"The sky above the port was the color of television, tuned to a dead channel."
Tehat az eg rikitoan kek volt, en pedig mar negy napja csak estenkent mentem ki a hazbol egy-egy orat setalni, hogy minimalizaljam az emberi interakciokat, mert ez a teendo a koronavirusos vilagjarvany idejen.
Ennek az idillnek a vege volt, amikor a felesegem megkert, hogy menjek vele a boltba bevasarolni. Az autom negy napja erintetlenul parkolt a haz elott, beultunk, es azonnal elkezdtem karomkodni, mert a szelvedom kette volt repedve.
Az autom egyike az ot-tiz priusnak az orszagban, es en is felaron vettem, mert a markakereskedo nem tudta oket eladni, ugyhogy mar elore osszeszorult a gyomrom a jarvany miatt lerobbant gazdasaggal vivott harcra gondolva. Mennyi idobe fog telni mire megertik mit akarok, mennyi ido lesz mire megrendelik, mire megerkezik, mire megoldjak a cseret, es mivel ritka tipus, biztosan rettenetesen draga is lesz.
Mire visszartunk a bevasarlasbol, a duzzogast es frusztraciot atlepve elkezdtem szelvedojavitassal foglalkozo cegeket keresni. Talaltam egyet, felhivtam oket. Az urge kert ot percet es par kepet a szelvedorol. Ot perc mulva vissza is irt, hogy van egy ilyen szelvedojuk raktaron, es ha kerem, akar ma is hazhoz jonnek, es kicserelik. Az ara: 65 dinar. Ez nagyjabol a harmada annak amit eloszor vizionaltam, ugyhogy azonnal vissza is irtam, hogy johetnek amikor tudnak, termeszetesen itthon vagyok.
Egy ora mulva megerkeztek, meg egy oraval kesobb pedig vegeztek, es egy sms-ben kapott linkre kattintva kifizettem a hatvanot dinart.
Mikozben az egesz vilag egy jarvany miatt fuldoklik, ket ora alatt kicsereltettem a torott szelvedomet, es keszpenz, bankkartya nelkul fizettem.
Szerintem ez igazan cyberpunk helyzet volt, meg ugy is hogy nem viseltem fel szememet eltakaro, pirosan esetleg zolden derengo, a tarkomon keresztul az agyamba direkt bekotott szamitogepet, csak egy trottyos mackonadragot meg egy macskaszoros, nyulott polot.
A kuvaiti állami
ünnep miatt kedd-szerda-csütörtök szabadnap volt, igy szabadság nélkül öt nap
szabadidőm volt. A feleségem Angliába ment egy konferenciára és nem volt semmi
más dolgom, a szaúdi turista vízum szeptember óta online elérhető, és a GCC
államok közül egyedül Szaúd-Arábiában nem jártam még, úgyhogy azt találtam ki,
hogy autóval elmegyek Bahreinbe meglátogatni az ott élő barátaimat.
Még nem jártam
Szaúd-Arábiában, és elég kevés infót találtam az ottani vezetésről, határátkelésekről,
úgyhogy megpróbáltam mindenfele papírt beszerezni, hogy biztosítsam magam.
Van ugye a szaúdi
vízum, amit online pár perc alatt be lehet szerezni.
A bahreini
vízumban nagyon reménykedtem, mert reptéren már legalább tízszer vettem vízumot
érkezéskor, de a közúti határátkelőtől kicsit tartottam.
Vettem
biztosítást az autómra Bahreinbe, szaúdit nem találtam, azt a határon terveztem
megvenni.
Megszereztem az
autóm nemzetközi papírjait az autóklubtól.
Szereztem
munkáltatói igazolást.
És izgultam.
25-én reggel fél
hétkor elindultam. A Kuvait-Szaúd-Arábia határátkelőnél álltam meg először, de
ott egyből 2-3 órára. Totális káosz, mindenféle rendszer nélkül tolakodnak az
autók, a nőknek külön épületben kell az útlevélellenőrzésen átmenniük, attól
függetlenül, hogy takarják-e az arcukat. Ezért állandóan szemben is álltak
autók a dugóban, aztán megpróbáltak a sor elejere visszamenni, borzalmas
fejetlenség. Amikor sorra kerültem, a határőrnek fogalma sem volt, hogy mit
csináljon velem. Angolul nem beszélt, úgyhogy csak rámutatott egy épületre,
hogy „officer”, és odaküldött. Ott egy ablakon beadtam a papírokat, és visszaküldtek.
Mire visszaértem, ott már vagy öt mérges arab és indiai üvöltözött a
határőrnek, akinek fogalma sem volt, hogy mit csináljon velük, engem meg
konkrétan figyelmen kívül hagyott, akármit integettem, beszéltem neki. Ez ment
olyan fel órát. Egy másik határőrt megkértem, hogy segítsen, ő sem beszélt
angolul, ő megint visszaküldött a másik épülethez, ott megint visszaküldtek az
első határőrhöz. Eddigre elértem a feleségemet telefonon és megkértem, hogy
próbáljon meg segíteni, hátha arabul menni fog. Csoda! Az ürge mosolygott,
beültünk az autómba, forgalommal szemben visszamentünk egy, a határátkelő
előtti magányos épületbe, ahol soron kívül ujjlenyomatokat vettek és lefényképeztek.
A határőrrel utána megint autóba ültünk, vissza az officerhez, megkerülve a
dudáló hőbörgő tömeget, az officer adott egy papírt, azzal továbbmehettem.
Utána meg vám, vám papír, vámvizsgálat, vámpapír lepecsételése és szaúdi
biztosítás beszerzése után beértem Szaúd-Arábiába! Életemben először, egyedül.
Juhú!
Az út Bahreinig Szaúd-Arábián
keresztül, egy darab autópálya, ami a határtól határig kb. 400km. Ez fél óra után
elég unalmassá vált, bár volt pár útszéli teve, fejre állt, elhagyott kiégett autóroncs
meg lavórméretű kátyú ami egy kis izgalmat hozott az utazásba.
A szaúdi sofőrökről
hallottam már rémhíreket, láttam is néhányat Kuvaitban és Bahreinben. Viszont
otthon, az autópályán meglepően kulturált volt a közlekedés. Persze volt
egy-ket durva gyorshajtás, meg autók között cikázó őrült, de meglepően kevés az
elképzeléseimhez képest.
A négyszáz kilométert
egy pisiszünettel levezettem, a nyílegyenes autópálya nem kivant hatalmas koncentrációt.
Belőttem a tempomatot 119km/órára, és nézegettem a tevéket, kerülgettem az úthibákat
meg a teherautókat és kitértem a gyorshajtók elől.
Szaúd-Arábiát és Bahreint
egy kb. 25km hosszú híd, illetve hídrendszer, a King Fahd Causeway köti össze. Nagyjából
félúton egy mesterségesen megnövesztett, találóan Middle Island-nek hívott
szigeten van az összes határátkelő. A szaúdi kiléptetés nagyon gyors és egyszerű
volt, sőt, meglepetésemre az összes határőr nő volt, és mind szépen beszélt
angolul, és mind kedves volt. A bahreini belepés is egész simán ment, bar a határőr
azért nézegette vagy tíz percig az útlevelemet. A végén azért adott vízumot,
viszont nem tudott visszaadni, úgyhogy a határátkelőnél otthagytam az autót,
beszaladtam az irodába pénzt felváltani. Ezen kívül teljesen egyszerű és egyértelmű
volt a bejutás. Bár utólag azért eszembe
jutott, hogy az ürge simán le akart húzni öt dinárra.
Aznap kezdett el
beindulni a koronavírusos fertőzések bejelentése a környéken, úgyhogy már érkezéskor
elkezdtem kicsit tartani attól, hogy mi minden történik négy nap alatt amig ott
leszek. Vissza tudok-e jutni Kuvaitba, és ha igen, akkor hogyan. De azért próbáltam
kerülni a stresszt, látszott, hogy az országok is kapkodnak, óráról órára
futnak be a hírek, úgyhogy gondoltam majd akkor izgulok amikor már közel a visszaút.
Bahrein tök jó
volt, ettünk, ittunk, ismerősöket látogattunk, egy barátom örökbefogadott egy kiskutyát,
szóval nem unatkoztam.
A Bahreinben elő barátaim
akiknél megszálltam, hónapokkal korábban foglaltak jegyeket és programokat egy
két hetes thaiföldi útra, amire egy nappal a távozásom után indultak volna, úgyhogy
nem csak én izgultam a hétvégi utazás miatt.
Ahogy közeledett
a szombati utam, azért egyre jobban követtem a híreket, és egyre jobban
izgultam, hogy vajon vissza tudok-e majd jutni Kuvaitba.
Egyre aggasztóbb hírek
jöttek arról, hogy Szaúd-Arábia felfüggesztette a turista vízumokat, hogy lezárták
a hidat, hogy Kuvait nem enged be senkit, csak a saját állampolgárait. Persze
terjedtek a pletykák is, úgyhogy oda kellett figyelni, hogy mit vesz komolyan
az ember.
Pénteken felhívtam
a szaúdi turizmusért felelős minisztériumot, ahol egy ügyintéző megnyugtatott,
hogy a magyar útlevelemmel és turista vízumommal nem lesz gond a belepés. Azért
a biztonság kedvéért néztem repülő jegyeket is, egyeztettem a barátaimmal, hogy
maradhat az autóm és akar én is pár napot ha valami mégsem jönne össze, és kiterveltem,
hogy honnan szerzek autót a munkábajáráshoz ha mégsem engednének be Szaúd-Arábiába.
Vagy ha nem engednek vissza Kuvaitba. Vagy mi lesz, ha karanténba küldenek
mikor visszaérek. Elég gyorsan változtak a szabályok, úgyhogy inkább felkészültem
mindenféle lehetőségre.
Szombat reggel
elindultam Bahreinből. A hídpénz megfizetésekor a kezembe nyomtak egy papírt
amin nyilatkoznom kellett, hogy jártam-e a felsorolt országokban az elmúlt 14
napban. Ezt a papírt aztán a szaúdi határnál megnézte egy határőr, és ennyi
volt az egész. Indulás után egy órával már bőven Szaúd-Arábiában vezettem. Ez
volt az eddigi leggyorsabb határátkelésem.
A szaúdi utat
megint csak egy pisiszunettel végigvezettem, bár most sokkal gyorsabbnak tűnt
az út. Kevesebben voltak az úton és pár óra után már a kuvaiti határnál álltam
a dugóban. A szaúdi kilepés simán ment, a kuvaiti belepésnél a határőr letolt,
hogy miért nem viselek maszkot, de mondjuk egyedül egy autóban nem tudom minek hordanék
maszkot.
Semmi más nyoma
nem volt a koronavírusnak, és egy-két óra sorbanállás és dudálás meg tolakodás után
mar bent is voltam Kuvaitban, egy órával később pedig már haza is értem.
Par dolog nyilvánvalóvá
vált az út után:
A GCC államok közül
Kuvaitban a legrosszabbak az utak.
A GCC államok közül
messze Kuvaitban a legrosszabb a közlekedési morál. Iszonyú veszélyesen, minden
szabályt figyelmen kívül hagyva cikáznak az autók között, indexelni csak véletlenül
szoktak, és akkor is gyakran úgy felejtik, állandóan gyorshajtanak. Borzalmas. Életveszélyes
és rettenetesen frusztráló volt visszaérni. Rosszabb, mint hétvégén Bahreinben
amikor tömve vannak az utak részeg szaúdi sofőrökkel.
A határátkelők közül
a kuvaiti a legkaotikusabb. A Kuvaitból Szaúd-Arábiába beleptetésnél is volt fennakadás,
de ott arab telefonos segítséggel azonnal megoldottak mindent.
Amennyit láttam Szaúd-Arábiából,
nem tűnt rosszabbnak Kuvaitnál, sőt, az utak jobbak voltak.
A visszatérésem utáni
napon már GCC állampolgárokat sem engedtek Mekkába, a szaúdi belepés is egyre
nehezebb, úgyhogy még pont időben értem vissza.
Ajtótól ajtóig
488.1km volt egy irányba az út, odafelé 5.8l visszafelé 4.8l volt a fogyasztásom.
Az odaút kilenc, a visszaút szinte percre pontosan hat óra volt. A három óra, és
egy liter különbséget a Kuvait-Szaudi határon hoztam össze.
A költségeimet összeszámolva
olyan száztíz dinár körül lehetett az út, ebből majdnem negyven volt az autóm nemzetközi
papírja amire egyáltalán semmi szükségem nem volt. A szaúdi vízum szintén kb.
negyven dinár volt és az egy évig érvényes (ha a koronavírus miatt még
utazhatunk az elkövetkező egy évben, akkor legközelebb már erre sem kell
költenem). A többi benzin, hídpénz, kaja az útra, biztosítások. Egy retúr repülőjegy,
nem csúcsidőben negyven dinár körül kezdődik, a nemzeti ünnep körül száz dinár
volt.
Ha a határátkelés
gyorsabb és kényelmesebb lett volna, akkor mindkét irányban gyorsabb lett volna
az út mint repülővel, reptérrel, taxikkal, csomagokkal vegigbumlizni. Igy csak
a visszaút volt sokkal kényelmesebb és közel ugyanannyi idő.
Ha nem egyedül mentem
volna, akkor már az első út is olcsóbb lett volna, mint repülővel menni.
Most a koronavírus-járvány
idején még nem igazán tervezek semmilyen utazást, de amint a újra járható lesz
az út, megpróbálom a feleségemet rávenni, hogy menjünk és kalandozzunk együtt.
A hosszú autópályázás viszon olyan unalmas volt, hogy elkezdtem beszélni a telefonomba. Ebből vágtam össze ezt a videót.
Majus nagy reszet Nemetorszagban toltottuk. Harom hotelben szalltunk meg, harom kulonbozo regioban. Az elso egy repterkozeli hotel volt, es egy ejszakat toltottunk ott az erkezesunk utan. A masodik egy falusi apartman volt, a harmadik pedig egy toparti kis hotel. Mindket hely szep es kellemes volt, de nem azert utaztunk, hogy a hotelben ucsorogjunk egy-egy hetig. Autot bereltunk a repteren es bejartuk a videkeket; kastelyokat es fuggohidakat meg autogyarakat nezegettunk.
A berauto egy uj, osszekerekes BMW 540i kombi volt, tele mindenfele meno extraval. Akkora szines kijelzot vetitett a szelvedore mint egy tablet. Minden kenyelmes, puha es meno volt. Hogy 120-al vagy 200-al haladunk az autopalyan szinte mindegy volt, kicsit hangosabb volt a susogas, es gyakrabban kellett lassitani a belso savban a lassabban haladok miatt.
Ket het alatt kicsit tobb mint 3600km-t vezettem es 10.5 literes atlagfogyasztas jott ki a vegen. Ez a nemet benzinarakkal(csak 95 folotti benzin!) kb. 180-200ezer forint volt.
Jo kirandulas volt, bar szerintem tobb idot toltottunk az autoban mint a hotelekben, de lattunk jo sok erdekes es nem annyira erdekes dolgot.
BMW kompozicio
Vissza Kuvaitba.
A priusomat januar vegen vettem, leginkabb munkabajarasra hasznalom. Napi 20-25km. Junius ota minden nap 40 fok folott van a homerseklet napkozben, es ejjel sem gyakran megy le 38 ala. Tehat a legkondi megy.
Mult heten, julius elejen ertem el a 3500km-t a priusszal, es az atlagfogyasztas most 5.1l/100km.
Az az itteni uzemanyagarakkal szamolval kicsit kevesebb mint huszezer forintnyi uzemanyagot jelent.
50 fok celsius
Hat ennyit szamit hogy hol es mennyit tankolsz. Meg hogy mennyit vezetsz.
Mondjuk ha itt lenne hasonlo BMW-m, akkor a legkondi miatt 20-30%-al novelt fogyasztassal 45-50 ezer lett volna az uzemanyagkoltsegem, a prius nemet autopalyazassal meg mondjuk 120-130ezer, szoval inkabb az uzemanyagarakrol es a vezetett tavolsagorol szol ez mint a fogyasztasokrol.
De ha mar valsazthatsz, akkor inkabb kevesebbet tankolj mint tobbet.
Eljen a fold.
Par hete elugrottam egy elektronikai aruhazba kiprobalni valami telefont. Le is mentem a melygarazsba, amit nagyjabol kettevalasztott a feljarat a foldszintre, a mozgojardaval, lepcsohazzal, lifttel. Igy a parkolo nagyjabol felet lattam amig leparkoltam. De hat ki nez meg jobban egy melygarazst? Felmentem az aruhazba es kiprobaltam amit akartam, aztan visszamentem az automhoz. A foldre festett nyilakat kovetve atkerultem a garazs masik oldalara. Az elso dolog ami feltunt, valami auto meretu, szurke lufi-buborek az egyik parkolohelyen. Bamultam is, gondoltam valami szemfenyveszto csodakezeles lehet a hiszekeny autotulajdonosoknak. Biztos a kvantum beleteszi a nano-ozont a fenyezesbe. De aztan meglattam a kovetkezo lufit, ami viszont mar atlatszo volt, es egy -szerintem- hatvanas evek-beli -ha jol emlekszem- mustang volt benne. Allt a por a buborekon, es rajottem, hogy ez inkabb valami oldtimer tarolasi megoldas lehet. Klimatizalt, porvedett, ellenorzott paratartalmu, de megis szinte viszonylag mobil garazs. De hogy egy bevasarlokozpont melygarazsaban tarolja valaki a muzealis erteku autojat? Furcsa. Biztos felujitjak a garazsat, vagy valami epitkezes lehet otthon. Aztan a kovetkezo auto bar nem volt buborekban, de az is valami iszonyu draganak kinezo oreg auto lehetett, aztan a kovetkezo is, es igy tovabb. Kozben egy-ket mai auto is allt a parkolohelyeken, gondolom a bevasarlokozpont latogatoi. A melygarazs fele tele volt veteranautokkal, es a rajtuk allo porbol ugy tunt, hogy nem par napja alltak ott (bar ezt kuvaitban nehez megmondani, mert egy szelesebb ejszaka utan reggelre a haz elott hagyott auto ugy nez ki, mint amit evek ota a sivatagban hagytak). Elgurultam egy ranezesre kb. a negyvenes evekbol szarmazo auto mellett, ami a portol sargan fekudt a lapos kerekein. Nem ertek a veteranozashoz, de mar fizettem belepodijat, hogy megnezzek ennel kevesebb, ennel kevesbe impozans oreg autot. Itt meg csak le voltak rakva a tiz-szazmillios gepek. Az orzes, a parkolo kijaratanal a fulkebol parkolasi dijat szedo biztonsagi orbol allt. Mondjuk gondolom azok a veteranok nem mennek sajat labon sehova, ha meg valaki nekiall ott egy trelerrel baszakodni, az csak feltunik az ornek. En meghagynam a szamomat ott, ha mar ott tartok egy vagyont. Ami meg furcsabba tette az egeszet, hogy nem is voltak elkulonitve a tobbi parkolohelytol, ugyhogy ket hatvan eves amerikai old timer kozott egy tiz eves corolla allt. Meghult bennem a ver, amikor elkepzeltem, hogy egy telefonjat nyomkodo suttyo ranyitja a kia optima ajtajat valami nyolcvan eves bmw-re.
Nem tudom, hogy kie lehet a gyujtemeny; lehet hogy a bevasarlokozpont tulajdonosae, vagy valami ismerosee, vagy valaki ugy dontott, hogy olcsobb fizetni a parkolasi dijat mint sajat parkolot fenntartani. Nem tudom, de eleg foldontuli latvany volt.
Amikor legkozelebb arra jarok es nalam lesz az agyam, akkor csinalok fenykepeket is.
Kuvaitban nehez auto nelkul elni. A tomegkozlekedes iszonyatosan büdös emberekkel teletomott, rettenetesen lerobbant buszokbol all. Nincsenek jardak, tehat a hazak es az utak kozott csak parkolohelyek vannak. Az idojaras kibirhatatlan, biciklizni ongyilkossag az idojaras, az utak minosege es az autosok miatt. Taxibol eleg sok van, de altalaban mocskosak es mindig mindenkit at akarnak verni. Tehát: auto kell.
Az elmúlt években a család egy-egy nem használt autójaval kozlekedtem. Osszesen ot autonk volt: a felesegem mercedes cls-e amit tavaly lecserelt egy audi a5-re, az anyosom lexus rx350-je, a sogorom honda crv-je, egy hetuleses kia egyteru amivel a sofor fuvarozza a vak sogornomet vagy a gyerekeket, es volt egy land cruiser amit senki nem hasznalt miota megvolt az egyteru. Eloszor a land cruiser kulcsat kaptam meg, de amikor a sogorom rajott hogy mukodik elkezdte azt hasznalni a sajatja helyett, mert az nagyobb es menobb. Legalabb odaadta a sajat hondajat, hogy azzal maszkaljak. Igy kozlekedteunk 1-2 evig.
Viszont par honapja eladta a hondajat, ugyhogy auto nelkul maradtam. Ez nagyjabol egybeesett azzal, hogy lett hivatalos munkahelyem es kellett valami megbizhato modszer a munkabajarashoz. A sofor reggel-delelott a gyerkekkel, sogornommel foglalkozik, a land cruiser kulcsat nem kaptam meg(bar a sogorom nem hasznalja miota lemerult benne az akksi, es csak ott rozsdasodik a haz elott, o pedig az anyosom lexusat hasznalja ha kimozdul), az anyosom es a felesegem autoja altalaban foglalt, munkabajarashoz sajat auto kellett.
Eloszor arra vartunk, hogy a felesegem eloleptetese vegre bejojjon, mert akkor kap egy ceges autot amit tudnék hasznalni. De az eloleptetes mar evek ota csak igeret, a munkahelyemre viszont el kellett jutnom, ugyhogy eloszor autokat bereltunk egy-egy honapokra amig a ceges auto megerkezik. Viszont az autoberlesre elment a fizetesem fele. Ez nem volt tarthato.
Nezegettuk a lehetosegeket: hasznalt vagy uj autot venni esetleg lizingelni.
Eloszor a hasznalt auto tunt a legjobb megoldasnak, hiszen az ertekvesztest mar megette az elso tulaj, de az autoszerelokkel meg ott is nehezen boldogultam ahol egy nyelvet beszeltunk, itt pedig semmi eselyem ertelmes kommunikaciora. Egyiptomi, szir, indiai vagy pakisztani autoszerelokkel akik nem tudnak angolul, nem tudok mit kezdeni.
Az uj auto draga, hitelt kell felvennem es az elso ket-harom evben elvesztem az auto ertekenek nagy reszet. Nem tetszett az otlet.
A lizingek erdekes lehetosegek voltak: egy, ket vagy harom ev, fix reszletek(kb. feleannyiba kerulne havonta mint az autoberles). A karbantartas, biztositasok beepitve az arba, adnak csereautot ha megis valami gond lenne.
Ugy dontottunk legyen eloszor egy egy eves lizongszerzodes, aztan ha kozben megjon az eloleptetes, akkor nem bukunk tul sokat, legfeljebb fel evig eggyel tobb auto all a haz elott. Elmentunk a bank bemutatotermebe, kivalasztottuk az autot, egy jol felszerelt mitsubishi eclipse cross-t, alairtunk mindent, beszereztuk a papirokat a banktol, a munkahelyemrol,a felesegem munkahelyerol, a felesegem bankjatol. Meg par latogatas es sok papir alairasa utan kifizettunk mindent elore egy evre. Masfel het mulva mehettem is az autoert a Mitsubishi szalonba.
Közben osszetortem a kolcsonzos autot, amin nem volt biztositas, ugyhogy meg az is ott logott a levegoben, hogy kb. fel evnyi fizetesemet kifizettetik velem.
Eljott a nap, elmentem a lizingelt autoert. Persze rossz helyre kuldtek, ugyhogy a taxizas utan meg setalhattam is negyed orat egy ipari negyedben az uttesten. Nagy nehezen vegigmentem a Mitsubishi szalon burokraciajan, megkaptam az autot. Ami nem az volt amit kivalasztottunk a szalonban. A szalonban egy eleg jol felszerelt modellt raktak ki, aztan egy teljesen fapados modellt akartak odaadni. Ezt nem vettem at, es elkezdtunk harcolni a bankkal, hogy bontsak fel a szerzodest es adjak vissza a penzt. Mint kesobb kiderult, itt az volt a gond, hogy tobb felszereltsegi szintu auto is ki volt allitva, de a lizingelheto modell valahol a kiallitoterem legvegen volt elrejtve egy terepjaro mogott, amit meg megtalaltunk az egy megveheto auto volt. A bank ugyintezoje meg nem volt velunk megmutatni az autot, csak az irodajabol mutatta, hogy arra van a modell, nezzuk meg, ugyanaz a felszereltseg mint a kiallitott auto. Megneztuk(a rossz modellt), es abban a hitben alairtunk, hogy azt kapom majd. Hat nem.
Ekkor mar 4-5 honapja kolcsonoztem autokat amire elment a fizetesem fele es iszonyu sok idot toltottunk az autokeresessel. Miutan ez a lizinguzlet is kutba esett, elegge elkeserdtem. Fizetem a kolcson autokat, azok javitasat, jo sok idot es energiat toltok azzal, hogy a legkevesbe fajdalmas megoldast valasszam, es ott tartok, hogy se auto, se penz, se terv, hogy mi legyen.
Ekkor talaltam meg a toyota hirdeteset.
Itt ugye nagyon olcso a benzin, az idojaras viszont hihetetlenul forro. Az elektromos, hibrid autokat egyatalan nem veszik mert dragabbak mint a benzinesek, az uzemanyagkoltsegek elhanyagolhatoak, raadasul felnek az akkumulatorok megbizhatosagatol, hogy kigyulladnak, felrobbannak a konstans 40-45 fokos idoben. Nyaranta rendszeresen latni kiegett autokat az autopalyak szelen, bar azok nem hibridek, hanem rettenetesen lepukkant husz evesnek kinezo ot eves amerikai szornyetegek, de a felelem ertheto.
A helyi toyota forgalmazo viszont rendelt par priust tavaly, hatha.
Egyet sem tudtak eladni.
A lizingugy vege korul lattam a hirdetest, hogy a tavalyi prius modelleket atvittek az uj auto bemutatoterembol a hasznaltauto szalonba, es kb. felaron elvihetoek. Ot ev garancia, het ev garancia az akkucsomagra. Szinte full felszereltseg. Az ulesfutesen es a napfenyteton kivul minden elerheto extra benne volt annyi penzert, amiert egy felig felszerelt suzukit vehettem volna.
Megbeszeltuk a felesegemmel, a megtakaritasainkbol kifizettunk egy masfel evet raktarban toltott, 3km-t futott garancialis toyota priust.
Az orszag szerintem egyetlen priusaval furikazom mar par honapja. Eddig kb 2000 km-t vezettem, az uzemanyagkoltsegem eddig kb tizezer forint volt. Az auto az enyem, az ertekvesztest gyakorlatilag atvette a toyota hogy megszabaduljon a helyieknek eladhatatlan keszletetol.
Az osszetort kolcsonzos autot megusztam eleg olcson, es a bank is visszaadta a teljes kifizetett osszeget.
Eddig happy end.
Ami kicsit rizikos, hogy a priust lehetetlen lesz itt eladni ha arra kerul a sor, szoval erdemes lesz biztositast kotnom ra es ha nagyon nem tudok megszabadulni tole, akkor belevezetem egy arokba, a biztosito meg kifizeti az arat. Vagy elszallittatom(vagy atvezetek szaud arabian ha tudok) jordaniaba ahol viszont nagyon mennek a hibridek. Mar csak az kell, hogy szerezhessek vizumot szaud arabiaba. De ezt majd akkor. Vagy tenyleg kigyullad nyaron, es kezdhetem elolrol az egeszet.
Pár hónapja hír volt, hogy sok lakást vettek Komlón arabok, leginkább kuvaiti állampolgárok. Találgattak is, hogy miért? Letelepedéshez lakás? Ide menekülnek az iszlám állam elől? Bebiztosítják magukat arra az időre amikor elfogy az olaj, és még jobban elszabadul a káosz a Közel-Keleten? Fürdőket akarnak látogatni? Az index.hu megkérdezett néhány érintettet, a cikk ITT olvasható.
Egy dolgot azonnal tisztázhatunk: kuvaiti soha nem fog komlói panellakásba költözni. (ahogy a cikkben írták, magyar sem nagyon)
Mivel kuvaitban élek, megmaradt ez a hír a fejemben. Nem tudtam rájönni, hogy mi lehet az oka a lakásvásárlásoknak.
Két-hárommillió forint az itt párhavi alapfizetés, egyátalán nem nagy megtakarítás. Sokan vannak akik ennyi pénzt könnyen elkültenek akár egy hosszú hétvégén Londonban. De azok az emberek be sem tennék a lábukat Komlóra. Miért venne valaki Komlón lakást?
Pár hete kiderült.
Az ország legnagyobb bevásárlóközpontjában sétálva a feleségem bökdösni kezdett, és vigyorogva mutogatott egy standot az út közepén. Odanéztem, a szokásos zöld-fehér-piros színek, képek házakról, megvontam a vállam: mi az?
Nem ismeretlen a színösszeállítás
Jobban megnézve az inkább piros-fehér-zöld volt, és a magyar parlament is ott volt az épületek között. Odamentünk megkérdezni, hogy mit árulnak.
Befektetést! Garantált 12%-os hozam a három éves futamidőre! Saját lakás a fedezet! Európa szívében, közel mindenhez a vidék nyugalma! Csak 9000 dínár (kb. 8.240.000 forint)!
A szórólapjuk szivárvánnyal a parlament felett.
Tehát a következő történik:
A befektető ad kilencezer dínárt a cégnek, és aláírnak egy szerződést. A szerződés alapján a befektető kap egy lakást, amit a cég állítása szerint hasznosít, és ebből három évig, garantált évi 12% hozamot fizet. A három év után a tulaj megkapja a lakás használati jogát, és kedve szerint jár el a lakással. Eladhatja(elmondásuk szerint jóval drágábban, mint amennyiért megvették) vagy megtarthatja(nyaraló, kirándulások a fürdőkbe, turizmus, stb.), de a cég a harmadik év végén mindenképp kiszáll és a szerződést lezárul.
Azt sehol nem említik, hogy a lakás mennyit ér, csak lazán célozgatnak rá, hogy a kilencezer dínár a lakás megvásárlására kell.
Innen egészen egyszerű kiszámolni, hogy honnan jön a garantált(!) 12%(!) egy komlói lakásból.
A cikk szerint a komlói panellakások 2-3 millió forintért mentek el. Számoljunk hárommillióval(kb. 3270 dinar). Erre jön rá még 4% vagyonszerzési illeték, az ügyvédi díj, okmánybélyegek és egyéb bürökratikus költségek. Mondjuk 300000 forint(kb. 330 dínár).
A befektetés (9000 dínár) évi 12% hozama 1080 dínár. Három évre: 3*1080=3240.
Eddig az egyenleg:
+9000
-3270
-330
-3240
--------
=2160
A három év végén a befektető megkapja a lakás tulajdoni lapját, és azt csinál vele amit akar. Megkapta az évi 12% kamatot, a lakást, a szerződés teljesült.
A cég az aláírás pillanatában csinált 2160 dínárt, legálisan. A befektető valójában vett egy hárommilliós lakást Komlón és adott kb. ketmilliot a közvetítőnek. Ehhez képest a budapesti 3-4%-os ingatlanközvetítői jutalék nem is olyan magas.
Az indexes cikkben említett egy lakás amit felújítottak, berendeztek, lehet akár egy mintalakás is amiről a komolyabb érdeklődőknek képeket mutogatnak.
Na szerintem ezért vettek tizenvalahány lakást Komlón arabok. Mert nem néztek utána, hogy milyen befektetést vesznek.
(Az eredetileg megosztott bejegyzesben kihagytam a szamitasbol a lakas arat, ezt javitottam)
Ültünk a nappaliban és közben a tévében valami sportcsatornán ment egy helyi focimeccs (Qadsia-Nasr, 6:0, ha valakit érdekelne a kuvaiti bajnokság).
A meccs után teveversenyt kezdtek el adni és meglepve láttuk, hogy zsoké nélkül vágatnak az állatok. Gondoltam, mivel csak egy hosszú pályán kell végigmenni, megspórolták a zsokét, és megtanították a tevéket, hogy csak fussanak egyenesen, ahogy csak tudnak.
Nem hagyott nyugodni a gondolat, és utánanéztem, hogy mióta nincsenek zsokék.
Kuvaitban ki kell írni a cég nevét arab írással is. A fonetikus írásmód és hogy nem ugyanazok a hangok vannak az abc-ben, európai szemnek meghökkentő cégéreket eredményez.
Viszont segít olvasni tanulni, mert tudod, hogy kb. milyen betűnek kéne következnie.
(A képáírásoknál csaltam egy kicsit, mert nem írtam ki a mássahangzók teljes kiejtését, néha kell ejteni, néha nem. Nem értem még a szabályokat, hogy mikor és mikor nem kell. Magamnak ezért általában csak elmormogom a mássalhangzókat, és megpróbálom kitalálni, hogy mi lehet az angol szó amit le akartak írni. )
Mókára fel! Az arab kurzív, tehát folyó írás. Ne felejtsük, hogy jobbról balra írjuk, és minden betűnek négyféle írásmódja van: külön írt, szó elején, szó közben, szó végén.
Könnyítés, hogy nincsenek nagybetűk.
Az arab identitás egyik legfontosabb tényezője az arab nyelv, illetve az arab írás. Az arab nyelv, ahogy az arab világ is; hatalmas és sokféle. Nagyon más nyelvet beszél egy marokkói egy ománi, egy kuvaiti egy líbiai vagy egy libanoni.
Ki mit tud Kuvaitról? Hol van? Egyátalán ez egy ország vagy város? Terroristák? Olaj? Öbölháború?
Engem két évvel ezelőttig még egyátalán nem érdekelt, és nem is nagyon tudtam róla semit. Hogy most ez egy ország Afrikában, Líbia mellett, vagy valami város Szaúd Arábiában? Pff. Mit érdekelt?
Aztán két éve találkoztam egy kuvaitival. Utána gyorsan utánanéztem az országnak, hogy ne tűnjek annyira műveletlennek, ha újra találkozunk.
Mikor Jakartába menet szállást foglaltam a kedvenc hostelemben, nem beszéltük meg, hogy hány éjszakát maradok. Nem is gondoltam, hogy gond lehet. Aztán mégis az lett. A sok jó értékelés miatt egyre több turista foglalt ott szállást, és az első éjszakát kivéve teljesen tele voltak. Így megszálltam a közös helységben a kanapén, a közös helységben a másik kanapén és a közös helységben a babzsákon. Cserébe a végén azokat az éjszakákat ingyen töltöttem el Jakarta legjobb hostelében. Az ottlétem alatt megismerkedtem egy kedves amerikai nyugdíjas hölggyel aki amikor nyugdíjba ment, vett egy házat a Panamában, mert ott olcsóbb az élet, és azóta ott él. Most 74 éves korában kitalálta, hogy unalmas a nyugdíjas élet, ezért elkezdett utazni. Mivel Indonéziáról fogalma sem volt, ezért egy délután alatt segítettem neki megtervezni egy mérsékelten kalandos utat Balira Jáván keresztül. Így összebarátkozunk és elmondta, hogy szabadidejében szeret füvet szívni. És azt hiszem szilikonmellei voltak, de nem volt bátorságom megkérdezni tőle. Elképesztő emberekkel lehet megismerkedni utazás közben.
Jakartából február másodikán hajnal fél egykor indult a gépem. A hostelből egy aranyos, fiatal belga párral indultunk, az út feléig, Doháig együtt utaztunk. Nem volt rossz ötlet a Qatar Airwaysnél jegyet foglalni. Kaptam összehajtható fogkefét, alvós szemtakarót, repülős zoknit, meg egy csomó apróságot és egész jól főztek. Február másodikán délben megérkeztem Londonba, ahol pulóvert kellett felvennem. Ezzel hivatalosan is véget ért az utazás trópusi része.
Fagyott dolgok Londonban
Nagyon London
Cicaman a múzeumban
Kb. tíz perccel azután, hogy kiértem a Heathrow-ról, felszálltam egy buszra és ahogy leültem betört a zsebemben a kindle kijelzője. Kibírta Tajvant, Malajziát, Indonéziát. Esőt, homokot, hőséget, napot, repülőutakat, vonatokat, buszokat, robogókat, majd tíz perccel azután hogy megérkezem Londonba, széttöröm. Pár nappal később megpróbáltam elérni az Amazont, hogy kiderítsem mennyibe kerülne megjavítani. Figyelem, egy hihetetlen történet következik: az Amazon oldalán megadtam egy telefonszámot, amin visszahívnak, és tényleg visszahívtak. Elmondtam, hogy baj van a kindle-ömmel. Az ügyintéző megkérdezte, hogy érte-e víz a gépet, illetve, hogy vigyáztam-e rá. Ezután megkérdezte a címemet, és közölte, hogy egy-két napon belül megérkezik az új kindle, feltöltve rá az addig vásárolt könyveimmel. A hibás egységet csomagoljam be a dobozába, és a futárszolgálatnak adjam meg interneten, hogy mikor, hol vehetik fel. Másnap délelőtt megérkezett az új készülék, pár nap múlva jött a futár a hibásért. Egy fillérbe nem került a csere. Hihetetlen de így történt.
Két hete vagyok Londonban. Múzeumok, néhány buli, munkakeresés. Jól érzem magam itt. Meglátjuk mikor megyek tovább.
A bandai Mutiara hotelrol jokat hallottam, es fel is hivtam elore, hogy fizethetek-e utalassal, mert ugy terveztem, hogy kb. egy honapot Bandan toltok, ket nap alatt pedig nem tudtam volna annyi penzt levenni Ambonban. A tulaj, Abba teljesen jo fej volt, belement a dologba, sot mondta, hogy o is azzal a hajoval jon amivel en, akar talalkozhatunk is. Ebbol nem lett semmi, mert a hajo annyira tomott volt, hogy se kedvem se erom nem volt felkutatni. Ambonbol Bandara a hajout het-nyolc ora, amit az ember allva is kibir. Ha a hajo nem este tizenegykor indul. Es nem az elso hajo arrafele karacsony ota. Annyira tele volt, hogy allohelyet is nehez volt talalni. Odalapultam a korlathoz az egyik fedelzeten es ketpercenkent vegigsoport egy hordar valami facsemetevel vagy dobozokkal. Indulas utan legalabb ez megszunt. De ulo vagy fekvohely nem lett. Hajnali negy korul talaltam ket ures lepcsot ket fedelzet kozott, ott letelepedtem, es megprobaltam aludni valamennyit. Talan fel orat sikerult osszesen. Igy agyhalott allapotban erkeztem Bandaneira-ra a Banda szigetek kozpontjara. Eljutottam a hotelbe, kaptam egy kis reggelit, csodalkoztam a hazi papagajon, aki rendkivul kivancsi, es allandoan ehes. Aztan es aludtam estig.
Bandara az emberek azert mennek, hogy snorkelezzenek. Ez a legzopipas uszkalas a tengeren. Erre nincs szep magyar szo, ezert el is neveztem csicskabuvarkodasnak. Ez sem szep, de legalabb nekem tetszik. A csicskabuvarkodas minden forras szerint Bandan a legjobb a vilagon. Mivel eddig egy horvatorszagi betonstrandon kivul nem probaltam, nem volt mihez mernem.
De valoban elkepeszto ami a viz alatt van ott. Elkepesztoen sok es sokfele hal, es meg ennel is tobbfele korall. Nagyon szines, nagyon mozog, es nagyon tiszta a viz. Csicskabuvarkodni berelt hajoval megy az ember. A tengeren utazni magyar embernek izgalmas elmeny. Ha pedig egy kicsi, latszolag halalan levo csonakkal utazik a ketmeteres hullamok kozott, az mar komolyan felelmetes.
Az Ambonban vett buvarszemuvegem nem passzol teljesen a fejemre, ezert folyamatosan csordogalt a sos viz a szemembe, es par percenkent amikor mar megtelt felbukkantam kionteni belole. Frusztralo volt. De amig lattam, annyira szines volt, hogy nem zavart annyira. Aztan amikor eljottem Bandarol, veletlenul ottfelejtettem a szemuveget es a pipat. Szerencsere Abba megvette, es vlaahogy eljuttatja a penzt nekem. Minden jol alakult.
A bandai let legjobb resze a vacsora a Mutiara hotelben. Abba felesege Dilla olyan jol foz, hogy minden mas hotelbol atjarnak vacsorazni a vendegek. Minden este hatalmas halakat sutott tobbszor ettunk barrakudat is. Tenyleg mindennel jobb dolgokat allitott ossze estere, leves, hal, legalabb hatfele koret es desszert minden este. A kedvenc koretem a citromfuves, kokuszos rizs volt. Dilla foztje utan barmi visszalepes. Raadasul volt egy nap amikor tyukhusleves volt cernametelttel, "Banda style". A Banda style annyit jelent, hogy van benne sok szerecsendio es szegfuszeg. Neha tul sok is. A magyar konyha sem kezdodik valtozatosabban. Pirits hagymat zsiron, nyomd agyon paprikaval.
Elso este Abba a vacsora utan lejatszotta a Spice trail: Nutmeg and Cloves c. remek dokumentumfilmet. Erdemes megnezni, es erdemes elolvasni a Banda szigetek tortenetet. Meglepo, de a vilagtortenelmet sokszor befolyasolta ez a par kis sziget. Mara nyugodt, csendes, szep falvak szep szigeteken.
Csendelet szerecsendioval, korallal, penztarcaval es utlevellel.
Szerencsere a hotelben rajtam kivul is voltak vendegek, raadasul jo fejek. Volt egy alaszkai csalad ahol John a csaladfo mar mindent csinalt eleteben. Biologiatanar, olajvezetek-hegeszto, gyongyhalasz, halasz, hegyimento, most fat es marvanyt esztergal es farag, mellette onkentes tuzolto. Kate a feleseg egesz csendes, jokedvu asszony, de amikor elmeselte a csendes alaszkai elet masik oldalat, amikor a gyumolcsfait medvek teszik tonkre, a gyerek hintajat meg javorszarvasok hasznaljak hatvakaronak es torik ossze, a kocsijaba pedig feszket rakhat egy grizzly, akkor nem birtam ki nevetes nelkul. Ugy meselt ezekrol a dolgokrol, mint mi a hangyakrol a panelhazakban. Kemeny az elet arrafele. John pedig a helyi hegyimento csapat tagja is. Es meselte, hogy eleg sok idiotat kell osszeszedniuk az erdobol, akik esz nelkul mennek ki megvilagosodni az Into the Wild hatasara. Szerencsere mar a vadonban is van terero, csak arra kell figyelni, hogy lehetoleg megtalaljak a felkeszuletlen varosi okostojast mielott lemerul az telefonja. Mindenkepp el akarok latogatni Alaszkaba valamikor, erdekes elet lehet. De ha el is megyek turazni ott, helyi vezetovel es/vagy napelemes telefontoltovel.
Kate es John az alaszkai par.
Bandan talalkoztam masodszor magyarokkal az ut soran. Ancsi es Roland az Ausztraliaba koltozesuket nyujtottak ki utazassa, sot naszutta.
Bandarol biztos emlekzeni fogok a hatalmas pokokra. Tenyernyi szornyetegek lengedeztek a szelben mindenfele amerre az ember nezett. A halojuk tartoszala olyan eros, hogy siman megtartott ketujjnyi vastag faagakat.
Egy pok, es egy cigisdoboz a halojaban viszonyitaskepp.
Botsaska es egy negyvenegyes papucs.
A helyiek szerint a pokok nem veszelyesek, de hogy en nem mentem a kozelukbe, az biztos.
Egyik nap kitalaltuk, hogy a napfelkeltet a szomszedos hegyrol nezzuk. Gunung Api konkretan a vulkan ami kiall a tengerbol. 666 meter magas, es nincs kiepitett osveny a csucsig. Ahol a lava lejott, ott mi felmentunk. Sotetben, almosan, bokaig suppedve a kovek koze, esoerdoben nem nagy elmeny. Foleg amikor a fejlampa egy jo nagy pokot vilagit meg a fejem elott fel meterrel. Onnantol kezdve egy bottal hadonaszva vezettem a sort. Felfele lassan haladtunk, es mindenki azon gondolkozott, hogy kar volt elindulni. A napfelkeltet lekestuk.
Rose a holland lany, es Roland. A hatterben Banda Neira, Banda Besar, alattunk Gunung Api.
Banda Neira annyira kicsi, hogy a repuloter lelog a szigetrol.
Rossz tura volt. Fent a vulkan krateren teljesen foldontuli latvany fogadott. Mergesgaz szivarog a hegybol, halott az egesz, csak kovek, szemet, minden kovon nevek, hogy ki mikor jart arra.
Holdbeli taj a vulkan tetejen.
A vulkan kratereben.
Fent ugy ereztem megis megerte felmaszni. Aztan lefele megint azt, hogy nem. Ahol nehez volt felmaszni a kavicsos uton, ott lefele nem lehget megallni. Mindenkinek sebes volt a keze mire leertunk. Osszesegeben kihagyhato kaland.
Nagyjabol ket hete voltam Bandan amikor Abba elmondta, hogy az a hajo amivel vissza akartam jutni Ambonba, egyszeruen nem all meg ott. A legkozelebbi elmeletileg egy nappal a vizumom lejarta elott jott volna. Ha nem kesik. A masik lehetoseg az volt, hogy aznap este elmegyek meg messzebbre a vilag vegen a Kei szigetekre, ahol van repter. Onnan vissza Ambonba, onnan pedig mar lehet repulni mindenhova. Kei vonzereje a vilag legfeherebb homoku strandja. Dontottem es pakoltam.
A hajout megint remekul sikerult. Tiz helyett hajnali haromkor erkezett. Osszesen kb. tiz percet aludtam elotte. A fedelzeten akartam jegyet venni. Felverekedtuk magunkat a hajora a tomgen at. Ott viszont nem lehet jegyet venni, csak atvaltani jobb osztalyra a mar meglevot. Hajorol le, jegyvasarlas, hajora vissza. Addigra a tobbiek eltuntek, nekem pedig nem volt meg a telefonszamuk. Gondoltam, majd elalszom a fedelzeten. Az indulas utan tiz perccel elkezdett szakadni az eso. A lentebbi fedelzetek, ahova nem ver be annyira az eso pedig mar tele voltak. Talaltam egy ures negyzetmetert a mozi es jatekterem melletti lepcsohazban. Leultem egy darab kartonra amit a fedelzeten talaltam. Nekidoltem a falnak, es megprobaltam aludni. Kozben mindenki rajtam keresztul kozlekedett, mindenki jol megnezett maganak, es hellomiszter. A falakon, foldon rengeteg csotany rohangalt. A hajo pedig annyira hullamzott hogy neha elcsusztam a faltol. Aztan sikerult elaludnom. Tiz perccel kesobb megszolalt a muezzin. Utana egy kakas kezdett el kukorekolni. Utana par gyerek kezdett el uvolteni. Utana mar reggel volt, es mindenki elkezdett harakolni, cigizni, setalgatni, uvoltozni. A mellettem alvo arc kartonja alol egy jo otcentis csotany csuszott ki. Felig agyonnyomva, de meg vergodve. Haromszor-negyszer en is ratapostam, de meg utana is mozgatta a csapjait, labait. Igy utazgatok Pelnivel. Persze, ha nem sajnalnam a plusz tiz eurot egy harmadosztalyu jegyert lenne sajat agyam. De ez mar csak tanacs maradt az utanam jovoknek, en tobbet nem kozlekedem Pelnivel. Legalabbis nem most.
Keire igy megint eleg agyhalott allapotban erkeztem, tuzo napsutesben, harmincot fokban. Megtalalni a hotelemet nem nagyon sikerult, kb. egy orat bolyongtam az osszes cuccommal a hatamon. A hotelrol jokat irtak, es mondtak. Az en szobam nem volt annyira jo. Akkora peneszfoltok voltak a plafonon mint egy fel pingpongasztal, a furdoszoba ajtaja be volt torve, a wc-n torott volt a deszka, papir nem volt, zuhanyzo sem. Csak a vodor es a nyeles edeny. A mandi. Es a szag is eleg eros volt. Reggel hatkor(!) a takarito srac kopogott, felsoporte a szobamat, felajanlotta hogy hoz teat, hozott, aztan leult az agyamra es megjegyezte hogy milyen szexi vagyok.
Delelott megvettem a repulojegyet Jakartaba, es atkoltoztem a tengerpartra. Itt kivettem egy hazat olcsobban mint a szoba a varosban. Itt is volt legkondi, csak itt nem mukodott. A szunyoghalo lyukas, a wc-n nem volt deszka, es a zuhanyzas itt is edenybol fejreboritott hidegvizzel ment. Ha volt viznyomas tudtam is engedni vizet a mandiba.
Cserebe a verandarol a legfeherebb tengerpartra lattam.
A hazam a tengerparton.
Terero semmi, civilizacio semmi. A varosbol fel ora volt az ut robogoval a partig, a hazak pedig a falu utan parszaz meterrel voltak. Jo volt ott ucsorogni, olvasni a homokban. De a termeszet nekem mar tul kozel volt. Anny szunyog volt, hogy nem lehetett megmaradni, es egyik este egy akkora saska vart a szobaban a falon, hogy eloszor kifordultam az ajton amikor meglattam. A teste nagyobb mint a huvelykujjam.
Az egy rendes meretu legkondi es egy nem rendes meretu saska.
Valahogy sikerult kigolfoznom a szobabol egy partvissal, de megolni nem tudtam. Reggelre visszatert es ott nyomasztott a verandan az ajto folott. Aztan itteni takaritofiunak is megtetszettem. De neki is csalodast okoztam.
A repulout Jakartaba ugy kezdodott, hogy egy kis, legcsavaros geppel atrepultunk Tualbol Ambonba. Ez volt eletem eddigi legjobb repulese.
Tiz ora utazas utan megerkeztem Jakartaba, az orszag masik felebe. Amikor a hostelnel kiszalltam a taxibol, a tulajdonos ikerpar lanyok a nevemet sikoltozva rohangaltak korulottem. A taxis es a tobbi vendeg csak nezett. Orulok, hogy emlekeznek ram, jol esett vegre varosban lenni, raadasul jo fej emberek kozott. Mire leraktam a hatizsakomat, mer bontottak is nekem egy sort.
Legkondi, internet, jo emberek. Jo vegre civilizacioban.
Ezert nem irtam mostanaban. Nemsokara Jakartaban leszek, ott majd feltoltom a kepeket, videokat. Megirom mi a csicskabuvarkodas, miert nem koltozom Alaszkaba, hogy milyen ize van a barrakudanak, milyen csotanyok kozott aludni es milyen a vilag legszebb tengerpartjan lakni.
Szoval megvagyok, de mar hianyzik a civilizacio.
Ternate a vegen megis jo lett. Egy srac akinek couchsurfingen irtam, smsben megkeresett, hogy bar o nincs a varosban, de a haverja meg a novere raernek, es szivesen talalkoznanak velem. Muszaj volt mar tarsasagot szereznem, mert teljesen befordultam. A srac novere, Laela egyetemi tanar, epp a Phd fokozataert kuzd ket gyerek mellett. Es nagyon jo fej. A srac haverja Ibnu mosolygos srac, tiz testverrel es fejlodokepes angollal. Na ok ketten fogtak es ket napig el sem engedtek, csak vittek-vittek mindenhova, etettek, beszeltek, szorakoztattak. Ettem duriant. A durian delkelet-azsia emblematikus gyumolcse. Vagy zoldsege. Ugy nez ki mint egy sundiszno, es a terfogatanak kb 10%-a eheto. A szaga sargadinnye es hagyma kevereke, az ize is nagyjbol. Rengeteg helyrol kitiltottak, mert a szagat honapok utan is erezni. Szingapurban allitolag csak feketen lehet kapni. Tomegkozlekedesen tilos szallitani. Es itt mindenki szereti. Azt mondjak az ember vagy rajong erte, vagy gyuloli. En megettem de nem lettem fuggo. A szagat szeretem, az izet nem annyira. Vettem durianos napolyit, na azt meghagytam. Laelaekkal voltunk egy etteremben, ahonnan pont az a kilatas mint ami az ezerrupias hatoldalan van. Tidore szigete. Onnan neztuk a naplementet es grillezett banant ettunk csiliszosszal. Voltunk Tarnate erodjeiben is, es rajottem, hogy az erodok bar unalmasak, de altalaban olyan helyre epitettek oket, ahonnan belatni a kornyeket. Tehat jo a kilatas. A tanulsag, hogy az erodokbe el kell menni ezutan.
Ternaterol Ambonba hajoval mentem, a Pelni, az indonez mahart Lambelu nevu hajojan. Jo nagy. Mivel kalandkedvelo vagyok, ekonomi jegyet vettem, ami azzal jar, hogy nagy kozos halotermekben vagyunk elszallasolva. Ez ugy nez ki mint egy menekulttabor, mindenki ossze-vissza fekszik, mindenki dohanyzik, es altalaban mindenki bombolteti a telefonjat es/vagy a gyerekeit. Kozben ketpercenkent a hangosbemondon kozolnek valamit, amit nem ertek. A hajo hangosan zug, himbalozik, es soha nem kapcsoljak le a villanyt. Amikor imadkozni kell, akkor a hangosbemondon a muezzin uvolt. Napfelkeltekor eloszor. Kalandos na. A szerencsem, hogy Ibnu egyik novere, ket gyereke, meg meg par csaladtagja ugyanezzel a hajoval jott, igy osszesimertettek minket, es a hatizsakomat nyugodtan otthagyhattam, setalgathattam, alhattam kedvemre. Az ut nagyjabol huszonnegy ora volt, es a legkondi nem tul eros. A fedelzeten arnyekban jobb volt a levego, mert lent folyamatosan cigizett meg izzadt mindenki. A hajnali imara hivo enekre felebredtem, es felmentem a fedelzetre. A nyilt tengeren napfelkeltet nezni nagy elmeny. Feluton megalltunk Namalea-n, ahol a hajo elmeletileg negy orat allt, ezert meghivott ebedre a csalad azon resze aki ott szallt le. Ojekre szalltunk, robogtunk. A csalad ott is nagy volt, aztan majdnem lekestuk a hajot, mert be akartak hozni a harom oras kesest amivel Ternaterol indultunk. Szerencsere elertuk. Ambonba este tizenegy korul erkeztunk, iszonyu tomegbe. Ibnu novere mondta, hogy a ferje rendor, es majd elvisz a szallasomra, amit a varoson kivul a tengerparton foglaltam. Nagynehezen lejutottunk a hajorol (haromezer ember egy lepcson, csomagokkal, kartondobozokkal, hordarokkal. Nem ket perc, turelem kell oda meg jokedv.) kozben eltunt a hordar a csalad csomagjaival. Egy ranezesre otven koruli arcra rapakoltak hat teli kartondobozt, meg egy akkora romanszatyrot hogy meg nezni is rossz volt. Amig a ferj az elveszett hordart kereste mi a feleseggel meg a ket gyerekkel kint bamultuk a poklot. Amikor tobbezer ember akar egyszerre taxit fogni, buszra szallni, robogora ulni, vagy ezeket a szolgaltatasokat kinalni. Kozben egy ficko pont elottunk kotott bele egy katonaba. Szerencsere nem lett belole semmi eroszak, de azert jol indult Ambon. Ambonban par eve meg lincselesek, utcai harcok meg templomegetesek mentek. A keresztenyek es a muzulmanok (ma mar)a sziget ket feleben elnek.
A rendor ferj elokerult, es meggyoztek, hogy ne akarjak kimenni a hotelba aznap ejjel, mert bemo(kisbusz) mar nem jar, a robogo meg nagyon draga lenne, meg az ut is rossz. Szalljak meg valami olcso szalloban egy ejszakara. Talaltunk egy hotelt eleg kozel, kivettem egy szobat, feljott velem, dumaltunk fel orat. Mondta, hogy Ambon mar bekes, senki nem akar balhet csak a politikusok. Az emberek nyugiban akarnak elni, de ha barmi lenne, akkor csak menekuljek egy kereszteny negyedbe. Ugye kereszteny vagyok. Amugy teljesen nyugi van, nem lesz gaz, de jo hogy itt talaltunk hotelt, mert pont mellette van a varos legnagyobb katonai bazisa, ha barmi tortenne. Es igy tovabb. Ambonban akarkivel beszeltem ket mondatnal tobbet az rakerdezett a vallasomra, csak ugy. Itt lattam a legtobb templomot es mecsetet, es a legtob katonat eletemben. Az allando feszultseg es keszenlet jo penzt jelenthet par embernek. Es altalaban mindenki nagyon vallasos. Nem jo a hangulat. Viszont vegre varos. Erre akkor jottem ra, amikor megerkeztunk a hotelba. A tulaj kinai, a szobaban van bollywoodi tevecsatorna, egesz ejjel valami utepites ment az ablak alatt, reggel pedig egy cedearus kezdte el uvoltetni a borzalmas popzenejet. Es persze dugo van az utakon. Folyamatosan.
Masnap a hotel tulajaval beszelgettem, es egybol leszervezte a fuvaromat, hogy vehessek buvarszemuveget meg pipat, ajanlott egy hotelt Banda-n, es dumaltunk egy jot. Vegre varosban. Irtam egy lanynak couchsurfing-en, es ra is ert, talatkoztunk. Jol beszel angolul, vidam, segitokesz. Eljott velem a tengerparti hotelbe, elvitt eterembe, kijott velem a strandra, megbeszeltuk, hogy masnap elvisz a sziget legjobb strandjara. Eljen.
El is jott ertem masnap robogoval, es a sziget legtavolabbi sarkaban levo, am tenyleg nagyon jo strandra robogtunk kb. masfel ora alatt. Masfel ora egy robogo hatuljan harmincot fokban tuzo napon erdekes elmeny. A strandra erve talaltunk kb. 30 tizeves gyereket, es a legkekebb, legszebb tengert amit eletemben lattam. A gyerekek addig nem nyugodtak amig nem csinaltunk par kozos kepet, es el nem ismeteltek nekem az ossze angoltudasukat. Ezutan viszont buvarszemuveggel es pipaval lebegtem es uszkaltam amig csak birtam. Szines halak, tiszta viz, korallok. Tenyleg nagyon szep.
Utana meg szorakoztunk a gyerekekkel, aztan amikor mar kezdett nagyon idegesito lenni atmentunk a szomszed strandra. Ott mar lehetett enni-inni, volt bananhajokazas, fottkukorica meg kolcsonozheto autobelso. Nagy elet. Ettem fott kukoricat, es az eddigi egyik legmeglepobb dolgot eletemben. Gyumolcssalata olyan gyumolcsokbol amiket fel sem ismerek(nagyreszt. De volt benne csillaggyumolcs, guava, uborka, mango is.) osszekeverve helyben keszitett szosszal. A szosz: csilipaprika, koktelparadicsom, piritott foldimogyoro, cukor es meg par dolog. Amilyen furan hangzik a csilis-mogyoros-cukros gyomolcssalata, annyira jo volt. Aztan haza.
Masnap a jegyvasarlassal telt. Bebemoztam a varosba(fel ora a tengerparti uton egy puttonyos auto hatuljaban korulbelul haromszor annyiran mint amennyien legalisan vagy akar esszeruen lehetnenk. Szoval remek szorakozas. Mindenki vegig vigyorog). Megkerestem a Pelni irodat, utana visszsetaltam husz percet az elso bankautomataig, levettem penzt, es visszajutottam. A jegyvasarlas menete itt ugy nezett ki, hogy egy papirdarabra fel kellett irni par adatot(tippeltem mit, de valahogy segitettek), ezt a papirlapot ra kellett tuzni egy szegre, es varakozni, hogy mikor szolitanak. A helysegben nem volt legkondi, viszont volt tomeg es negyven fok. Kb. masfel ora izzadas utan szolitottak, fizettem, tunes. Ezek utan mar nem volt kedvem a varosban setalgatni, felultem az elso bemora, es visszahuztam a szallodaba. Delutan felhivtam a bandai hotelt, ahol a tulajjal beszelgettem kicsit es megegyeztunk, hogy utalassal is fizethetek. A szigeten nincs ATM, es tovabb akarok maradni, mint amennyi penzt le tudok venni az egy-ket Ambonban toltott nap alatt. Igy le is foglaltam a szallasom Bandan.
A semmitteves egesz jol megy mar, napokat tudok eltolteni olvasassal, este a plafonon rohangalo gekkok nezegetesevel, nappal pedig a tengerparton a rakok megfigyelesevel. Egeszen szorakoztato ahogy fejvesztve elrohannak amikor meglatjak hogy valami kozeledik, majd ha ket percig nem mozdulok, mondjuk olvasok, elfelejtik az egeszet, es ujra elojonnek, es korulottem setalgatnak csipegetik a dolgaikat. Ha megmozdulok ujra esz nelkul menekulnek. Ket perc utan ismet elojonnek. Ezt nagyjabol a vegtelensegig lehet jatszani veluk. Es ezek a rakok viccesen setalnak. Es egesz nagyra megnonek.
Ha minden jol megy, majdnem egy honapot eltoltok Bandan. Erdekes lesz, a lonely planet szerint az egyik kavezot SMS corner-nek hivjak, mert egyedul ott van terero a szigeten. A nepesseg a legnagyobb szigeten kb. hatezer fo. Szoval falu a javabol, de allitolag ott lehet a legszebb dolgokat latni a viz alatt. Es van sor, meg tengerpart. Meg par turista. Onnan viszont mar repulovel jovok vissza, mert a hajok havonta es pontatlanul jarnak, es a kovetkezo visszfele tarto jaratig mar nem ervenyes a vizumom. Banda-Ambon-Jakarta-London. Valamikor februar elejen.
Ternatebol egy het sokkal tobb mint amit epeszu ember el tud viselni. Az, hogy nem talaltam egyetlen embert sem akivel szot lehet erteni, tonkretette az egeszet. Ehhez jott az eso ami szinte vegig esik, es a hellomiszter.
Az angolul nem tudo idegenvezetom bar nagyon lelkesen bologatott barmire amit mondtam, csak hatraltatott barminek az elintezeseben. A vegen fel napot ucsorogtem a napon jegyre varva, mire nagynehezen sikerult kiszednem belole, hogy nem lesz aznap jegy. Nagyon nehez ugy beszelgetni, ha mindenre igen a valasz, fuggetlenul attol, hogy megertette-e a kerdest. Es altalaban nem ertette meg. Rajta kivul senkivel nem talalkoztam aki egyaltalan a hellomiszternel tobbel probalkozott volna. Az eso pedig szinte folyamatosan esett.
A hellomiszter pedig a lonelyplanet szerinte eredmenyezhet kedves baratsagoakt, vagy idegesseget, hozzaallastol fuggoen. Egy het utan biztos hogy iszonyu frusztraciot es duhot okoz.
Ha kiteszem a labam az utcara, az elso ember aki meglat, hellomiszter! Es vigyorog. En is vigyorgok, integetek. A masodik szinten. A harmadik es negyedik is. Az osszes szaguldozo robogo, kisbusz, auto vezetoje ramdudal. Teljesen mindegy, hogy tudok vagy akarok-e reagalni. Szoval a populacio 95%-a hellomiszterezik. Ami egesz vicces lenne, ha lenne valami haszna, folytatasa. De ennel tobbet senki nem tud beszelni. Neha egy-egy haoarju meg verjufrom meg megy, de a valaszt nem ertik meg. Es amikor az embernek semmi kedve a nyolcvanadik vigyorgo helyinek visszavigyorogni, akkor sem valtozik semmi. Illetve annyi, hogy miutan elmesz mellettuk, tovabb uvoltoznek es rohognek. Kozbenmindenki nyomkodja a dudat melletted elszaguldva. Persze kozben vagy szakad az eso, vagy epp nem, de inkabb. Es kozben harmincot fok van.
Van persze jo oldala is a dolognak. Reg nem olvstam ennyit. Harom nap alatt vegeztem az alapitvany trilogiaval. Illetve sikerult egy normalis napon eljutnom a strandra. A strand lehangolo volt. Tele van szemettel, es akkora hullamok mint a kornyeken legeleszo kecskek. De a strand utan talaltam egy kis oblot, ahol feher homok, korall es csendes viz volt. Az a nap jol sikerult.
Megneztem Ternatet is, nem tetszik, megyek innen ahogy csak tudok. Ha Ambon is ilyen, akkor onnan elrelpulok valami turistaparadicsomba ahol beszelnek angolul es szivesen koltom el a penzem. Dragabb es kommerszebb, de ez az elszigeteltseg teljesen megorjiti az embert.
jakartabol ternatera eljutni egesz napos tura volt. mondjuk gyor debrecen is az lenne tomegkozlekedessel. jakarta-surabaya surabaya-manado manado-ternate. vegig ugyanazzal a geppel, haromszor vegighalllgatni a biztonsagi eloirasokat indonezul, aztan szornyu angolul. a repulos etkeztetes szamomra eddig ismeretlen teruletevel ismerkedtem meg. az indonez belfoldi fapadosal. vegul mindent megettem.
ternaten a repteren a taxis szazezerert akart bevinni a varosba,parszaz meterrel odebb a busz haromezerbe kerul. addig nem juttam el. a robogos arcok eleg allhatatosak voltak de sajnos nem tudtak elmondani mennyit akarnak a fuvarert. aztan az egyik arc megsajnalt es ingyen elhozott a varos szeleig. ott pedig alkudott helyettem egy robogossal. tenyleg kedves emberek. aztan a hotelt keresve harommeterenkent gyerekek rohantak ki a hazakbol. hellomiszter hellomiszter. az egyikhang mogottem eleg kitarto volt. igy lett egy onkentes helyi idegenvezetom: Anna. Anna nagyon lelkes,mosni akar ram,robogot szerez, kajat valogat, turat szervez. angolul nem nagyon beszel,de probal. a mai strandatogatast valoszinuleg kihagyom mert folyamatosan vagy szakad az eso, vagy epp sut a nap de mindjart szakad az eso. inkabb megyek varost nezni. vegre kis szigeten vagyok.