásvásárlásoknak.

Két-hárommillió forint az itt párhavi alapfizetés, egyátalán nem nagy megtakarítás. Sokan vannak akik ennyi pénzt könnyen elkültenek akár egy hosszú hétvégén Londonban. De azok az emberek be sem tennék a lábukat Komlóra. Miért venne valaki Komlón lakást?

Pár hete kiderült.

Az ország legnagyobb bevásárlóközpontjában sétálva a feleségem bökdösni kezdett, és vigyorogva mutogatott egy standot az út közepén. Odanéztem, a szokásos zöld-fehér-piros színek, képek házakról, megvontam a vállam: mi az?

Nem ismeretlen a színösszeállítás

Jobban megnézve az inkább piros-fehér-zöld volt, és a magyar parlament is ott volt az épületek között. Odamentünk megkérdezni, hogy mit árulnak.

Befektetést! Garantált 12%-os hozam a három éves futamidőre! Saját lakás a fedezet! Európa szívében, közel mindenhez a vidék nyugalma! Csak 9000 dínár (kb. 8.240.000 forint)!

A szórólapjuk szivárvánnyal a parlament felett.

Tehát a következő történik:
A befektető ad kilencezer dínárt a cégnek, és aláírnak egy szerződést. A szerződés alapján a befektető kap egy lakást, amit a cég állítása szerint hasznosít, és ebből három évig, garantált évi 12% hozamot fizet. A három év után a tulaj megkapja a lakás használati jogát, és kedve szerint jár el a lakással. Eladhatja(elmondásuk szerint jóval drágábban, mint amennyiért megvették) vagy megtarthatja(nyaraló, kirándulások a fürdőkbe, turizmus, stb.), de a cég a harmadik év végén mindenképp kiszáll és a szerződést lezárul.
Azt sehol nem említik, hogy a lakás mennyit ér, csak lazán célozgatnak rá, hogy a kilencezer dínár a lakás megvásárlására kell.

Innen egészen egyszerű kiszámolni, hogy honnan jön a garantált(!) 12%(!)  egy komlói lakásból.

A cikk szerint a komlói panellakások 2-3 millió forintért mentek el. Számoljunk hárommillióval(kb. 3270 dinar). Erre jön rá még 4% vagyonszerzési illeték, az ügyvédi díj, okmánybélyegek és egyéb bürökratikus költségek. Mondjuk 300000 forint(kb. 330 dínár).
A befektetés (9000 dínár) évi 12% hozama 1080 dínár. Három évre: 3*1080=3240.

Eddig az egyenleg:

+9000
-3270
-330
-3240
--------
=2160

A három év végén a befektető megkapja a lakás tulajdoni lapját, és azt csinál vele amit akar. Megkapta az évi 12% kamatot, a lakást, a szerződés teljesült.
A cég az aláírás pillanatában csinált 2160 dínárt, legálisan. A befektető valójában vett egy hárommilliós lakást Komlón és adott kb. ketmilliot a közvetítőnek. Ehhez képest a budapesti 3-4%-os ingatlanközvetítői jutalék nem is olyan magas.

Az indexes cikkben említett egy lakás amit felújítottak, berendeztek, lehet akár egy mintalakás is amiről a komolyabb érdeklődőknek képeket mutogatnak.

Na szerintem ezért vettek tizenvalahány lakást Komlón arabok. Mert nem néztek utána, hogy milyen befektetést vesznek.

(Az eredetileg megosztott bejegyzesben kihagytam a szamitasbol a lakas arat, ezt javitottam)

Parfümök, illatok

Illatokat leírni? Nem nem. Illatokkal, parfümökkel kapcsolatos szokások? Igen igen.

Teveverseny!

Ültünk a nappaliban és közben a tévében valami sportcsatornán ment egy helyi focimeccs (Qadsia-Nasr, 6:0, ha valakit érdekelne a kuvaiti bajnokság).

A meccs után teveversenyt kezdtek el adni és meglepve láttuk, hogy zsoké nélkül vágatnak az állatok. Gondoltam, mivel csak egy hosszú pályán kell végigmenni, megspórolták a zsokét, és megtanították a tevéket, hogy csak fussanak egyenesen, ahogy csak tudnak.
Nem hagyott nyugodni a gondolat, és utánanéztem, hogy mióta nincsenek zsokék.

Arab férfiviselet

Óó-ó!
Az arab férfiruhák! Az a hogyishívják! Az a köpeny, meg a fejkendő! Mi az? Talár? Meg a kockás terítő a fején!
Tegyük kicsit rendbe ezeket.

Az arab nyelvről #2

Játék!

Játék!

Játék!

Kuvaitban ki kell írni a cég nevét arab írással is. A fonetikus írásmód és hogy nem ugyanazok a hangok vannak az abc-ben, európai szemnek meghökkentő cégéreket eredményez.
Viszont segít olvasni tanulni, mert tudod, hogy kb. milyen betűnek kéne következnie.

Itt van két arab abc puska, a kiejtéshez, és itt egy másik a különböző formákhoz.
A játék: próbáld meg kibetűzni a márkaneveket!

(A képáírásoknál csaltam egy kicsit, mert nem írtam ki a mássahangzók teljes kiejtését, néha kell ejteni, néha nem. Nem értem még a szabályokat, hogy mikor és mikor nem kell. Magamnak ezért általában csak elmormogom a mássalhangzókat, és megpróbálom kitalálni, hogy mi lehet az angol szó amit le akartak írni. )

Mókára fel! Az arab kurzív, tehát folyó írás. Ne felejtsük, hogy jobbról balra írjuk, és minden betűnek négyféle írásmódja van: külön írt, szó elején, szó közben, szó végén.
Könnyítés, hogy nincsenek nagybetűk.

Az arab nyelvről #1

Jobbról balra. kb.: A-L-a-R-B-Y-H

Az arab identitás egyik legfontosabb tényezője az arab nyelv, illetve az arab írás.
Az arab nyelv, ahogy az arab világ is; hatalmas és sokféle. Nagyon más nyelvet beszél egy marokkói egy ománi, egy kuvaiti egy líbiai vagy egy libanoni. 

Arab? Muzulmán? Muszlim? Iszlám? Terrorista?

Sokszor rosszul használják ezeket a szavakat.

Kuvait?!

Ki mit tud Kuvaitról? Hol van? Egyátalán ez egy ország vagy város? Terroristák? Olaj? Öbölháború?

Engem két évvel ezelőttig még egyátalán nem érdekelt, és nem is nagyon tudtam róla semit. Hogy most ez egy ország Afrikában, Líbia mellett, vagy valami város Szaúd Arábiában? Pff. Mit érdekelt? 

Aztán két éve találkoztam egy kuvaitival. Utána gyorsan utánanéztem az országnak, hogy ne tűnjek annyira műveletlennek, ha újra találkozunk.