Banda, Kei, Jakarta

A bandai Mutiara hotelrol jokat hallottam, es fel is hivtam elore, hogy fizethetek-e utalassal, mert ugy terveztem, hogy kb. egy honapot Bandan toltok, ket nap alatt pedig nem tudtam volna annyi penzt levenni Ambonban. A tulaj, Abba teljesen jo fej volt, belement a dologba, sot mondta, hogy o is azzal a hajoval jon amivel en, akar talalkozhatunk is. Ebbol nem lett semmi, mert a hajo annyira tomott volt, hogy se kedvem se erom nem volt felkutatni. Ambonbol Bandara a hajout het-nyolc ora, amit az ember allva is kibir. Ha a hajo nem este tizenegykor indul. Es nem az elso hajo arrafele karacsony ota. Annyira tele volt, hogy allohelyet is nehez volt talalni. Odalapultam a korlathoz az egyik fedelzeten es ketpercenkent vegigsoport egy hordar valami facsemetevel vagy dobozokkal. Indulas utan legalabb ez megszunt. De ulo vagy fekvohely nem lett. Hajnali negy korul talaltam ket ures lepcsot ket fedelzet kozott, ott letelepedtem, es megprobaltam aludni valamennyit. Talan fel orat sikerult osszesen. Igy agyhalott allapotban erkeztem Bandaneira-ra a Banda szigetek kozpontjara. Eljutottam a hotelbe, kaptam egy kis reggelit, csodalkoztam a hazi papagajon, aki rendkivul kivancsi, es allandoan ehes. Aztan es aludtam estig.
Bandara az emberek azert mennek, hogy snorkelezzenek. Ez a legzopipas uszkalas a tengeren. Erre nincs szep magyar szo, ezert el is neveztem csicskabuvarkodasnak. Ez sem szep, de legalabb nekem tetszik. A csicskabuvarkodas minden forras szerint Bandan a legjobb a vilagon. Mivel eddig egy horvatorszagi betonstrandon kivul nem probaltam, nem volt mihez mernem.

 De valoban elkepeszto ami a viz alatt van ott. Elkepesztoen sok es sokfele hal, es meg ennel is tobbfele korall. Nagyon szines, nagyon mozog, es nagyon tiszta a viz. Csicskabuvarkodni berelt hajoval megy az ember. A tengeren utazni magyar embernek izgalmas elmeny. Ha pedig egy kicsi, latszolag halalan levo csonakkal utazik a ketmeteres hullamok kozott, az mar komolyan felelmetes.

Az Ambonban vett buvarszemuvegem nem passzol teljesen a fejemre, ezert folyamatosan csordogalt a sos viz a szemembe, es par percenkent amikor mar megtelt felbukkantam kionteni belole. Frusztralo volt. De amig lattam, annyira szines volt, hogy nem zavart annyira. Aztan amikor eljottem Bandarol, veletlenul ottfelejtettem a szemuveget es a pipat. Szerencsere Abba megvette, es vlaahogy eljuttatja a penzt nekem. Minden jol alakult.

A bandai let legjobb resze a vacsora a Mutiara hotelben. Abba felesege Dilla olyan jol foz, hogy minden mas hotelbol atjarnak vacsorazni a vendegek. Minden este hatalmas halakat sutott tobbszor ettunk barrakudat is. Tenyleg mindennel jobb dolgokat allitott ossze estere, leves, hal, legalabb hatfele koret es desszert minden este. A kedvenc koretem a citromfuves, kokuszos rizs volt. Dilla foztje utan barmi visszalepes. Raadasul volt egy nap amikor tyukhusleves volt cernametelttel, "Banda style". A Banda style annyit jelent, hogy van benne sok szerecsendio es szegfuszeg. Neha tul sok is. A magyar konyha sem kezdodik valtozatosabban. Pirits hagymat zsiron, nyomd agyon paprikaval.
Elso este Abba a vacsora utan lejatszotta a Spice trail: Nutmeg and Cloves c. remek dokumentumfilmet. Erdemes megnezni, es erdemes elolvasni a Banda szigetek tortenetet. Meglepo, de a vilagtortenelmet sokszor befolyasolta ez a par kis sziget. Mara nyugodt, csendes, szep falvak szep szigeteken.

Csendelet szerecsendioval, korallal, penztarcaval es utlevellel.

Szerencsere a hotelben rajtam kivul is voltak vendegek, raadasul jo fejek. Volt egy alaszkai csalad ahol John a csaladfo mar mindent csinalt eleteben. Biologiatanar, olajvezetek-hegeszto, gyongyhalasz, halasz, hegyimento, most fat es marvanyt esztergal es farag, mellette onkentes tuzolto. Kate a feleseg egesz csendes, jokedvu asszony, de amikor elmeselte a csendes alaszkai elet masik oldalat, amikor a gyumolcsfait medvek teszik tonkre, a gyerek hintajat meg javorszarvasok hasznaljak hatvakaronak es torik ossze, a kocsijaba pedig feszket rakhat egy grizzly, akkor nem birtam ki nevetes nelkul. Ugy meselt ezekrol a dolgokrol, mint mi a hangyakrol a panelhazakban. Kemeny az elet arrafele. John pedig a helyi hegyimento csapat tagja is. Es meselte, hogy eleg sok idiotat kell osszeszedniuk az erdobol, akik esz nelkul mennek ki megvilagosodni az Into the Wild hatasara. Szerencsere mar a vadonban is van terero, csak arra kell figyelni, hogy lehetoleg megtalaljak a felkeszuletlen varosi okostojast mielott lemerul az telefonja. Mindenkepp el akarok latogatni Alaszkaba valamikor, erdekes elet lehet. De ha el is megyek turazni ott, helyi vezetovel es/vagy napelemes telefontoltovel.

Kate es John az alaszkai par.

Bandan talalkoztam masodszor magyarokkal az ut soran. Ancsi es Roland az Ausztraliaba koltozesuket nyujtottak ki utazassa, sot naszutta.
Bandarol biztos emlekzeni fogok a hatalmas pokokra. Tenyernyi szornyetegek lengedeztek a szelben mindenfele amerre az ember nezett. A halojuk tartoszala olyan eros, hogy siman megtartott ketujjnyi vastag faagakat.

Egy pok, es egy cigisdoboz a halojaban viszonyitaskepp.

Botsaska es egy negyvenegyes papucs.

A helyiek szerint a pokok nem veszelyesek, de hogy en nem mentem a kozelukbe, az biztos.
Egyik nap kitalaltuk, hogy a napfelkeltet a szomszedos hegyrol nezzuk. Gunung Api konkretan a vulkan ami kiall a tengerbol. 666 meter magas, es nincs kiepitett osveny a csucsig. Ahol a lava lejott, ott mi felmentunk. Sotetben, almosan, bokaig suppedve a kovek koze, esoerdoben nem nagy elmeny. Foleg amikor a fejlampa egy jo nagy pokot vilagit meg a fejem elott fel meterrel. Onnantol kezdve egy bottal hadonaszva vezettem a sort. Felfele lassan haladtunk, es mindenki azon gondolkozott, hogy kar volt elindulni. A napfelkeltet lekestuk.

Rose a holland lany, es Roland. A hatterben Banda Neira, Banda Besar, alattunk Gunung Api.

Banda Neira annyira kicsi, hogy a repuloter lelog a szigetrol.

 Rossz tura volt. Fent a vulkan krateren teljesen foldontuli latvany fogadott. Mergesgaz szivarog a hegybol, halott az egesz, csak kovek, szemet, minden kovon nevek, hogy ki mikor jart arra.

Holdbeli taj a vulkan tetejen.

A vulkan kratereben.

Fent ugy ereztem megis megerte felmaszni. Aztan lefele megint azt, hogy nem. Ahol nehez volt felmaszni a kavicsos uton, ott lefele nem lehget megallni. Mindenkinek sebes volt a keze mire leertunk. Osszesegeben kihagyhato kaland.
Nagyjabol ket hete voltam Bandan amikor Abba elmondta, hogy az a hajo amivel vissza akartam jutni Ambonba, egyszeruen nem all meg ott. A legkozelebbi elmeletileg egy nappal a vizumom lejarta elott jott volna. Ha nem kesik. A masik lehetoseg az volt, hogy aznap este elmegyek meg messzebbre a vilag vegen a Kei szigetekre, ahol van repter. Onnan vissza Ambonba, onnan pedig mar lehet repulni mindenhova. Kei vonzereje a vilag legfeherebb homoku strandja. Dontottem es pakoltam.
A hajout megint remekul sikerult. Tiz helyett hajnali haromkor erkezett. Osszesen kb. tiz percet aludtam elotte. A fedelzeten akartam jegyet venni. Felverekedtuk magunkat a hajora a tomgen at. Ott viszont nem lehet jegyet venni, csak atvaltani jobb osztalyra a mar meglevot. Hajorol le, jegyvasarlas, hajora vissza. Addigra a tobbiek eltuntek, nekem pedig nem volt meg a telefonszamuk. Gondoltam, majd elalszom a fedelzeten. Az indulas utan tiz perccel elkezdett szakadni az eso. A lentebbi fedelzetek, ahova nem ver be annyira az eso pedig mar tele voltak. Talaltam egy ures negyzetmetert a mozi es jatekterem melletti lepcsohazban. Leultem egy darab kartonra amit a fedelzeten talaltam. Nekidoltem a falnak, es megprobaltam aludni. Kozben mindenki rajtam keresztul kozlekedett, mindenki jol megnezett maganak, es hellomiszter. A falakon, foldon rengeteg csotany rohangalt. A hajo pedig annyira hullamzott hogy neha elcsusztam a faltol. Aztan sikerult elaludnom. Tiz perccel kesobb megszolalt a muezzin. Utana egy kakas kezdett el kukorekolni. Utana par gyerek kezdett el uvolteni. Utana mar reggel volt, es mindenki elkezdett harakolni, cigizni, setalgatni, uvoltozni.  A mellettem alvo arc kartonja alol egy jo otcentis csotany csuszott ki. Felig agyonnyomva, de meg vergodve. Haromszor-negyszer en is ratapostam, de meg utana is mozgatta a csapjait, labait. Igy utazgatok Pelnivel. Persze, ha nem sajnalnam a plusz tiz eurot egy harmadosztalyu jegyert lenne sajat agyam. De ez mar csak tanacs maradt az utanam jovoknek, en tobbet nem kozlekedem Pelnivel. Legalabbis nem most.
Keire igy megint eleg agyhalott allapotban erkeztem, tuzo napsutesben, harmincot fokban. Megtalalni a hotelemet nem nagyon sikerult, kb. egy orat bolyongtam az osszes cuccommal a hatamon. A hotelrol jokat irtak, es mondtak. Az en szobam nem volt annyira jo. Akkora peneszfoltok voltak a plafonon mint egy fel pingpongasztal, a furdoszoba ajtaja be volt torve, a wc-n torott volt a deszka, papir nem volt, zuhanyzo sem. Csak a vodor es a nyeles edeny. A mandi. Es a szag is eleg eros volt. Reggel hatkor(!) a takarito srac kopogott, felsoporte a szobamat, felajanlotta hogy hoz teat, hozott, aztan leult az agyamra es megjegyezte hogy milyen szexi vagyok.
Delelott megvettem a repulojegyet Jakartaba, es atkoltoztem a tengerpartra. Itt kivettem egy hazat olcsobban mint a szoba a varosban. Itt is volt legkondi, csak itt nem mukodott. A szunyoghalo lyukas, a wc-n nem volt deszka, es a zuhanyzas itt is edenybol fejreboritott hidegvizzel ment. Ha volt viznyomas tudtam is engedni vizet a mandiba.
Cserebe a verandarol a legfeherebb tengerpartra lattam.

A hazam a tengerparton.

Terero semmi, civilizacio semmi. A varosbol fel ora volt az ut robogoval a partig, a hazak pedig a falu utan parszaz meterrel voltak. Jo volt ott ucsorogni, olvasni a homokban. De a termeszet nekem mar tul kozel volt. Anny szunyog volt, hogy nem lehetett megmaradni, es egyik este egy akkora saska vart a szobaban a falon, hogy eloszor kifordultam az ajton amikor meglattam. A teste nagyobb mint a huvelykujjam.

Az egy rendes meretu legkondi es egy nem rendes meretu saska.

Valahogy sikerult kigolfoznom a szobabol egy partvissal, de megolni nem tudtam. Reggelre visszatert es ott nyomasztott a verandan az ajto folott. Aztan itteni takaritofiunak is megtetszettem. De neki is csalodast okoztam.
A repulout Jakartaba ugy kezdodott, hogy egy kis, legcsavaros geppel atrepultunk Tualbol Ambonba. Ez volt eletem eddigi legjobb repulese.

Tiz ora utazas utan megerkeztem Jakartaba, az orszag masik felebe. Amikor a hostelnel kiszalltam a taxibol, a tulajdonos ikerpar lanyok a nevemet sikoltozva rohangaltak korulottem. A taxis es a tobbi vendeg csak nezett. Orulok, hogy emlekeznek ram, jol esett vegre varosban lenni, raadasul jo fej emberek kozott. Mire leraktam a hatizsakomat, mer bontottak is nekem egy sort.
Legkondi, internet, jo emberek. Jo vegre civilizacioban.

Yogyakarta

Rajottem, hogy az ejszakai utakkal sporolni a szallason nem annyira jo otlet. Ha hostelworldrol nezek szallast, az altalaban a varos szelen van, es tiz euro. Ami itt sok. A varos szele pedig sokba kerul. Foleg ha az ember hajnalban, kialvatlanul erkezik es felugrik az elso becakra, ami biciklis triksa amit a vallalkozo ember hatul teker. Szoval az utas egyben legzsak is. Szoval ilyenkor nem nagyon tudok alkudozni, meg ugye fogalmam sincs az arakrol. Jol le is vett negyvenezer rupiara, ami kicsit tobb mint harom euro. Az emelkedokon nem nagyon birta, ott inkabb tolta a gepet. Furcsa erzes volt. Marmint hogy vitetem magam egy kiskocsiban.
Yogyakarta egy kisvaros, megis nagy a hire, mert ez a javai ontudat kozpontja, meg Java szive. Ebbol elsore az latszik, hogy olyan mint egy magyar kisvaros vagy falu, csak felmillioan laknak benne.

Elso nap bringaztam egy sort, ami igazan tanulsagos volt. Rajottem, hogy azsiaban kozlekedni olyan mint egy halrajban uszni. Bar meg nem usztam halrajjal, de ilyennek kepzelem. Egyutt aramlik a sok egyed, latszolag szabalyok nelkul es megsem ernek ossze. Fel ora utan mar en is siman nekiindultam a forgalommal szembe, hogy aztan atcsuszva a robogorajon, bealljak a kocsik es robogok koze. Fura, de ha raerez az ember, teljesen logikus. Ja igen, es igaz amit a dudalasrol mondanak. Itt a dudalas jelzes, hogy itt vagyok es/vagy szia es/vagy vigyazz.

Ma egy indiai lannyal es egy japan sraccal bereltunk egy kisbuszt sofirrel, es elmentunk Prambananba, fel a vulkanra aztan el Borobudurba.

Kis kitero. A tortenet szerint nehany angolt tanulo csoportnak kiadta az oktato, hogy beszelgessenek turistakkal angolul(ami jo otlet), es kozos fenykeppel kell bizonyisak. Ebbol lett az, hogy csak megkerdezik, hogy csinalhatunk-e egy kozos kepet. Aztan ebbol lett az, hogy amint az elso feher embert meglatjak, csapatostul somfordalnak fele, es elkezdik vihogva kerdezgetni, hogy 'kszjuzmi miszter. kenvi tek a foto tugedor? Es mar allnak is korbe vihogva. De mindezt annyira aranyosan mosolyogva, hogy az ember nem mond nemet nekik. Es amikor megallsz az elso kepert, akkor elkezdik cserelgetni egymas telefonjait, meg, hogy beallnak minden lehetseges pozban kored, cserelgetik a fenykepeszt, hogy minden lehetseges permutacioban rajtra legyen a kepen mindenki. Ekozben a kovetkezo csoport akik mar nem annyira batrak, hogy egyenesen leszolitsanak, odajonnek, es beallnak melled. Es folytatodik a dolog. Ha nem mondasz nemet, azon veszed eszre magad, hogy mindenki azt hiszi valami hiresseg vagy, es mar a sorhasu indioneziai tahok is olelgetnek, meg fenykepezkednek veled. Remiszto.

Prambanan igy telt, leginkabb bujkaltam a kislanyok elol, vagy fenykepezkedtem veluk. A vulkanturan, par leegett fatorzson kivul semmit nem lattunk ami a vulkansagra utalna, mert a vulkan persze felhoben van. Es akar ha kitort is, ket mulva az emberek visszakoltoznek, es minden megy a szokasos modon. Szoval normalis elet az elozo kitores nyomaival. Az esoerdo pedig mindent ellep.

Borobudurt es Prembanant pedig mar parszor lerombolta foldrenges, most is epp ujjaepitik az egeszet. Teljesen furcsa az ossze-vissza csuszkalt kohalmokat, szobrokat nezegetni. De azert eleg massziv mindeketto. De sajnos Borobudurban is hiressegge valtam. Mivel az indiai csaj csak rohogott rajtam, egyfolytaban magam melle allitottam. Tiz perc fenykepezes utan nem volt annyira oszinte a mosolya.

 Elkeserito viszont, hogy Borobudurbol, vagy barmilyen indonez latvanyossagbol kijonni azt jelenti, hogy beterelnek valami szuvenirgettoba. Legalabb egy kilometert kellett kanyarogni a satrak kozott hogy kijussunk a parkolohoz.

Visszajottunk a hostelbe, aztan kitalaltuk hogy nezzuk meg a hires javai arnyjatekot. Ez eleg viccesen sikerult, mert negyed oran at a rossz oldalrol neztuk az eloadast. Amikor mondtam a tobbieknek, hogy at kene menni a vaszon masik oldalara, csak neztek hulyen. Aztan amikor atmentunk, nem tudtak abbahagyni a vihogast, hogy mennyire hulyek voltak. Utana meg azon, hogy mindenki alszik a kozonsegben. Es tenyleg, az eloadas vegen jott a jegyszedo, es szepen sorban felebresztette a nezoket. Tehat ha barki erre jar, az arnyjatek kihagyhato szorakozas.
Yogyakarta utcai pedig elkepesztoek. A fouton egesz keso estig allnak a fiatalok, dumalnak, gitaroznak, cigiznek. Yogya tele van egesz egyedi graffitikkel, sot mintha sajat stlusa lenne a varosnak. Pedig az egesz olyan mint Gyorujfalu, vagy mondjuk Jaszarokszallas. Csak itt ugyanazon az utcan sok a lovaskocsi es a fixis gyerek. Teljesen furcsa.

Gondola, hostel, kajak

Tegnap bekoltoztem a JV's Hostelbe, es ma mar egy francia urgevel mentem hegyre a maokong gondolaval. Ez egy libego kis uvegkalitkakkal. Es joval durvabb mint a budai. Kicsit tobb mint negy kilometert megy, kozben kb. haromszaz metert emelkedik osszesen. Es otven dollar, azaz kicsit tobb mint egy euro a jegy.

A kilatas jo volt, de nem banom, hogy nem fizettunk tobb penzt az uvegalju gondolaert, ugyis csak fak voltak alattunk.

Fent a tea nagyon ment, mindenhl teazok, meg kis hazi teakertek voltak, sot meg a national tea promotion center nevu buszmegallo mellett is elsetaltunk.

Am a teazason kivul nem nagyon kinalt mast a hegy, csak egy betonszerpentint amin robogtak a robogok, meg a teletomott buszok es autok. Szoval nem volt egy egeszseges gyalogtura. Naplemente elott visszfordultunk, es a gondola vegallomasatol nem messze talaltunk egy ettermet, ami bar elegge tele volt, volt egy jo erkelye, ahonnan szep kilatas nyilt a varosra. Ott egvacsoraztunk jo dragan, szecsuani padlizsant, meg feketebabos sertessultet, ket sorrel, rizzsel.
Osszesen kevesebb mint hatszaz dollart fizettunk, ami nagyon draga, de kb. tizenot euro. Ket embernek, egy varosna nezo panoramaert, vacsoraval, itallal. Jo moka volt. Kepek a picasa oldalamon.

Ja, es lattunk akkora pokokat az ut mellett, mint a tenyerem.

Tajvan, vulkan, ujabb kalandok

Taipei egy medenceben fekszik, hegyek veszik korul. Az egyik nemzeti park is ezeken a hegyeken van, ide mentunk ma. Eddig is vilagos volt, hogy a szubtropusi klima kedvez a novenyzetnek, de ma konkretan dzsungelben turaztunk a hegyen. A buszrol mar latszott, hogy a hegyeken ott a felho, aztan amikor elertuk, mar nyilvanvalo volt, hogy a varost nem fogjuk latni fontrol. A szerpentinen buszozni remek elmeny volt. Egyik oldalon suru esoerdo, a masikon pedig tejfeher semmi. A parkban eloszor megneztunk egy titkos vizesest, ami ki volt tablazva, es mar messzirol lehetett hallani, de olyan mohas, nedves lepcso vezetett oda, hogy nem voltam biztos benne, hogy nem torom ki a labamat.

A titkos vizeseshez vezeto para lepcso.

 A vizesesnel kezdett ismeros lenni a szag. Dagaly strandfurdo oltozo. Kenes cucc, a vulkan miatt. Folyamatos oragember-flashem volt.
A parkban rettento sok osvenyt talaltam ami csak ugy siman elindult a teljesen vad esoerdobe, hasonloan kecsegteto lepcsokkel. Maszkaltunk tovabb az erdoben, kiertunk egy buszparkoloba. Valahogy a parkban is megbocsajtottam a betonkorlatokat, es mindenfele mesterseges dolgot, mert nagyon latszik, hogy az esoerdo, amig ki nem irtjak, barmit elnyel. A beton is teljesen zold es puha volt.

A korlat beton, de nem zavaroan beton.

A parkoloban egy arustol vettunk fott edeskrumplit, ami kivulrol krumpli, belulrol lila, es edes. Viszont megfogja az ember kezet ha nem vigyaz. Tajvant a lepkek paradicsomanak is hivjak, es tenyleg: amig leultunk pihenni ot percre valahol az erdoben (egy betonpagodaban, aminek a tetejet mar visszvette az erdo) lattam is vagy negy akkora lepket, mint kb. a tenyerem.

Penny a vizesessel.

Aztan jott a vulkan-tura.
Atbuszoztunk egy masik hegyhez, egy olyan uton, mint egy hullamvasut. De tenyleg sulyosan kanyargott. Fel-le is. Mire felertunk, olyan suru kod volt, hogy alig lehetett latni, es minden vizes lett par perc alatt. Azert nekialltunk hegyet maszni egy meg szabalytalanabb lepcson, ami meg vizesebb volt. Valamiert a vulkan ezen oldalan csak valami nadszeru noveny telepedett meg, es ez a meredek lepcsovel, es a folyamatosan aramlo felhovel elkepesztoen szurrealis elmenyt adott. Mintha egy negyvenot fokban dontott nadasban horrorfilmet forgatnanak, es olyan szag volt mint a gyogyfurdoben.

Horror!

Volt egy pont ahol jott ki a hegybol a forro kenes gaz, ott lehetett kezet melegiteni, de inkabb mentunk tovabb.

Kemeny lepcso, es kenes vulkani valamik.

Aztan a vulkant a vegen nem is lattuk, csak hallottuk, mert olyan kod volt, hogy ot meterre nem lehetett ellatni.  Szorcsogott, meg bugyogott. Biztos jo felemetesen is nez ki.

Idojarasgep Heidyvel es Pennyvel. 99%

Visszafele a buszmegalloban a masodik lanytol Heidy-tol kaptunk "Viselkedj rendesen!" nevu cuccot, ami ranezesre olyan mint a puki, vagy pufi, a puffasztott kukorica, csak ez kokuszbol van, es edes. Nagyon rakaptam, megertem, hogy ezzel fegyelmezik a gyerekeket.
A buszozas visszafele eleg mokas volt, mert a sofor nagyon tolta neki, az ut pedig nem lett simabb par ora alatt, viszont kod volt, es minden vizes. Eleg mokas volt ket meter terelovonalbol talagatni hogy merre fog kanyarodni, illetve mikor megyunk fel, es mikor fogunk le. Ket kezzel kapaszkodtam, es tamaszkodtam. Penny leult, mert faradt volt, es siman vegigaludta az utat. En meg vegigvihogtam emiatt. A leszallasjelzo viszont nem pittyeg, csilingel, vagy bemondja, hogy bus will stop, vagy ez kinaiul, hanem eljatszik egy buta tizmasodperces dallamot. Amikor ezt egy turistalany meghallotta, olyan hangosan felrohogott, hogy meg az apatikus kinaiak is felkaptak a fejuket.

Belvaros, fenyek.

Este aztan a hazauton megalltunk a belvarosban kajalni, es kiprobaltam a legmenobb innivalot amit csak kapni lehet, a bubisteat. Inkabb pearl-tea-nek forditjak, es fogalmam sem volt mi lehet. De mar tapasztalatbol cukor nelkul kertem. Nos, a bubistea eleg furcsa talamany, lehet hogy ezt megis cukorral kellett volna kernem. Az alapja tea, amit kersz, en zoldet kertem. Felontik tejjel, ezzel sem volt gond. Raknak bele gyongyoket. Na ez mar erdekesebb volt. Borsonyi fekete zselegolyokkal toltik fel a poharat. Teljesen izetlenek. Adnak hozza jo vastag szivoszalat, hogy az elmeny tokeletes legyen. Amikor megszivod a csovet, a tea mellett egy par gusztustalan allagu dolog is megerkezik a szadba, amit szet kell ragni. Igy a tea lassabban fogy, es nekem a kedvem is elment az egesztol a vegere. Legkozelebb siman kerek egy korso teat tejjel, es kesz. Cukor nelkul. A sult, fuszeres csirkedarabok viszont nagyon finomak voltak, es a disznohusos kaposztas tesztakockak is. A nagy adag csirke volt szaz dollar, a kockak pedig negyven. Ez a varos egyik legforgalmasabb, meno negyedeben.
Ja igen! A hegyen az egyik utcai arustol vettunk megint disznoversutit, ami most meg volt tuningolva, mert ez is palcikan volt, mint a fagyi, es beleforgattak mogyoroba/mogyoroszoszba. Legjobb.
Es a legeslegjobb, hogy a vulkanturatol a belvarosig osszesen kb. egy ora buszozas. Taipei nagyon kiraly hely.

Kezdek megijedni, hogy mi lesz a vege, mert ha az utazas soran vegig igy fogom erezni magam, mint az elmult napokban, akkor nagyon nehez lesz abbahagyni. Legalabbis el nem tudom kepzelni, hogy egy irodaban uljek ahelyett, hogy mondjuk valami iszamos lepcson csuszkaljak csuromvizesen, vigyorogva.

A világ legmagasabb épületei

Ma rájöttem, hogy Taipei-ben fel tudok majd menni a Taipei 101-re. Aztán eszembe jutott, hogy Kuala Lumpurban, amíg a vízumomat intézik, a Petronas ikertoronyra is.(edit: na arra mégsem. Decemberig zárva tart.) Tavaly szeptemberben voltam a Burj Khalifán. Idén, év elején pedig az Eiffel tornyon.

Egészen meglepődtem magamon, hogy mennyi mindenre felmászom.

Viszont az látszik, hogy városi gyerek vagyok, mert azt nem tudom, hogy hegyen hol voltam a legmagasabban. A Gellért-hegyre már mentem fel gyalog, az biztos. Majd megpróbálom nyilvántartani ezt is.