Jól megjártam Bahreinnel

A kuvaiti állami ünnep miatt kedd-szerda-csütörtök szabadnap volt, igy szabadság nélkül öt nap szabadidőm volt. A feleségem Angliába ment egy konferenciára és nem volt semmi más dolgom, a szaúdi turista vízum szeptember óta online elérhető, és a GCC államok közül egyedül Szaúd-Arábiában nem jártam még, úgyhogy azt találtam ki, hogy autóval elmegyek Bahreinbe meglátogatni az ott élő barátaimat.

Még nem jártam Szaúd-Arábiában, és elég kevés infót találtam az ottani vezetésről, határátkelésekről, úgyhogy megpróbáltam mindenfele papírt beszerezni, hogy biztosítsam magam.

Van ugye a szaúdi vízum, amit online pár perc alatt be lehet szerezni.

A bahreini vízumban nagyon reménykedtem, mert reptéren már legalább tízszer vettem vízumot érkezéskor, de a közúti határátkelőtől kicsit tartottam.

Vettem biztosítást az autómra Bahreinbe, szaúdit nem találtam, azt a határon terveztem megvenni.

Megszereztem az autóm nemzetközi papírjait az autóklubtól.

Szereztem munkáltatói igazolást.

És izgultam.

25-én reggel fél hétkor elindultam. A Kuvait-Szaúd-Arábia határátkelőnél álltam meg először, de ott egyből 2-3 órára. Totális káosz, mindenféle rendszer nélkül tolakodnak az autók, a nőknek külön épületben kell az útlevélellenőrzésen átmenniük, attól függetlenül, hogy takarják-e az arcukat. Ezért állandóan szemben is álltak autók a dugóban, aztán megpróbáltak a sor elejere visszamenni, borzalmas fejetlenség. Amikor sorra kerültem, a határőrnek fogalma sem volt, hogy mit csináljon velem. Angolul nem beszélt, úgyhogy csak rámutatott egy épületre, hogy „officer”, és odaküldött. Ott egy ablakon beadtam a papírokat, és visszaküldtek. Mire visszaértem, ott már vagy öt mérges arab és indiai üvöltözött a határőrnek, akinek fogalma sem volt, hogy mit csináljon velük, engem meg konkrétan figyelmen kívül hagyott, akármit integettem, beszéltem neki. Ez ment olyan fel órát. Egy másik határőrt megkértem, hogy segítsen, ő sem beszélt angolul, ő megint visszaküldött a másik épülethez, ott megint visszaküldtek az első határőrhöz. Eddigre elértem a feleségemet telefonon és megkértem, hogy próbáljon meg segíteni, hátha arabul menni fog. Csoda! Az ürge mosolygott, beültünk az autómba, forgalommal szemben visszamentünk egy, a határátkelő előtti magányos épületbe, ahol soron kívül ujjlenyomatokat vettek és lefényképeztek. A határőrrel utána megint autóba ültünk, vissza az officerhez, megkerülve a dudáló hőbörgő tömeget, az officer adott egy papírt, azzal továbbmehettem. Utána meg vám, vám papír, vámvizsgálat, vámpapír lepecsételése és szaúdi biztosítás beszerzése után beértem Szaúd-Arábiába! Életemben először, egyedül. Juhú!

Az út Bahreinig Szaúd-Arábián keresztül, egy darab autópálya, ami a határtól határig kb. 400km. Ez fél óra után elég unalmassá vált, bár volt pár útszéli teve, fejre állt, elhagyott kiégett autóroncs meg lavórméretű kátyú ami egy kis izgalmat hozott az utazásba.

A szaúdi sofőrökről hallottam már rémhíreket, láttam is néhányat Kuvaitban és Bahreinben. Viszont otthon, az autópályán meglepően kulturált volt a közlekedés. Persze volt egy-ket durva gyorshajtás, meg autók között cikázó őrült, de meglepően kevés az elképzeléseimhez képest.

A négyszáz kilométert egy pisiszünettel levezettem, a nyílegyenes autópálya nem kivant hatalmas koncentrációt. Belőttem a tempomatot 119km/órára, és nézegettem a tevéket, kerülgettem az úthibákat meg a teherautókat és kitértem a gyorshajtók elől.

Szaúd-Arábiát és Bahreint egy kb. 25km hosszú híd, illetve hídrendszer, a King Fahd Causeway köti össze. Nagyjából félúton egy mesterségesen megnövesztett, találóan Middle Island-nek hívott szigeten van az összes határátkelő. A szaúdi kiléptetés nagyon gyors és egyszerű volt, sőt, meglepetésemre az összes határőr nő volt, és mind szépen beszélt angolul, és mind kedves volt. A bahreini belepés is egész simán ment, bar a határőr azért nézegette vagy tíz percig az útlevelemet. A végén azért adott vízumot, viszont nem tudott visszaadni, úgyhogy a határátkelőnél otthagytam az autót, beszaladtam az irodába pénzt felváltani. Ezen kívül teljesen egyszerű és egyértelmű volt a bejutás.  Bár utólag azért eszembe jutott, hogy az ürge simán le akart húzni öt dinárra.

Aznap kezdett el beindulni a koronavírusos fertőzések bejelentése a környéken, úgyhogy már érkezéskor elkezdtem kicsit tartani attól, hogy mi minden történik négy nap alatt amig ott leszek. Vissza tudok-e jutni Kuvaitba, és ha igen, akkor hogyan. De azért próbáltam kerülni a stresszt, látszott, hogy az országok is kapkodnak, óráról órára futnak be a hírek, úgyhogy gondoltam majd akkor izgulok amikor már közel a visszaút.

Bahrein tök jó volt, ettünk, ittunk, ismerősöket látogattunk, egy barátom örökbefogadott egy kiskutyát,  szóval nem unatkoztam.

A Bahreinben elő barátaim akiknél megszálltam, hónapokkal korábban foglaltak jegyeket és programokat egy két hetes thaiföldi útra, amire egy nappal a távozásom után indultak volna, úgyhogy nem csak én izgultam a hétvégi utazás miatt.

Ahogy közeledett a szombati utam, azért egyre jobban követtem a híreket, és egyre jobban izgultam, hogy vajon vissza tudok-e majd jutni Kuvaitba.

Egyre aggasztóbb hírek jöttek arról, hogy Szaúd-Arábia felfüggesztette a turista vízumokat, hogy lezárták a hidat, hogy Kuvait nem enged be senkit, csak a saját állampolgárait. Persze terjedtek a pletykák is, úgyhogy oda kellett figyelni, hogy mit vesz komolyan az ember.

Pénteken felhívtam a szaúdi turizmusért felelős minisztériumot, ahol egy ügyintéző megnyugtatott, hogy a magyar útlevelemmel és turista vízumommal nem lesz gond a belepés. Azért a biztonság kedvéért néztem repülő jegyeket is, egyeztettem a barátaimmal, hogy maradhat az autóm és akar én is pár napot ha valami mégsem jönne össze, és kiterveltem, hogy honnan szerzek autót a munkábajáráshoz ha mégsem engednének be Szaúd-Arábiába. Vagy ha nem engednek vissza Kuvaitba. Vagy mi lesz, ha karanténba küldenek mikor visszaérek. Elég gyorsan változtak a szabályok, úgyhogy inkább felkészültem mindenféle lehetőségre.

Szombat reggel elindultam Bahreinből. A hídpénz megfizetésekor a kezembe nyomtak egy papírt amin nyilatkoznom kellett, hogy jártam-e a felsorolt országokban az elmúlt 14 napban. Ezt a papírt aztán a szaúdi határnál megnézte egy határőr, és ennyi volt az egész. Indulás után egy órával már bőven Szaúd-Arábiában vezettem. Ez volt az eddigi leggyorsabb határátkelésem.

A szaúdi utat megint csak egy pisiszunettel végigvezettem, bár most sokkal gyorsabbnak tűnt az út. Kevesebben voltak az úton és pár óra után már a kuvaiti határnál álltam a dugóban. A szaúdi kilepés simán ment, a kuvaiti belepésnél a határőr letolt, hogy miért nem viselek maszkot, de mondjuk egyedül egy autóban nem tudom minek hordanék maszkot.

Semmi más nyoma nem volt a koronavírusnak, és egy-két óra sorbanállás és dudálás meg tolakodás után mar bent is voltam Kuvaitban, egy órával később pedig már haza is értem.

Par dolog nyilvánvalóvá vált az út után:

A GCC államok közül Kuvaitban a legrosszabbak az utak.

A GCC államok közül messze Kuvaitban a legrosszabb a közlekedési morál. Iszonyú veszélyesen, minden szabályt figyelmen kívül hagyva cikáznak az autók között, indexelni csak véletlenül szoktak, és akkor is gyakran úgy felejtik, állandóan gyorshajtanak. Borzalmas. Életveszélyes és rettenetesen frusztráló volt visszaérni. Rosszabb, mint hétvégén Bahreinben amikor tömve vannak az utak részeg szaúdi sofőrökkel.

A határátkelők közül a kuvaiti a legkaotikusabb. A Kuvaitból Szaúd-Arábiába beleptetésnél is volt fennakadás, de ott arab telefonos segítséggel azonnal megoldottak mindent.

Amennyit láttam Szaúd-Arábiából, nem tűnt rosszabbnak Kuvaitnál, sőt, az utak jobbak voltak.

A visszatérésem utáni napon már GCC állampolgárokat sem engedtek Mekkába, a szaúdi belepés is egyre nehezebb, úgyhogy még pont időben értem vissza.

Ajtótól ajtóig 488.1km volt egy irányba az út, odafelé 5.8l visszafelé 4.8l volt a fogyasztásom. Az odaút kilenc, a visszaút szinte percre pontosan hat óra volt. A három óra, és egy liter különbséget a Kuvait-Szaudi határon hoztam össze.

A költségeimet összeszámolva olyan száztíz dinár körül lehetett az út, ebből majdnem negyven volt az autóm nemzetközi papírja amire egyáltalán semmi szükségem nem volt. A szaúdi vízum szintén kb. negyven dinár volt és az egy évig érvényes (ha a koronavírus miatt még utazhatunk az elkövetkező egy évben, akkor legközelebb már erre sem kell költenem). A többi benzin, hídpénz, kaja az útra, biztosítások. Egy retúr repülőjegy, nem csúcsidőben negyven dinár körül kezdődik, a nemzeti ünnep körül száz dinár volt.

Ha a határátkelés gyorsabb és kényelmesebb lett volna, akkor mindkét irányban gyorsabb lett volna az út mint repülővel, reptérrel, taxikkal, csomagokkal vegigbumlizni. Igy csak a visszaút volt sokkal kényelmesebb és közel ugyanannyi idő.

Ha nem egyedül mentem volna, akkor már az első út is olcsóbb lett volna, mint repülővel menni.

Most a koronavírus-járvány idején még nem igazán tervezek semmilyen utazást, de amint a újra járható lesz az út, megpróbálom a feleségemet rávenni, hogy menjünk és kalandozzunk együtt.

A hosszú autópályázás viszon olyan unalmas volt, hogy elkezdtem beszélni a telefonomba. Ebből vágtam össze ezt a videót.

Elmúltnégyév!

mióta leszálltam a repülőgépről Londonban, (na jó, három év és majdnem kilenc hónap)

Hogy mi történt azóta?

• Egyszer munkát kerestem és találtam Londonban
• Négyszer kerestem és találtam új szállást 
• Vettem két biciklit
• Három ágyat építettem
• Három barátomnak segítettem letelepedni Londonban
• Ötször-hatszor voltam Magyarországon
• Kétszer Olaszországban
• Kétszer Spanyolországban
• Egyszer Németországban
• Egyszer Hollandiában
• Kétszer Törökországban
• Egyszer Máltán
• Kétszer Dubaiban
• Kétszer Kuvaitban
• Egyszer házasodtam
• Egyszer egy hétig biciklis futár voltam Budapesten
• Megismertem rengeteg új embert
• Szereztem néhány új barátot
• Elfelejtettem néhány embert
• Megittam kb. ötszáz liter sört
• Tekertem kb. 4000km-t
• Tanultam online: filozófiát, vállalkozási ismereteket, programozást, statisztikát 
• Tanultam offline: fúrni, fűrészelni, reszelni, építeni
• Megtanultam másokat még jobban elfogadni

és még rengeteg dolgot.

Hogy miért írok újra?
Majd meglátjátok.

tajvan vege kuala lumpur eleje

ez egy kicsit nyavajgos lesz,de semmi panik jol erzem magam es elvezem.
(igen anya olvastam a leveled, ime a titkos uzenet a blogon. pssszt!)
most kepek sincsenek mert kindlerol irok. majd kesobb.
szoval tajvanon az utolso napokban inkabb semmit sem csinaltam, es ez jol esett. a legutolso napon a hostelbol kicsekkolas ideje delelott tiz ora lett volna. fel is keltem bar negyig dumaltunk a francia sraccal. aztan kideritettem hogy gond nelkul maradhatok estig. a hostel nagyon jo volt. minden alkalmazott nagyon kozvetlen es jo fej volt, enyleg csak pozitiv emlekek maradnak. JV`s hostel egyebkent. a gepem este haromnegyed tizenkettokor indult taipeibol. el is indultam hetkor a biztonsag kedvert meg hogy a fenykepezogep utan visszaigenyeljem az afat a repteren. kisetaltam a repteri busz megallojaba es nem talaltam. vartam, hatha de semmi. masik oldal semmi. irtam a hostel tulajanak hogy jo helyen vagyok e. kerdezzem meg. ez eleg sok rossz tapasztalattal ruhazott fel a tajvaniak angoltudasarol de nem vitt kozelebb a buszmegallohoz. vartam meg. aztan megprobaltam az ottlevo szalloda recepciojat. mondtak hogy a masik oldalon. a szalloda masik oldalan. fel orat vartam a rossz uton. atmentem, megtalaltam a megallot meg egy agressziven uzletelni vagyo sofort aki el akart vinni a repterre negyszaz dollarert. aztan haromszazert. mondtam hogy kosz nem. aztan fel ora varakozas utan jott a busz es megallt. a megallotol husz meterre a szalloda elott. persze semmi szam nem volt az elejen hogy felismerje az ember. akkor lattam hogy az enyem lenne amikor elhuzott mellettem. akkor beultem a kocsiba es kivitettem magam azzal. ketszer annyi volt mint a busz viszont egy szep uj e osztalyos merciben doglottem vegig az uton. a repteren termeszetesen csak egy csekin pultnal volt sor az enyemnel. sorra kerultem kilenc korul. akkor mondta a csaj, hogy minden oke kiveve hogy kellene malajziabol kifele meno jegy is hogy belephessek. erre nem szamitottam. el is kuldott hogy vegyek valahol egy jegyet. este kilenckor. remek. az ugyintezo-mindenes neni a kerdesre mondta hogy air asia ugyfelszolgalat mar nincs de neten tudok foglalni. persze wifi nem volt es szerintem a kindle vagy a telefon sem alkalmas ra. de volt par terminal nettel a sarkon tul. meg is neztem. erintokepernyos nyilvanos gepek. mas lehetoseg  nem nagyon volt igy nekialltam ott. jakarta nagyvaros biztos  lesz olcso jegy. sok idom nem volt keresgelni mar nagyon ideges voltam a sok szopas miatt,emeltem hogy meg tudom egyaltalan venni. sikerult. de egy erintokijelzon begepelni a nevet cimet bankkartyaszamot egyebeket annyira idegesito volt, hogy azt nem nagyon tudom megfogalmazni. mocskosnak ereztem magam utana. nenihez vissza, megvarni amig az elozo problemas vevovel vegeznek, bemutatni a foglalasi szamot. mehetek hurra. a taipei repteren nem szorakoznak buszokkal hogy  kivigyenek a gephez. akkora a dutyfree hogy eleri a kulon kapukat. husz percet ballagtam a kapumhoz. akkor irtak ki hogy a gep kesobb indul negyven perccel. akkor mar elegge kivolt a tokom a nappan. megvacsoraztam jo dragan majdnem negy euroert. :)
persze egy ilyen hosszu nap utan az ember azt hiszi hogy majd a gepen legalabb tud aludni. eddig meg nem sikerult gepen de majd most! nem. mint a filmekben. uvolto csecsemok degedt parasztok. tomott gep. fapad. nincs hely semmire. persze aludni egy percet sem tudtam. vegig razott a gep raadasul pont szarnyon ultem. a gyerek vegig visitott. nem volt jo,na. leszallas utan visszasirtam tajvant. sokkal durvabb paratartalom es sokkal melegebb is volt. elmentem vecere. na akkor ertettem meg hogy ez mar igazi delkelet azsia. rettenet.
fogtam egy buszt ami nyolc ringgitert bevisz a palyaudvarra. azon sem tudtam aludni. bementem a monoraillel a belvarosba bambultam a felhokarcolokat meg a petronas tornyokat. a vendeglatom megirta hogy este nyolc korul vegez. addig maszkaltam. nagy hatizsakkal mert csomagmegorzo csak a palyaudvaron volt. aztan inkabb megis visszavittem mert mar nagyon elegem volt. este a srac eljott ertem kocsival. ekkor mar harmincnegy oraja nem aludtam egy kialvatlan ejszaka utan. olyan szagom volt mint egy hajlektalan peneszes zoknijanak. orultem hogy zuhanyozhatok es agyba kerulhetek. persze elmentunk vacsorazni meg inni egyet a barataival. ott mar ossze vissza beszeltem. ejfel korul kerultem agyba es hetkor keltem.
es most egy nappal kesobb es az indonez vizum igenylese(szopas!) utan ugy dontottem hogy egy napot pihenessel toltok. ki sem mozdulok a hostelben a fulkembol. naponta negyszer fogok zuhanyozni. es veszek egy sort este meg ha elkepesztoen draga is. kedd este pedig repulok jakartaba a vilag egyik legrosszabb hiru nagyvarosaba. huszmillio ember egy varosban eleg sulyos lesz. persze csak ha megkapom a vizumot. kedd delutan mehetek erte. szep rohanas lesz az is.

kindle

ha ez sikerul, es kikerul, akkor mukodik a rendszer. az uj amazon
kindlerol irom ezt, egy londoni hevrol. ingyen net a vilagon kb
mindenhol.

ugyanitt laptop elado.

Hátizsák 2.

A pakolást megkönnyítette, ill. megváltoztatta ez a fantasztikus, hátizsákos utazásról szóló oldal. Engem meggyőzött, hogy kevesebb dolgot pakoljak el. Mondjuk azon, hogy két póló elég lehet négy hónapra, először kicsit megilletődtem, de a leírás meggyőzött. Majd mosok gyakrabban. Vagy ha annyira kell, veszek néhányat, olcsóbban mint Európában bárhol. Azzal tisztában vagyok, hogy egy filléres póló is drágább, mint a már meglévőket magammal vinni, de olcsóbb, mint kifizetni a büntetést valami repülőtéren, a teljesen véletlenszerűen megállapított súlyhatárt épp átlépő csomag miatt. És addig is, könnyebb cipelni.

"Lay everything out that you really want to take, halve it and take twice as much money.
Unfortunately the best time to pack for a trip is straight after the lessons learnt on a previous one."Unfortunately the best time to pack for a trip is straight after the lessons learnt on a previous one."

kb. Pakold ki a nélkülözhetetlennek tartott dolgaidat, hagyd otthon a felét, és vigyél kétszer annyi pénzt.
Sajnos az emberek akkor pakolnak a legjobban, amikor épp hazaértek egy fölösleges dolgokkal megtömött hátizsákkal végigszopott út után.

A tanácsokon felbuzdulva, jól meg is ritkítottam a pakolnivalókat. Egy 60-70 literes hátizsáknál egy pulóver és négy póló is sokat számít.
Még mindig nem jutottam végleges döntésre a laptopommal kapcsolatban. Nagy, nehéz, és nem arra tervezték, hogy utazgasson vele a ember. Eladni már nem tudom indulás előtt, magammal vinni pedig egyre kevésbé tűnik jó ötletnek. Lehet, hogy lerakom valakinél, és laptop nélkül utazom. Majd ritkábban levelezek, írok blogot.

Hátizsák

Tegnap kipróbáltam, hogy mennyire férek el a hátizsákomban. Nagy tétje nem volt, mert ide is azzal jöttem, és kevesebb/kissebb dolgokkal akarok utazni majd.

A jó hír: belefér az összes dolgom.

A rossz hír: púposra pakolva, mint a fenti képen.

A jó hír: csak beledobáltam a dolgaimat, ha hajtogatok, simán elférek majd.

A rossz hír: hálózsák és polifoam/derékalj és esetleg sátor még így sem fog elférni. (ha mégis akarnék/kellene)

A mindennapos hajtogatás pedig egyáltalán nem rossz hír. Aki ismer, tudja, hogy állandóan próbálok a felesleges tárgyaktól megszabadulni, és csak a szükségeseket megtartani. Ezért nem is zavar, hogy egy hátizsáknyi cuccal fogok élni, inkább még jobban várom az indulást.

Négy hónap Hollandiában.

Az oltások fájtak pár napig. Aznap fostam is tőle, pár napig pedig fájt a kezem, amikor mozgattam. Már elmúlt. Jobb mint tífuszt kapni, gondolom.
Kevesebb mint egy hónap múlva már úton leszek. Először London és Robi. London városként most nem is érdekel annyira, mert csak egy megálló a sokkal izgalmasabb dolgok felé. Korábban lett volna izgulás, pakolás, mi lesz, érdekességek, húholalszom, izgalom izgalom hátán. Persze tök jó lesz, tudom. De most inkább csak azon gondolkozom, hogy hol tudom a tervezett cuccokat a leggyorsabban, a legolcsóbban megszerezni. Megyek a Decathlonba 'szkész.
Szelektálni akartam a dolgaimat, hogy mit viszek magammal, és mit nem. Aztán egy farmert, meg pár papírt raktam ki, hogy marad/kuka. Egész ügyesen pakoltam.
Rendeltem névreszóló dögcédulát. Ha iratok nélkül húznak ki valahol valami vízből, vagy csak simán nem tudok magamról, akkor is legyenek rólam infók. És nagyon vagány is! Folyamatosan a nyakamban lesz, talán csak alváshoz fogom levenni. El is kezdtem szoktatni magam hozzá, egyelőre elég furcsa, mert kitépkedi a mellszőreimet és a pihéket a tarkómról, így a legváratlanabb pillanatokban kezdek el grimaszolni, és a pólómmal matatni. Vagy elfogynak a szőreim nyakláncformán, vagy megszokom.

A kényelmes túléléshez szükséges dolgokat nézegetve, a hálózsák+derékalj+sátor kombináción gondolkoztam még, de nem  hiszem hogy túl nagy szükségem lenne rá. Inkább a LP-re hallgatva veszek majd helyben egy sarongot(google translate: maláji szoknya. kösz.) És azon fekszem majd a túl mocskos helyeken.

Kaptam sárga csekket Hollandiában! Az holland egészségbiztosító valamiért nem tudta a számlámról a díjamat levonni, ezért küldtek egy csekket. Mehetek postára.

Ó igen, és a világkörüli Kevert-Körte párbajban újabb csapást mértem Robira, bár igaz, hogy ezt a menetet egy madeirai körtével kezdte pár napja, de mostantól keményebb leszek. Mégis csak szigeteken leszek. Azoknak pedig van végtelenül hosszú partjuk.

egészség

Malária, dengue láz. Ezekről tudtam, hogy lesznek amerre megyek. Van még egy halom halálosabbnál gyógyíthatatlanabb betegség is, amik ellen legjobb esetben valamennyire védekezni lehet.

Elolvastam a LP erről szóló fejezetét, a kk-s egészség bejegyzéseket, aztán bejelentkeztem orvoshoz, hogy megbeszéljem vele, mire készülök.

A rendelőben elmondtam neki, hogy merre készülök, mennyi időre, és hogy nem csak nagyvárosokban fogok lakni. Azt mondta: hümm, majd 10 perc kattogtatás, és pár egyszerű kérdés után adott egy papírt amin az oltások, és a maláriagyógyszer neve volt(Lariam). Elmondta, melyik miért, mi ellen, és megkérdzete, hogy megrendelje-e ezeket, vagy szeretném máshol megvenni/beadatni őket. Megrendelte, és megegyeztünk, hogy négy nap múlva mehetek. Mentem, megkaptam a három oltásomat(DTP, Hepatitis A, Typherix). Aztán megkértem a dokit, hogy fussa át velemi a LP által ajánlott gyógyszerek listáját. Átnéztük, bólogatott, megbeszéltünk egy-két elemet, majd a végén mondta, hogy a három-négy tételt amit receptre adnak, azokat már be is gépelte, és az asszisztensénél kint átvehetem őket a maláriagyógyszerrel együtt.

Kint az asszisztens odaadta a számlát a három oltásról és a maláriagyógyszerről. Kártyával nem lehet fizetni, viszont ott a rendelő mögött egy ATM(kis sziget, ugye). Kérdeztem, hogy amit a doki írt nekem gyógyszereket, azokat is megvehetem-e, erre mondta, hogy mire visszaérek az automatától, addigra előkészíti őket. De akkor azért megint menjek vissza pénzért? És nem, azok ingyen vannak, mert a doki felírta őket. Furcsa, de nem vitatkozom. Van már gyógyszerem fosásra, allergiás reakciókra és egy erős antibiotikum ha mondjuk nem múlik a fosás.

Lesz még felkészülés bőven, szúnyogháló, DEET-szúnyogriasztó, fájdalomcsillapító, mindenféle apróságok mint lázmérő, sebtapasz, egyebek. Majd ha teljes lesz a lista, összeírom.

Gumipók, duct tape, WD-40

Összedrótoztam a blogot, a tumblr-emet, és a facebook-ot. Ezt pedig egy emailből posztolom. (próbálom) 

Ha ez megjelenik mindenhol, akkor jól csináltam. 

Készítek majd egy vészhelyzeti kártyát, amin az adataim, a biztosítóm elérhetősége, stb. vannak rajta sok nyelven. Azon szerepelni fog az emailcím is amivel egyenesen postolni lehet a blogra, azzal megjegyzéssel, hogy írják meg erre a címre, hogy mi-hol történt velem. Így még a baleseteimről is értesülhet mindenki. Bár remélem a blogot csak én fogom írni. :) És remélem működik ez az összedrótozás is.

Biztosítás

Kötöttem biztosítást az útra. A http://www.worldwideinsure.com/ oldalon. Meglepő, hogy szinte a főoldalról elérhető opció volt, hogy kb.: EU-s állampolgár vagyok az EU-ban, de nem otthon vagyok, és világgá megyek.
A számítógép által generált kötvényösszefoglaló:

You have purchased 4 months Worldwide  under a Super Long Stay Abroad Policy starting in Netherlands commencing 1st November 2011 and ending 29th February 2012 returning to your home in the UK/EU (that you originally left 3rd June 2011) .

Látszik, hogy nem ember fogalmazta, de egyértelműen leírja, amiről szól.

Megkötöttem. A legjobban reklámozott Worldnomads által ajánlott ár kb. harmadáért. Hurrá!
Téli sportokra nem kötöttem kiegészítést. Távol kell maradnom a sílécektől. Nem is lesz gond, ugye azért is indulok el, hogy elkerüljem a telet.