Jakartából február másodikán hajnal fél egykor indult a gépem. A hostelből egy aranyos, fiatal belga párral indultunk, az út feléig, Doháig együtt utaztunk. Nem volt rossz ötlet a Qatar Airwaysnél jegyet foglalni. Kaptam összehajtható fogkefét, alvós szemtakarót, repülős zoknit, meg egy csomó apróságot és egész jól főztek. Február másodikán délben megérkeztem Londonba, ahol pulóvert kellett felvennem. Ezzel hivatalosan is véget ért az utazás trópusi része.
Kb. tíz perccel azután, hogy kiértem a Heathrow-ról, felszálltam egy buszra és ahogy leültem betört a zsebemben a kindle kijelzője. Kibírta Tajvant, Malajziát, Indonéziát. Esőt, homokot, hőséget, napot, repülőutakat, vonatokat, buszokat, robogókat, majd tíz perccel azután hogy megérkezem Londonba, széttöröm. Pár nappal később megpróbáltam elérni az Amazont, hogy kiderítsem mennyibe kerülne megjavítani. Figyelem, egy hihetetlen történet következik: az Amazon oldalán megadtam egy telefonszámot, amin visszahívnak, és tényleg visszahívtak. Elmondtam, hogy baj van a kindle-ömmel. Az ügyintéző megkérdezte, hogy érte-e víz a gépet, illetve, hogy vigyáztam-e rá. Ezután megkérdezte a címemet, és közölte, hogy egy-két napon belül megérkezik az új kindle, feltöltve rá az addig vásárolt könyveimmel. A hibás egységet csomagoljam be a dobozába, és a futárszolgálatnak adjam meg interneten, hogy mikor, hol vehetik fel. Másnap délelőtt megérkezett az új készülék, pár nap múlva jött a futár a hibásért. Egy fillérbe nem került a csere. Hihetetlen de így történt.
Két hete vagyok Londonban. Múzeumok, néhány buli, munkakeresés. Jól érzem magam itt. Meglátjuk mikor megyek tovább.